A Fővárosi Ítélőtábla Bf.252/2007/4. számú határozata vesztegetés bűntette (HIVATALOS SZEMÉLY által elkövetett vesztegetés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 47. §, 90. §, 250. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 542. §] Bírók: Lassó Gábor, Révész Tamásné, Szigeti Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

2.Bf.252/2007/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2008. év március hó 18. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Bíróság 20.B.668/2007/3. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Bíróság a 2007. szeptember 20. napján megtartott nyilvános ülés alapján, a 20.B.668/2007/3. számú ítélettel a vádlott bűnösségét vezető beosztású hivatalos személy által folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettében állapította meg. Ezért őt 2 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Kötelezte 4.430.000 Ft vagyoni előny megfizetésére. Döntött a lefoglalt bankszámlakivonatok kiadásáról és a vádlottat kötelezte a bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője a minősítés megváltoztatása és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.694/2007/1-I. számú átiratában a tényállást megalapozottnak, a cselekmény minősítését törvényesnek találta. A büntetés kiszabása körében az enyhítő körülmények közül a büntetlen előéletet a hivatalos személyi minőség előfeltétele miatt, a vádlotti beismerést pedig a tárgyalásról lemondás előfeltétele okán kérte mellőzni. Ilyen módosítás mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A nyilvános ülésen a védő vitatta a cselekmény minősítését, nevezetesen az üzletszerűen és folytatólagosan elkövetést, továbbá kötelességszegés helyett az egyéb módon visszaél fordulat megállapítását kérte. Álláspontja szerint a vádlott egy megállapodást kötött, csupán annak megvalósulása történt több részletben. Jelen esetben ugyanis egy vesztegetési magatartásról és egy jól meghatározható előnyről van szó, s ennek realizálása történt meg az öt társasház felújításával kapcsolatos szerződések megkötésével és az ellenérték beszedésével. Így a vádlotti magatartás nem folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett. Az elsőfokú bíróság az ezzel ellentétes álláspontját nem indokolta meg. Indítványozta elsődlegesen a minősítésnek az érvei szerinti megváltoztatását, a büntetés lényeges enyhítését és a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését.

Nem vitatta, hogy a tárgyalásról lemondásra az elkövetéskori anyagi szabályok szerint volt lehetőség, és ez kedvezőbb a védencére, mint a jelenleg hatályos szabályok. Az üzletszerűség megállapításának mellőzésével azonban lehetőség van a börtönbüntetés felfüggesztésének alkalmazására.

Másodlagos indítványa az ítélet hatályon kívül helyezése a törvényes előfeltételek hiánya miatt, ennek mibenlétét azonban nem részletezte.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen az írásbeli átiratukkal egyezően szólalt fel.

A vádlott a nyilvános ülésen nem vett részt, védője útján úgy nyilatkozott, hogy beteg, de nem is kíván megjelenni.

A Fővárosi Ítélőtábla védelmi fellebbezések folytán, a Be.542.§ (1) bekezdésében meghatározott körben bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását.

Ennek során megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság a Be. XXVI. Fejezetnek megfelelően a tárgyalásról lemondás szabályai alapján, a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le az eljárását.

A vádlott 2007. március 27. napján foganatosított gyanúsítottkénti kihallgatása során, majd a Budapesti Nyomozó Ügyészség Nyom.758/2005. számú jegyzőkönyvében 2007. március 27. napján a védője jelenlétében lemondott a tárgyalásról. Kérelmezte, hogy ügyét a bíróság nyilvános ülésen bírálja el. Az ügyész a vádiratban indítványozta a nyilvános ülés kitűzését.

A nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság felhívta a vádlottat, hogy nyilatkozzék, lemond-e a tárgyalásról, részletesen kioktatta az első- és másodfokú eljárás szabályairól, egyben lehetővé tette, hogy a védőjével tanácskozzék. A vádlott ezt követően a védővel egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy fenntartják a tárgyalásról lemondás iránti szándékukat. A vádlott a vádirati tényállásnak mindenben megfelelő teljes beismerő vallomást tett, és magatartásának minősítését az ügyészi pontosítással együtt elfogadta.

A nyilvános ülés eredményeként az elsőfokú bíróság a vádirattal egyező tényállásra alapozta a vádlott bűnösségét. A cselekmény minősítése körében az ítélet 8. oldal 3. bekezdése szerint az ügyész a vádat módosította. Ez azonban valójában csak a cselekmény megnevezésének pontosítása volt. A vádirati minősítés és a nyilvános ülésen elhangzott vád szerinti minősítés egyaránt a Btk.250.§ (1) bekezdésébe ütköző és figyelemmel a (2) bekezdés a./ pontjára, a (3) bekezdés II. fordulata szerinti bűncselekményt jelöli meg. A cselekmény megnevezésénél azonban a vádiratban nem tüntette fel a folytatólagos és üzletszerű elkövetést, holott 5 alkalommal magvalósult vesztegetési magatartásokat tartalmaz a tényállás. Ezért nem a vád módosítása, hanem a megnevezés pontosítása hangzott el a nyilvános ülésen.