BH 2009.8.246 Ügyészi fogyasztóvédelmi kereset elbírálása során a fogyasztóvédelmi jogszabálysértés jogszabályban meghatározott tárgyi súlyának és a miatta alkalmazandó szankció szükségességének megítélése [1997. évi CLV. tv. 39. § és 51. §].

A fogyasztóvédelmi hatóság 50 000 forint minőségvédelmi bírsággal sújtotta az alperest, mert az általa üzemeltetett Cs., R. utcai üzletben a 2007. január 31. napján tartott fogyasztóvédelmi ellenőrzés során 6 db, összesen 2058 forint értékű lejárt minőségmegőrzési idejű Mackó sajtot talált.

Az alperes B., P. utcai üzletében 2007. május 9-én tartott próbavásárlás során a vásárolt húskészítmény tömegébe a csomagoló anyagot 47 forint értékben belemérték, nem tüntették fel két hústermék árát, további hústermékek esetében az árfeltüntetés nehezen volt beazonosítható. Ez alkalommal a hatóság az alperest 150 000 forint fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére kötelezte.

Az alperes a hiányosságok feltárását követően boltvezetői értekezletet tartott, felhívta a munkatársak figyelmét a szabályok betartására. A B., P. utcai üzletben az árakat jól beazonosítható módon, úgynevezett ársínre helyezték ki.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogszabálysértést követett el a lejárt minőségellenőrzési idejű termékek forgalomba hozatalával és a csomagolás felszámolásával. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest e jogszabálysértő magatartástól és jogosítsa fel az ügyészt, hogy az ítéletet országos napilapban közzétegye; az alperest kötelezze a közzététel költségeinek a viselésére.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

Az ítélet jogi indokai között az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az ügyészi keresetindításnak a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 39. § (1) bekezdésében meghatározott okai nem álltak fenn. A megállapított jogszabálysértés nem érintette ugyanis a fogyasztók széles körét, illetve nem okozott jelentős nagyságú hátrányt. Adott esetben kisebb jelentőségű, szűkebb kört érintő jogszabálysértés történt, ezért a fogyasztók védelme érdekében elegendő volt a fogyasztóvédelmi hatóság által alkalmazott szankció.

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait kiegészítve megállapította, hogy a fogyasztók körének érintettségét jellemző számadatok (település nagysága, lélekszáma, hasonló profilú üzletek száma, árbevétel) a keresetet nem támasztották alá.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes fenntartotta arra vonatkozó jogi álláspontját, hogy a sérelmezett alperesi tevékenység a fogyasztók széles körét érintette. A jogszabály által nem definiált, ezért a bíróság megítélésére tartozó, fogyasztókat károsító magatartás értékelése során adott esetben nyomatékosabban kellett volna értékelni, hogy mindkét vizsgált kereskedelmi egység a település frekventált helyén található, viszonylag magas forgalmat bonyolít, és a b.-i esetben a lakosság lélekszáma mellett a jelentős idegenforgalomból származó forgalmat is figyelembe kellett volna venni.

A felülvizsgálati kérelmet fenntartó Legfőbb Ügyészség hangsúlyozta, hogy az ügyészi perindítás jogszabályban biztosított lehetősége a prevenciót szolgálja. Ezért a perindítással célzott szankció alkalmazása feltételeként nem a tényleges, hanem a potenciális vevőkört kell alapul venni.