A Győri Ítélőtábla Bf.102/2013/6. számú határozata vesztegetés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 37. §, 38. §, 82. §, 85. §, 252. §] Bírók: Csák Csilla, Németh Balázs, Zólyomi Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék B.399/2012/13., *Győri Ítélőtábla Bf.102/2013/6.*

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.102/2013/6. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2014. szeptember 18. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A vesztegetés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Tatabányai Törvényszék 2013. június 25. napján kihirdetett 4.B.399/2012/13. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére megállapított bűncselekményt vesztegetés elfogadás bűntettének (Btk. 291.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés b/ pont, (3) bekezdés c/ pont) minősíti.

Ezért a bíróság 2 (kettő) év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli, melynek végrehajtását 5 (öt) évre felfüggeszti azzal, hogy a szabadságvesztés esetleges végrehajtása során legkorábban büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

A Tatabányai Törvényszék 2013. június 25. napján kelt 4.B.399/2012/13. számú ítéletében vádlottat bűnösnek mondta ki vesztegetés bűntettében (Btk. 252. § (1) bekezdés). Ezért 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Határozott a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az elsőfokon eljárt ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott terhére a cselekmény vádirat szerinti minősítése, súlyosabb büntetés kiszabása, valamint foglalkozástól eltiltás és közügyektől eltiltás alkalmazása érdekében.

Fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint a törvényszék a mérlegeléssel megállapított tényállás alapján tévesen minősítette a cselekményt, ugyanis a vádlott a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés bűntettét üzletszerűen követte el. Kifejtette, hogy akár az egy ízben történt egyetlen bűnelkövetés is megalapozhatja az üzletszerű minősítést, ha az elkövetőnek az ismétlődő és rendszeres haszonszerzésre törekvő akarat elhatározása egyértelműen felismerhető. Ebben az esetben a vádlott kérése arra irányult, hogy B.M. havi rendszerességgel fizessen vesztegetési pénzt, így nyilvánvaló a vádlott többszöri bűnelkövetési és rendszeres haszonszerzési szándéka. Erre tekintettel álláspontja szerint tehát a terhére rótt bűncselekményt üzletszerűen követte el a vádlott, ami súlyosabb büntetés kiszabását teszi szükségessé, és nincs lehetőség a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére. A cselekmény jellegére tekintettel pedig a közügyektől eltiltás mellékbüntetés sem mellőzhető. Rámutatott arra is, hogy az ügyészi indítvány ellenére az elsőfokú bíróság nem alkalmazott foglalkozástól eltiltás büntetést, melynek indokát az ítéletében nem adta meg, holott a vádlott a bűncselekményt a foglalkozásának felhasználásával, a cégnél betöltött munkaköréből adódó lehetőséget kihasználva, szándékosan követte el.

Az ítélet ellen a vádlott és a védő szintén fellebbezést jelentett be. A védő fellebbezését azzal indokolta, hogy a bíróság nem a megfelelő a Btk-t alkalmazta, illetve az üzletszerűség, mint minősítő körülmény hiánya folytán álláspontja szerint az elkövetéskor hatályos Btk. szerint védence cselekménye csak 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétségnek minősül, amely bűncselekmény viszont már elévült.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.228/2013/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést helyes indokainál fogva fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalan találta.

Álláspontja szerint a törvényszék a büntető eljárási szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek eredményeképpen megalapozott tényállást állapított meg, továbbá indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Helyes a vádlott büntetőjogi felelősségére levont következtetés, a vádlott terhére rótt bűncselekmény jogi minősítése azonban csak részben törvényes. Kifejtette, hogy az üzletszerűség törvényi definíciójából kitűnően e minősítő körülménynek két együttes feltétele van, a tárgyi oldalon hasonló vagy ugyanolyan jellegű bűncselekmények megvalósítása, az alanyi oldalon pedig ennek révén a rendszeres haszonszerzésre törekvés. Általában több bűncselekmény megvalósítása szolgál alapul az üzletszerűség megállapítására, az ítélkezési gyakorlat szerint azonban ezt az egy ízben történt egyetlen bűnelkövetés is megalapozhatja, ha az elkövetőnek az ismétlődő és rendszeres haszonszerzésre törekvő akarat elhatározása egyértelműen felismerhető. Rámutatott, hogy az ítéleti tényállásban rögzítésre került, hogy a vádlott B.M.-mel történő beszélgetése alkalmával azt tartotta indokoltnak, hogy nevezett cégvezető fizessen részére és K. B.-nek havonta 250.000-250.000 forintot. Ezen ítéleti megállapításból pedig a vádlottnak a rendszeres haszonszerzésre törekvő akarat elhatározása ismerhető fel, melyre tekintettel az üzletszerűség, mint minősítő körülmény aggálytalanul megállapítható.

Véleménye szerint az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket, a megváltoztatandó minősítés folytán azonban a vádlott terhére rótt bűncselekmény büntetési tétele 5-10 évig terjedő szabadságvesztés.

Hangsúlyozta, hogy a vádlott üzemvezetői minőségének és ebbéli pozíciójából adódó önálló döntési jogkörének felhasználásával valósította meg a terhére rótt bűncselekményt. Az üzemvezetői beosztást, az ipari tevékenységet folytató egység vezetője és az üzemgazdász foglalkozások fedik le.

Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg akként, hogy a vádlott cselekményét a Btk. 252. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettének minősítse, és a vádlottat hosszabb tartamú végrehajtandó börtönbüntetésre, az ipari tevékenységet folytató egység vezetője és üzemgazdász foglalástól eltiltásra, valamint mellékbüntetésként közügyektől eltiltásra ítélje. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben, a jogi indokolás kiegészítésével.

A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratát fenntartotta. Kiegészítette egyrészt azzal, hogy adott vesztegetési cselekménnyel kapcsolatban a jogalkotó három elkövetési módot jelöl meg, illetve kiemelte, hogy az üzletszerűség két együttes feltétele megvalósult az ügyben. Másrészt rámutatott arra, hogy az időközben hatályba lépett új Btk. - 2012. évi C. törvény - alkalmazása kedvezőbb a vádlott tekintetében a 4/2013. BK. véleményre figyelemmel. Ekként indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a bűncselekménynek a Btk. 291. § (1), (2) bekezdés b.) pont II. fordulat, (3) bekezdés c.) pont szerinti minősítését, vádlottal szemben végrehajtandó börtönbüntetés, az ipari tevékenységet folytató egység vezetője és az üzemgazdász foglalkozásoktól eltiltás, illetőleg mellékbüntetésként közügyektől eltiltás kiszabását, továbbá a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának megállapítását.