A Kúria Kfv.35558/2012/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §, 275. §, 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. §, 35. §, 44. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 97. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Ha a számla szerinti felek között ténylegesen nem történt meg a termékértékesítés, az adólevonási jog nem gyakorolható.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.33497/2009/22., *Kúria Kfv.35558/2012/7.*, 3172/2014. (VI. 3.) AB végzés

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.V.35.558/2012/7.szám

A Kúria a Komáromi és Körmendi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Horváth Tamás Vilmos ügyvéd, által képviselt felperesnek dr. Ovardics János jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó- és Vám Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. július 4. napján kelt 28.K.33.497/2009/22. számú ítélete ellen a felperes által 24. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 28.K.33.497/2009/22. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes bejegyzett főtevékenységi köre: számítógép alkatrészek nagykereskedelme, szoftverkészítés, szaktanácsadás. A felperes 2006. június hónapban a M. Kft. által kibocsátott számlák alapján 8.656.000 Ft, a P. Kft. nevében kiállított számlák alapján 85.775.000 Ft, a S. Kft. bizonylatai alapján 21.769.000 Ft, a S. Sz. Zrt. számláira tekintettel 44.663.000 Ft, a C. - C. Kft. nevében kiállított számlák alapján 48.491.000 Ft és a C.-S. Kft. bizonylatai alapján pedig 10.085.000 Ft általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) helyezett levonásba. A felperes számlák szerinti beszállítói további beszállítóktól - láncértékesítések útján - jutottak a bizonylatokon feltüntetett termékekhez.

Az adóhatóság a felperesnél 2006. június hónapra, áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtt ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott határozatban a felperes terhére 308.316.000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amelyben 307.689.000 Ft-ot jogosulatlan igénylésnek, 627.000 Ft-ot adóhiánynak minősített, ami után 154.158.000 Ft adóbírságot szabott ki, és 61.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Az elsőfokú adóhatóság ezt követően - saját hatáskörben eljárva - módosította határozatát.

A felperes fellebbezései alapján eljárt alperes - a 2009. április 14. napján kelt határozatában - a módosító határozatot megsemmisítette, az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a felperes terhére 308.316.000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 307.689.000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, ez után 153.844.000 Ft adóbírságot szabott ki, elrendelte az elsőfokú határozatban megállapítottakhoz képest az adóbírságból 314.000 Ft, a késedelmi pótlékból pedig 61.000 Ft törlését. Határozatának indokolása szerint a felperes által befogadott számlák nem tekinthetők az áthárított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak, mert a gazdasági események feltárására indított vizsgálatokból, bizonylatokból, nyilatkozatokból, tanúvallomásokból megállapítható, hogy a gazdasági események a valóságban nem a számlákon megjelölt módon mentek végbe. A számlák tartalmilag hiteltelen bizonylatok, ezekre adólevonási jog nem alapítható. Az elsőfokú adóhatóság teljesítette tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét, mindegyik beszállító társaságnál vizsgálatot folytatott le, és ezek eredményeként alappal rögzítette, hogy a termékek eredete igazolatlan. Az alperes érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 32.§ (1) bekezdés a) pontjára, 35.§ (1) bekezdésére, 13.§ (1) bekezdés 16. pontjára, 43.§ (5) bekezdésére, 44.§ (5) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165-166.§-aira, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdésére, 97.§-ára alapította. Rögzítette, hogy a felperes javára kellően körültekintő eljárás nem állapítható meg. A saját tőke és a bruttó árbevétel kedvező aránya önmagában nem jogellenes, azonban az értékesítési láncolatban résztvevő társaságoknál az állapítható meg, hogy 3.000.000 Ft-os alaptőkével több száz milliós, esetleg milliárdos nagyságrendű kereskedelmi tevékenységet végeztek, majd rövid működést követően a társaságokat külföldi személyeknek értékesítették, illetve más személyek adataival visszaélve került sor a társaságok értékesítésére. A beszállítók szállítási, raktározási költséget vagy egyáltalán nem vagy csak minimális összegben számoltak el. Az áruk eredetét az egész eljárás során nem lehetett igazolni, a láncolat kezdetén lévő társaságok számlái is hiteltelenek, és a befogadók sem végeztek mást, mint továbbszámlázást. A határozatban 8-41. oldalon részletezett adatokra, tényekre, körülményekre, bizonyítékokra figyelemmel a felperes nem tanúsította a szokásos gondosságot ügyletkötései során, illetve a számlák befogadásakor, és olyan láncolatban vett részt, amely az adóbevételek csökkentésére, adó visszaigénylésre irányult, tehát rosszhiszemű, rendeltetés ellenes joggyakorlást valósított meg, ezt a felperes által alaptalanul vitatott szakértői vélemény is alátámasztja. Ez utóbbi egyebek mellett rögzíti azt is, hogy a tényleges beszerzési forrás semmilyen adatból nem rekonstruálható. A forgalmi adatok alapvetően fiktív, valójában soha nem létező áruk mozgásáról szólnak, az adózói adatokat figyelembe véve ilyen tömegű mikroprocesszor egyetlen szomszédos országban sem adható el, a felperes által állítólag exportált darabszámok meghaladják a térség bármely államának belső piacát.

A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozott a tényállás tisztázatlan, bizonyítatlan voltára, kifejtette, hogy gazdasági eseményeket hitelesen igazoló dokumentum birtokában jogszerűen gyakorolta adólevonási jogát, és bizonyítási indítványokat terjesztett elő.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.