435/B/1999. AB határozat
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 225. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 225. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó három szempontból tartotta alkotmányellenesnek és megsemmisítendőnek a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 225. §-ában meghatározott hivatali visszaélés bűntettének törvényi tényállását. Érvei a következők:
1. Álláspontja szerint a támadott törvényszakasz nem tartalmaz bűncselekményre utaló, társadalomra veszélyes konkrét elkövetési magatartást, ezért e törvényszakasz alapján senkit sem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani. Mivel tehát a Btk. 225. §-ában pönalizált cselekmények a magyar jog szerint nem képeznek bűncselekményt, a törvényszakasz sérti az Alkotmány 57. § (4) bekezdését.
2. Mivel a Btk. 225. §-a tetszőlegesen értelmezhető, és a büntetőjogon kívül eső tényállási elemekre alapítja a büntetendőséget, korlátlan önkényeskedésre és hatalmi túlkapásokra vezet, amely - az indítványozó álláspontja szerint - önkényuralmi jellegű megnyilvánulásokra adhat lehetőséget, ezért ellentétes az Alkotmány 2. § (3) bekezdésében írt általános alapelvekkel.
3. A Btk. 225. §-ában foglalt és büntetendőnek nyilvánított elkövetési magatartás nincs pontosan meghatározva. A törvényhely nem határozza meg pontosan, hogy mi minősül hivatali kötelességszegésnek, hatásköri túllépésnek vagy a hivatali helyzettel való visszaélésnek. Az ilyen magatartás ugyanis nemcsak bűncselekményt, hanem szabálysértést vagy fegyelmi vétséget is megvalósíthat. Konkrét elkövetési magatartás definiálásának hiányában tehát jogbizonytalanság jön létre. A kifogásolt törvényhely továbbá - tartalmilag - kisegítő jellegű, (szubszidiárius) jogszabály. [Az indítványozó a fenti kifogásokkal kapcsolatban nem hivatkozik az Alkotmány valamely szakaszára, de nyilvánvaló, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság sérelmére utal.]
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálása során az alábbi jogszabályokat vizsgálta:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(...)
(3) A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni."
"57. § (4) Senkit sem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény."
"Hivatali visszaélés
225. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 57. § (4) bekezdése és ennek megfelelően a Btk. 2. §-a a büntetőjog egyik klasszikus alapelvét definiálja, kimondván a visszaható hatály tilalmát.
A bűncselekményt tehát az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni, és ettől csak abban az esetben lehet eltérni, ha az új törvény enyhébb, illetve az elkövetőre nézve kedvezőbb.
Az Alkotmány 57. § (4) bekezdése azt tartalmazza, hogy valamely személy büntetőjogi felelősségrevonása és megbüntetése csak olyan hatályos büntetőtörvény alapján történhet, amely időben megelőzi a bűnelkövetést.
Ez az alkotmányi rendelkezés nem egyéb, mint a visszaható büntető jogalkotás tilalma. [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992. 77., 86-87.]
Az indítványozó által támadott Btk. 225. §-a és az Alkotmány 57. § (4) bekezdése között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés.
A Btk. 225. §-a hatályos büntetőtörvény, és ugyanilyen vagy majdnem azonos törvényi tényállás mellett mind az 1961. évi V. törvény, mind pedig az 1878. évi V. törvény - a korábbi büntető törvénykönyvek - ugyancsak büntetéssel fenyegették a hivatali hatalommal való visszaélést.
Következésképpen, ha a bíróság bármely terheltet e bűncselekmény elkövetése miatt bűnösnek nyilvánít és büntetéssel sújt, akkor nem sérti meg a visszaható hatályú jogalkotáson alapuló jogalkalmazásnak az Alkotmányban rögzített tilalmát. Ezért a Btk. 225. §-a ezen a címen alkotmányossági szempontból nem kifogásolható.
