A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21156/2015/4. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 235. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 355. §] Bírók: Bleier Judit, Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék P.20097/2015/14., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21156/2015/4.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.156/2015/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Patócs Ilona ügyvéd felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. jogtanácsos neve jogtanácsos által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Székesfehérvári Törvényszék 2015. június 24. napján meghozott 27.P.20.097/2015/14. számú ítélete ellen a felperes 15. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kereseti és a fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében kérte: a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a személyhez fűződő jogait, és kötelezze ezért az alperest 6.000.000 forint és kamatai megfizetésére. Előadta, hogy szabadságvesztés büntetésének letöltése során az alperes nem biztosította a jogszabályban előírt, naponkénti legalább 1 óra szabad levegőn tartózkodás lehetőségét, melynek eredményeként maradandó egészségkárosodást szenvedett.

Az alperes érdemi védekezése a kereset elutasítására irányult. Nem vitatta, hogy bizonyos esetekben e jogszabályi kötelezettségét nem teljesítette. Mulasztása és a felperes betegsége között azonban az okozati összefüggés nem áll fenn.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes a felperes számára a szabad levegőn tartózkodás lehetőségét 2012. április 21. és 2014. február 26. között csak a hétvégeken biztosította. Tényként állapította meg azt is, hogy a felperes már 2012 augusztusától pánikzavar megbetegedésben szenved. A felperes azonban nem bizonyította az alperes jogsértő magatartása és a kára közötti okozati összefüggést. A felperes korábbi életkörülményeire vonatkozó személyes előadásából speciális szakértelem nélkül is megállapítható az oksági kapcsolat hiánya. A felperes ugyanis a perbeli börtönbüntetését megelőzően fogvatartott nem volt, a börtönviszonyokat semmilyen szempontból nem ismerte. Munkaidején túl szabadidejét saját belátása szerint, korlátozástól mentesen osztotta be. Egyedül élt, így még a családtagjaihoz sem kellett alkalmazkodnia. Ilyen előzményeket követően került a felperes az alperesi intézetbe, ahol a napjai szinte percre pontosan előre meghatározottak és determináltak voltak, minden tevékenységet csak irányítottan és ellenőrizetten végezhetett. Büntetését 16 fős zárkában töltötte, a zárka lakóinak összetétele mind életkorukat, mind az elkövetett bűncselekményt tekintve erősen összetett volt. A felperesnek e megváltozott körülményekhez kellett alkalmazkodnia, amely kiválthatta pánikszindrómáját. A felperes kára tehát nem az alperesi jogsértéssel (a heti 5 napon nem biztosított 1 óra zárt sétaudvaron történő mozgással), hanem a börtönbüntetéssel szükségképpen együtt járó bezártsággal és kötött napirenddel összefüggésben következett be. Az okozati összefüggés hiánya folytán pedig a felperes kártérítési keresete alaptalan volt.