A Székesfehérvári Törvényszék P.20097/2015/14. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 84. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 36. §] Bíró: Moróczné dr. Medgyasszay Júlia

íéSzékesfehérvári Törvényszék

27.P.20.097/2015/14.szám

A Székesfehérvári Törvényszék a dr. Patócs Ilona ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Sáska Erzsébet jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

a keresetet elutasítja.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de a Székesfehérvári Törvényszéknél írásban, 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a feleket arról, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha ezt a felek közösen kérték; illetőleg, ha a fellebbezés csak perköltséggel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul. Ez utóbbi két esetben a felek tárgyalás tartását kérhetik.

Felhívja a bíróság a felek figyelmét, hogy a fellebbező fél részére az ítélőtábla előtti eljárásban kötelező a jogi képviselet, a közreműködése nélkül eljáró fél nyilatkozata és perbeli cselekménye hatálytalan.

I n d o k o l á s

Felperes kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette személyhez fűződő jogát, és kötelezze 6.000.000,-Ft és kamatai kártérítés megfizetésére, továbbá marasztalja a perrel felmerülő költségekben.

Előadta, hogy 2012. március 25. napjától 2014. október 7. napjáig az alperesi intézetben töltötte szabadságvesztés büntetését. Ez idő alatt az alperes nem biztosította számára a vonatkozó jogszabályban előírt naponkénti legalább egy óra szabad levegőn tartózkodás lehetőségét, melynek az lett az eredménye, hogy maradandó egészségkárosodást szenvedett. A bezártság okán súlyos pszichés zavarok alakultak ki nála, depressziós és pánikbeteg lett, mely miatt folyamatos gyógyszer szedésére kényszerül.

Már az intézetben pszichológus gyógyszert írt fel neki, majd a szabadulását követően a pánikbetegség diagnózist megállapították.

Miután korábban soha nem szorult pszichiátriai kezelésre, nyilvánvaló, hogy az alperesnél elszenvedett jogsértés miatt alakult ki a betegsége, így az alperesi magatartás és a kára közötti okozati összefüggés megállapítható.

Alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy bizonyos esetekben nem volt lehetőség a szabad levegőn tartózkodásra az alperesnek, azonban a felperes olyan munkaterületeken dolgozott, ami sok mozgással és egyes esetekben szabadban végzett munkával járt. Hivatkozott arra, hogy a felperes azt a problémáját, hogy nem minden alkalommal tudja kihasználni a szabad levegőn tartózkodásra biztosított órát, senkinek nem jelezte. Vitatta, hogy a felperes betegsége okozati összefüggésben állna azzal a körülménnyel, hogy a szabad levegőn tartózkodást számára nem minden esetben tudták biztosítani.

A kereset nem alapos!

A bíróság a peres felek előadása, felperes személyes meghallgatása és a csatolt iratok alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperes 2012. március 25. napjától 2014. október 17. napjáig az alperesi intézetben töltötte szabadságvesztés büntetését. A bíróság börtönbüntetéssel sújtotta, majd a büntetés utolsó 3 hónapját már fogház fokozatban töltötte.

A felperes előzetes letartóztatásban nem volt, a jelenlegi volt az első büntetése, amelyet letölteni kényszerült.

Korábban irodai munkát végzett, a munkaidő naponta 9-től 16 óráig tartott. A felperes egyedül élt, a munkavégzésen kívül az idejét a tetszésének megfelelően osztotta be.

A pálhalmai intézménybe kerülését követően 2012. április 21. napjától parkosítóként külső munkaterületen dolgozott, a munkaidő napi 6 óra volt, hétköznapokon 7-12 óráig, illetőleg 16-17 óra között.

2012. szeptember 21-én áthelyezték körlet raktárosnak. Ez idő alatt a munkaideje reggel 7-től 12-ig, majd délután 15-18-ig tartott. Egészen 2014. február 27. napjáig végezte ezt a munkát, ekkor áthelyezték a központi raktárba, ahol a munkaidő reggel 6.30-tól délután 14.30-ig tartott.

Az alperesi intézet házirendje szerint a szabad levegőn tartózkodás kijelölt idő hétköznapokon a munkát végző fogvatartottaknak 16.30-tól 17.30-ig tartott, amelyet a zárt sétaudvaron kellett végrehajtani. A felperes amikor parkosítóként, illetőleg körlet raktárosként dolgozott, ezeket a lehetőségeket nem tudta igénybe venni.

Az alperesi intézet túlzsúfolt, a felperes zárkájában 16 fogvatartott volt, az ágyak levonása után fennmaradó szabad terület nagyon kevés.