2. Az Alkotmány 2. § (3) bekezdése az alkotmányellenes, erőszakos hatalomátvétel (államcsíny, lázadás stb.), illetve hatalomgyakorlás, valamely önkényuralmi rendszer, diktatúra megteremtésének alkotmányos tilalmát mondja ki. Ennek az alkotmányi rendelkezésnek célja a demokratikus jogállam védelme, és sem alakilag, sem tartalmilag nem hozható kapcsolatba a Btk. 225. §-ával, amelynek jogi tárgya nem a demokratikus jogállam védelme, hanem a hivatalos személyek működéséhez fűződő közbizalom megóvása, illetve a közélet tisztasága.
Az indítványozó azon álláspontja, mely szerint az "önkényesen" értelmezhető jogszabály büntetőbírósági alkalmazása önkényuralomra vezet, nem fogadható el, mert a Btk. 225. §-a és az Alkotmány 2. § (3) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem mutatható ki.
3. Részletesebb vizsgálatot igényel azonban az indítványozó azon kifogása, amely a szóban forgó törvényszakaszban meghatározott elkövetési magatartást határozatlannak, túlzottan széles körűnek, bizonytalannak tartja, s ennélfogva alkalmasnak arra, hogy önkényes bírói jogértelmezésre vezessen.
3.1. A jogállamiság elvéből következik a jogbiztonság követelménye is. Az Alkotmánybíróság állandóan követett gyakorlata ezt tette meg egyik követendő mércének, amelyhez képest az egyes jogszabályok alkotmányossága viszonyítható. Eszerint: "A jogbiztonság - az Alkotmánybíróság értelmezésében - az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak, és a norma címzettjei számára a büntetőjogban is előre láthatóak legyenek." [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992. 77., 84.]
Különösen vonatkozik ez az elv az anyagi büntetőjog területére, közelebbről az egyes bűncselekmények törvényi tényállásaira. Az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) AB határozatában a büntetőjogi tényállásokkal szemben - többek között - a következő mércét állította:
"Az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről. Vizsgálni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét nem túl szélesen jelöli-e ki és elég határozott-e." (ABH 1992. 167., 176.)
3.2. A Btk. több olyan speciális és egyúttal konkrét bűncselekményi tényállást tartalmaz, amelyeknél a hivatali hatalommal, illetve helyzettel való visszaélés törvényi tényállási elemként szerepel, már azon oknál fogva is, hogy ezek "sajátképpeni" bűncselekmények, melyeknél az elkövetői minőség a hivatalos személyhez kapcsolódik.
Ilyenek például a bántalmazás hivatalos eljárásban (Btk. 226. §), a kényszervallatás (Btk. 227. §), a jogellenes fogvatartás (Btk. 228. §), a hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás [Btk. 244. § (3) bekezdés b) pont], a hivatalos személy által elkövetett vesztegetés [Btk. 250. § (1)-(2) bekezdés], illetve ennek a Btk. 250. § (3) bekezdésébe ütköző minősített esete, amelynél a hivatali kötelesség megszegését és a hivatali helyzettel történő visszaélést a törvény külön kiemeli, továbbá a hivatalos személy által elkövetett közokirathamisítás (Btk. 275. §).
Ezekkel a bűncselekményekkel a Btk. 225. §-a az általános és a különös viszonyában áll.
3.3. A többi hasonló bűncselekményhez képest tehát a Btk. 225. §-a lényegesen elvontabb tartalmú.
Ez azért szükséges, mert a jogállamiság egyik fontos követelménye, hogy a hivatali hatalommal felruházott személyek jogtalan előny szerzése vagy jogtalan hátrány okozása végett akkor se élhessenek vissza hatalmukkal, ha cselekményük nem vonható egyik speciális, hasonló jellegű bűncselekményi tényállás alá sem.
A különféle hivatali visszaélések az életben olyan széles körben és olyan változatos módon jelentkezhetnek, hogy az említett speciális bűncselekmények ezt a területet nem is fedhetik le teljes egészében. Súlyos joghézagot jelentene ugyanakkor az a megoldás, ha a Btk. 225. §-a kazuisztikusan, illetve taxatíve vagy példálózóan sorolná fel a visszaélések egyéb változatait. A Btk. 225. §-ának absztrakt jellege olyan jogtechnikai megoldást jelent, amely a jogállamiság alkotmányos alapelvét nem sérti.
