A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20850/2012/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Molnár Ambrus

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21724/2008/50., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20850/2012/4.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.850/2012/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Duda Attila ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Kiss Ferenc Kálmán ügyvéd által képviselt MABISZ alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2012. január 10. napján meghozott, 33.P.21.724/2008/50. számú közbenső ítélete ellen, a felperes részéről 53. és 54. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatja és az alperesnek a 2004. október 22-én bekövetkezett balesettel összefüggő felelőssége arányát 60 %-ban határozza meg.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperest 2004. október 22-én elütötte egy kötelező gépjármű felelősségbiztosítással nem rendelkező személygépkocsi. A felperes a balesetben koponyacsont-törést, agyzúzódást, lapockatörést, medence-, térd- és egyéb zúzódásokat szenvedett. A felperes kárigényt jelentett be az alperesnek. Az alperes 94.037 forintot fizetett meg a felperesnek.

A felperes a balesettel okozati összefüggésben keletkezett kárainak a megtérítése iránt terjesztett elő keresetet. Állította, hogy őt álló helyzetben, az úttest szélén állva ütötte el a gépkocsi. Álláspontja szerint a balesetet kizárólag a gépkocsi vezetője okozta, emiatt az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik.

Az alperes az ellenkérelmében előadta, hogy a felperes figyelmetlenül lépett az úttestre, és így haladt neki a balról érkező gépkocsinak. Érvelése szerint a felperes közlekedési szabályt sértett, és ezzel a magatartásával felróhatóan közrehatott a kárainak a bekövetkezésében. Erre figyelemmel a felperesre terhesebb 60-40 % arányú kármegosztás alkalmazását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amiben megállapította, hogy az alperes 40 % arányban felel a felperest 2004. október 22. napján ért közlekedési balesettel összefüggő károkért. Közbenső ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes a Ptk. 345. § (1) bekezdése és a 190/2004. (VI. 08.) Korm. rendelet alapján köteles megtéríteni a felperes kárait. A perben beszerzett orvosszakértői vélemény, a baleset miatt indult szabálysértési eljárásban beszerzett orvosi és műszaki szakvélemények, valamint a szabálysértési eljárásban kihallgatott tanú vallomása alapján tényként állapította meg, hogy a felperes féktávolságon belül a közeledő gépjármű oldalának haladt, amelyik őt elsodorta. Álláspontja szerint a felperes kórházból való elbocsátását követően kiadott háziorvosi lelet nem volt alkalmas a szakértői vélemények megállapításainak a megcáfolására. Mindezekből azt a jogi következtetést vonta le, hogy a felperes felróhatóan közrehatott a kárainak a bekövetkezésében, az alperes pedig a Ptk. 345. § (2) bekezdése alapján nem köteles megtéríteni azt a kárt, ami a felperes felróható magatartásából származott. A felperes közrehatásának az arányát 60 %-ban, az alperes felelősségének a mértékét pedig 40 %-ban határozta meg. Kifejtette, hogy újabb tényadatok hiányában a szakértők szóbeli meghallgatásától vagy új szakértő kirendelésétől további eredmény nem volt várható, ezért a felperes által indítványozott további bizonyítást mellőzte.

A közbenső ítélet ellen, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése, másodlagosan a közbenső ítélet részbeni megváltoztatása és az alperes teljes kártérítési felelősségének a megállapítása érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének indokolása iratellenes. Kifogásolta, hogy a szabálysértési eljárásban kirendelt orvosszakértő szakvéleményét az elsőfokú bíróság annak ellenére fogadta el döntése alapjául, hogy a szakértő a kompetenciájába nem tartozó műszaki szakkérdésben foglalt állást. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tárta fel kellő alapossággal a baleset mechanizmusát, és nem oldotta fel a szakvélemények közötti ellentmondásokat a szakértők meghallgatásával, a szakvélemények kiegészítésével vagy új szakértő kirendelésével. Hangsúlyozta, hogy a szakvélemény csak egy a bizonyítékok közül, amit az egyéb bizonyítékokkal egybevetve kell értékelni. Kifejtette, hogy a tanú vallomása nem volt alkalmas a baleset közvetlen előzményeinek a tisztázására. Előadta, hogy a háziorvos által kiadott lelet és a szabálysértési eljárásban beszerzett szakvélemény is rögzítették a baloldali sérüléseit. Okfejtése szerint ezek a sérülések cáfolják azt, hogy mozgásban volt az ütközéskor, és hogy közrehatott a baleset bekövetkezésében.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés részben megalapozott.