A Kúria Kfv.35512/2016/12. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 275. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

A közösségen belüli termékértékesítés feltételrendszerének vizsgálata nem szorítkozhat kizárólag a CMR-ek adattartalmának ellenőrzésére, hanem az értékesítés összes körülményét vizsgálni kell, és a rendelkezésre álló valamennyi bizonyíték Pp. 206. §-a szerinti értékelését el kell végezni.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.512/2016/12. szám

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Posta Attila ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Dr. Cserpák Nóra jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 8. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.27.016/2016/4.

Rendelkező rész

A Kúria a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.27.016/2016/4. számú ítéletét, valamint az alperes 3253908523 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200.000 (kétszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2009. október-december hónapokra Közösségen belüli termékértékesítés jogcímén adómentes számlákat állított ki a cseh illetőségű A. spol. s.r.o. cég részére. A megrendelésre a felperessel hosszabb üzleti kapcsolatban lévő szlovák cégen keresztül, az ő számítógépes rendszerében történő rögzítéssel került sor, amely tartalmazta azt is hogy a szállítások mely vevő részére történtek. A számlák különböző fagyasztott termékek értékesítéséről szóltak. A számlák euróban kerültek kiállításra, minden számlához bevételi pénztárbizonylat készült, melynek sorszáma megegyezett az aktuális számla sorszámával. A kiszállítások igazolására szolgáló, az egyes számlákhoz kapcsolódó CMR fuvarokmányokon fuvarozóként a számlákon vevőként is megjelölt gazdasági társaság cégbélyegzője szerepelt, ennek kitöltésére már az áru átvételekor sor került. Az áruk átvevője a CMR-ek alapján miden esetben a vevő volt. A CMR-eken fuvarozást végző járművek adataként szlovák és cseh forgalmi rendszámok kerültek feltüntetésre. A cseh adóhatóság tájékoztatása szerint a vevőként feltüntetett cseh adóalany az áruk átvételét tagadta, továbbá azt is cáfolta, hogy a szlovák céggel kapcsolata lett volna.

[2] A szlovák adóhatóság tájékoztatása szerint a szlovák cég a vizsgált időszakban 95.873 euró értékben szerzett árut a felperestől, melynek kiszállítását saját járműveivel végezte. A CMR-eken az átvétel igazolására ugyan úgy került sor, mint a cseh vásároló esetében. Arra vonatkozóan, hogy a felperes által a cseh vevő részére értékesített fagyasztott áru valóban gyűjtőfuvar révén jutott el Csehországba, a szlovák cég semmilyen bizonylatot, dokumentumot nem mutatott be, azt igazolni nem tudta. A felperes rendelési nyilvántartásában (tükör-szoftver) a szlovák cég részéről történő adatrögzítés megjelent, a felperes így láthatta, hogy a megrendelt áru mely vevő részére került kiszállításra.

[3] A CMR-eken feltüntetett rendszámok a cseh adóhatóság tájékoztatása szerint magán használatú autók, gazdasági tevékenységet azokkal nem végeztek, míg a szlovák forgalmi rendszámok a hiteles nyilvántartásban nem szerepelnek.

[4] Mindezek alapján az elsőfokú hatóság azt állapította meg, hogy a számlákon szereplő termékek Közösség területére történő kiszállítását a felperes hitelt érdemlően nem igazolta. Emiatt 2009 októberére 2.490.000 Ft, novemberére 3.220.000 Ft, míg decemberre 2.980.000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárás lefolytatására történő kötelezés oka az volt, hogy az elsőfokú adóhatóságnak meg kell vizsgálnia a felperesnél vezetett rendelés nyilvántartási és teljesítési rendszert annak érdekében, hogy abból kinyerhető-e más tagállamba történő kiszállítást igazoló hitelt érdemlő bizonyíték.

[5] Az új eljárásban az elsőfokú hatóság vizsgálta a felperes rendelés nyilvántartási rendszerét, de ennek alapján is arra a következtetésre jutott, hogy a rendszer adatai önmagukban nem alkalmasak a Közösség területére történő kiszállítás igazolására. Rögzítette azt is, hogy a felperes nemcsak saját rendelés nyilvántartási rendszerét mutatta be, hanem a szlovák cég rendszerét is, melyben a vevő elnevezésű oszlopban "ASP" előtaggal a szlovák cégek kerültek megjelölésre. A felperes állítása szerint a szlovák cég csak közvetítői tevékenységet látott el, ő szállított és ő volt az ellenérték megfizetője is. A felperesi állítást azonban a cseh adóhatóság válasza nem erősítette meg, mivel a cseh cég továbbra is cáfolta a felperessel vagy a szlovák céggel fennálló gazdasági kapcsolatát. Az adóhatóság álláspontja változatlanul az volt, hogy a felperes továbbra sem rendelkezik olyan hiteles bizonylattal, mely a kiszállítást igazolná, így a vizsgált hónapokra vonatkozóan összesen 8.690.000 Ft adókülönbözetnek minősülő adóhiányt állapított meg, mely után 6.517.000 Ft adóbírságot és 3.038.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.

[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[7] A felperes keresete folytán eljárt Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 15.K.27.252/2013/13. számú ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Egyrészről megállapította, hogy az adóhatóság eljárási jogszabálysértést követett el, amikor a szlovák adóhatóság válaszát a felperes részére nem tette megismerhetővé, másrészt hiányosnak értékelte a hatóság által lefolytatott bizonyítást, mert a rendelés nyilvántartási rendszer teljes körű és átfogó vizsgálatára nem került sor. Emiatt a rendelés nyilvántartási rendszer valamennyi adattartalmának teljes körű vizsgálatára kötelezte az adóhatóságot különösen abból a szempontból, hogy napi árutípusonként összesített rendelés átadása kinek a részére történt, a berakodási listából megállapítható-e kinek a részére történt a szállítás, megállapítható-e, hogy a szállítás gyűjtőfuvarral történt-e, milyen járművel, melyik gépkocsivezető által történt és ezen áruk a szlovák partner rendelés nyilvántartási rendszerében megjelennek-e.

[8] Az ekként megindult új eljárásban a rendszer megvizsgálása alapján az adóhatóság ismételten arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendszer adatai nem alkalmasak annak igazolására, hogy a Közösségen belüli termékértékesítés megtörtént. A megrendelt tételek az adózó rendszerében szerepelnek, a kiszállítás azonban nem, így a rendszer csak a számlakiállítást tényszerűsíti. Az adóhatóság álláspontja az volt, hogy a felperes nem járt el körültekintően, mivel nem követelte meg a szlovák cég sofőrjeitől annak igazolását, hogy a cseh cég nevében eljárhatnak, árut vehetnek át, illetve megrendeléseket adhatnak le. Mindezekre figyelemmel a korábbi határozatban foglalt adóhiány megállapítására került ismételten sor.