A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35140/2011/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (HELYI ADÓ ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 39. §, 52. §] Bírók: Darák Péter, Hajnal Péter, Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kfv.V.35.140/2011/9.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Birk Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek a Megyei Kormányhivatal alperes ellen helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2010. november 11. napján kelt 12.K.22.300/2010/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 7. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12.K.22.300/2010/6. számú ítéletét és az alperes B-HAT/298-3/2010. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az első fokú adóhatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az felperesnek 60.000 (hatvanezer) elsőfokú és 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az adóhatóság a felperesnél 2006-2008. évekre iparűzési adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.

Az elsőfokú határozatban az adóhatóság a következőket rögzítette: A revíziónak átadott iratanyagban nem volt analitikus nyilvántartás arról, hogy az alvállalkozói szerződések és számlák hogyan kapcsolódnak a megrendelővel kötött szerződésekhez, a megrendelő felé kibocsátott számlákhoz. Az elemzésére alkalmas analitikát a felperes csak 2009. november 11-én adta át, de ezt érdemben nem vizsgálta meg, mert "a megrendelő felé kiállított egyetlen egy számlán sem található meg írásos formában az, hogy a számla közvetített szolgáltatást (is) tartalmaz". A közvetített szolgáltatás feltüntetésének elmaradása miatt nem fogadható el nettó árbevételt csökkentő tételként a felperes bevallásában 2006., 2007. és 2008. években feltüntetett 211.550.497., 287.310.802, illetve 265.401.541 forint közvetített szolgáltatás érték, és ez a felperes terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet és egyéb jogkövetkezményeket (adóbírságot és késedelmi pótlékot) eredményez.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a B-HAT/298-3/2010. számú határozatában az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a felperes által fizetendő adóhiánynak minősülő adókülönbözetet 2.355.020 forintban, az adóbírságot 1.177.510 forintban, a késedelmi pótlékot pedig 576.225 forintban írta elő, az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.

Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 106.§ (1) bekezdésére, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 35.§ (1) bekezdésére, 37.§ (1) bekezdésére, 39.§ (1) bekezdésére, 52.§ 40. pontjára alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az ellenőrzéssel érintett adóévekben a kimenő számlákon - a felperes által sem vitatottan - nem szerepelt a közvetítés ténye, ami önmagában kizárja a nettó árbevételnek a közvetített szolgáltatások értékével történő csökkentését. Megjegyezte egyben, hogy az Art. 44.§ (1) bekezdése szerinti szabályozással összhangban a Htv. szerinti azon követelmény, hogy a számlából ki kellett tűnnie a közvetítés tényének csak akkor valósul meg, tehát a számla kizárólag akkor felel meg a jogszabályi követelményeknek, ha részletesen tartalmazza a saját és az adózó által közvetített szolgáltatásokat és azok ellenértékét is. Az önkormányzati adóhatóság az ellenőrzés során megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy "az adóalap közvetített szolgáltatás értékével történő csökkentése nem lehetséges, mivel az nem felel meg a közvetített szolgáltatás jogszabályi kritériumainak".

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes tévesen értelmezte és alkalmazta a Htv. 52.§ 40. pontjában foglaltakat, tehát a közvetített szolgáltatás és az alvállalkozói teljesítmény fogalmát, tartalmát, elszámolhatóságát. Kifejtette, hogy megfelelt e törvényhely szerinti alvállalkozói teljesítések levonhatóságára vonatkozó feltételeknek, ezért vele szemben az adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék előírására jogszabálysértően került sor. Hivatkozott arra is, hogy az alperes nem bizonyította, hogy bármely szolgáltatását változatlan formában adta volna tovább, hogy közvetített szolgáltatást végzett volna. Hangsúlyozta, hogy esetében alvállalkozói teljesítés valósult meg, és ezzel kapcsolatos számviteli bizonylatai, dokumentumai, bevallásai megfelelnek a jogszabályi rendelkezéseknek, az alvállalkozói teljesítésnek megfelelő vásárolt szolgáltatást nem kell külön szerepeltetnie a kimenő számláiban.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetében elutasítását kérte.

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:

A Htv. 52.§ 40 pontját összevetve a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.)3.§ (4) bekezdésének 1. pontjával az állapítható meg, hogy az eredetileg az Sztv. szerinti szűkebb értelemben vett közvetített szolgáltatások közé nem tartozó alvállalkozói teljesítést a Htv. 52.§ 40. pontja azért sorolja a Htv. szerinti közvetített szolgáltatás fogalomkörébe, mivel a Htv. alkalmazása szempontjából az alvállalkozói teljesítést is közvetített szolgáltatásnak kell tekinteni. Az alvállalkozói teljesítés továbbadásánál is jogszabályi feltétel a változatlan formában történő továbbszámlázás, illetőleg az, hogy az írásban kötött szerződésből és a kibocsátott számlából a közvetítés tényének ki kell derülnie, ez következik az Sztv. 167.§ (1) bekezdés j) pontjából és 167.§ (2) bekezdéséből is. Helytálló az az alperesi érvelés is, mely szerint bár fizikailag előfordulhat, hogy a saját és az alvállalkozói teljesítés nem különül el egymástól, jogilag és számvitelileg a megkülönböztetésnek olyan módon kell megtörténnie, hogy a szerződéskötés során is figyelemmel kell lenni a törvényi előírásokra, és az alvállalkozói szerződést is úgy kell megkötni, illetve a számlát úgy kell kiállítani, hogy a szerződésben nevesíteni kell az alvállalkozói teljesítéseket, és az alvállalkozó által kibocsátott számlában is rendelkezésre kell állniuk a továbbszámlázáshoz szükséges adatoknak. A megyei bíróság jogi álláspontjának alátámasztására hivatkozott a KGD 2007.190 számon közzé tett döntésre.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Htv. 39.§ (1) bekezdésében, 52.§ 40. pontjában foglaltaknak, téves jogértelmezésen alapul. Fenntartotta a keresetben is kifejtett jogi álláspontját és hangsúlyozta, hogy az általa kiállított számlán nem szerepel, de nem is szerepelhet a közvetített szolgáltatás, mivel ilyet nem értékesített, a valóságnak megfelelő gazdasági esemény alvállalkozói teljesítés volt, és az alvállalkozói teljesítés elszámolásának törvényi feltételei maradéktalanul teljesültek.