Az Alkotmánybíróság az 1160/B/1992. AB határozatában a jogszabályok törvényi tényállásával kapcsolatban az alábbiakat fejtette ki:
"Azt általában a jogalkotás dönti el, hogy valamely életviszonyt szabályoz-e, és azt is, hogy ezt milyen részletességgel, mennyire esetszerűen teszi (1621/B/1992. AB határozat). Ez a jogszabály homályosságától, értelmezhetetlenségétől különálló kérdés.
Ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét.
Ha pedig egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára. Ez csorbítja a jogbiztonságot.
A jogszabálynak ezért az életviszonyok tipikus vonásait kell figyelembe vennie." (ABH 1993. 607., 608.)
Tehát az, hogy a Btk. 225. §-ában felvett törvényi tényállás - nem túlzott mértékben - elvont, nem sérti a normavilágosság alkotmányos követelményét.
Mint minden más absztrakt jellegű norma esetében, a jogalkalmazó hatáskörébe tartozik, hogy az egyedi jogesetek elbírálása során döntsön a Btk. 225. § alkalmazhatóságáról. A konkrét jogesetnek az absztrakt norma alá vonása - a tárgyalási szakaszban - klasszikus bírói feladat, amely nem azonos a bírói önkénnyel.
3.4. A Btk. 225. §-ában tényállási elemként szerepel a "hivatali kötelesség megszegése", a "hatásköri túllépés," illetve a "hivatali helyzettel való egyéb visszaélés."
Az ilyen magatartások konkrét meghatározása és felsorolása egy büntető jogszabály keretében nem lehetséges, ezért e vonatkozásban a Btk. 225. §-a keretjogszabályként is funkcionál. Az egyes hivatalos személyek munkaköri, illetve hivatali kötelességeit, valamint hatáskörét - az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, az önkormányzatok, a rendészet stb. területén - a legkülönfélébb eljárási, szervezeti, hatásköri és ügyviteli jogszabályok (törvények, rendeletek), valamint belső működési, szervezeti, fegyelmi, ügykezelési szabályzatok, munkaköri leírások részletezik és határozzák meg.
Valamely egyedi büntetőügy elbírálása során tehát a bírónak azt kell vizsgálnia, hogy a vádlott hivatalos személy - jogtalan előnyszerzés vagy hátrányokozás végett - szándékosan megsértette-e ezeket a szabályokat. Ha igen, úgy elkövette a Btk. 225. §-ában pönalizált bűncselekményt. Éppen a háttérszabályozás sokrétű és részletes volta zárja ki az önkényes jogértelmezés lehetőségét, hiszen a formális szabályszegés tényének megállapítása képezi a bűnösség alapját.
3.5. Az "egyébkénti visszaélés", mint törvényi tényállási elem, nem valamely írásban rögzített háttérnorma formális megszegését jelenti, hanem olyan, jogtalan előnyszerzésre vagy hátrányokozásra irányuló célzatos magatartást, amelynek kifejtése az elkövető hivatali helyzetével függ össze.
Az ilyen magatartásformák széles körű volta nem valamely önkényes bírói jogértelmezésből, hanem magából az életből és a hivatalos személyek sokféleségéből, tevékenységük sokrétűségéből fakad. Ezeket kodifikálni nem lehet, viszont társadalomra veszélyességük miatt, s mert a bűnös szándék és célzat itt is tényállási elem, szankcionálásuk mások jogának védelme és a közélet tisztasága érdekében szükséges.
A norma határozatlanságáról vagy túl széles körű voltáról sem lehet beszélni, tekintettel arra, hogy az alapvető törvényi tényállási elemek, mint az elkövetői minőség, a szándék és a célzat vagy az elkövetési mód, a büntető jogszabályban kellő meghatározást nyertek.
3.6. A fent kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Btk. 225. §-ában adott szabályozás nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonsági követelményt, megfelel az alkotmányos büntetőjog követelményeinek, nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben sem az Alkotmány 2. § (3) bekezdésével, sem az 57. § (4) bekezdésével.
Mindezek alapján az indítványt elutasította.
Budapest, 2001. április 8.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró