A Szolnoki Törvényszék Pf.20436/2013/4. számú határozata egyezség tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 18. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 296. §] Bírók: Bana Imre, Nánásiné dr. Szabó Róza, Rimaszombati Éva

Szolnoki Törvényszék

1.Pf.20.436/2013/4. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság dr. Séllei Imre ügyvéd által képviselt felperes neve (levelezési címe: felperes címe) felperesnek - dr. Vincze Gyula ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen - egyezség megváltoztatása iránt indított perében a Szolnoki Járásbíróság 14.P.21.899/2011/32. számú ítélete ellen a felperes 33. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2013. május 31. napjáig való elszámolási igény címén 455.174.- /Négyszázötvenötezer-százhetvennégy/ Ft-ot.

2010. október 1. napjától a felperes havi 40.000.- /Negyvenezer/ Ft-os, a Szolnoki Városi Bíróság 4.P.20.686/2008/35. számú - az egyezség alapján fennálló - fizetési kötelezettségét megszünteti.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 102.540.- /Százkettőezer-ötszáznegyven/ Ft első fokú részperköltséget.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 70.870.- /Hetvenezer-nyolcszázhetven/ Ft másodfokú részperköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes kereseti kérelmét elutasította. A felperesi kereset arra irányult, hogy a bíróság 2010. október 1. napjától szüntesse meg a havi 40.000.- Ft összegű fizetési kötelezettségét, mely az alperessel 2009. március 10. napján megkötött bontóperi egyezségen alapult. Kérte továbbá az alperest 1.250.000.- Ft túlfizetett összeg megfizetésére is kötelezni.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja az volt, hogy a bontóperi egyezség megváltoztatására nincs lehetőség, mivel ezen egyezség nem minősül a Csjt. 18. § /3/ bekezdése szerinti tartós jogviszonyt rendező egyezségnek, ezért az egyezség megváltoztatására lényeges körülményváltozásra hivatkozással nincs jogi lehetőség. Utalt arra, hogy a felperes nem perújítási kérelmet terjesztett elő, valamint nem is a Polgári törvénykönyvben meghatározott megtámadási okokra hivatkozott, hanem csupán lényeges körülményváltozásra.

Figyelemmel arra, hogy a peres feleknek még jelenleg is vannak közös kifizetetlen tartozásaik, a felperes követelését a teljes és végleges elszámolást illetően idő előttinek minősítette.

A felek által a bontóper során megkötött egyezség azt tartalmazta, hogy a felperes minden hónap 5. napjáig megfizet az alperes részére 40.000.- Ft-ot, figyelemmel arra, hogy a felek közös tartozásait az alperes jövedelméből vonják le. Megállapodtak a felek abban is, hogy háromhavonta elszámolnak egymással, annak alapulvételével, hogy az alperes jövedelméből ténylegesen milyen összeg került levonásra. A háromhavonta történő elszámolás a felek között nem valósult meg. A felek megállapodtak abban is, hogy a felperes 2009. március 1. napjától kezdődően megfizet közvetlenül a név 1 nevű gyermekük részére havi 10.000.- Ft összeget. A felperes 2010. október hónaptól kezdődően a havi 40.000.- Ft-ok utalását az alperes felé megszüntette. A gyermeknek fizetendő havi 10.000.- Ft-ot 2010. májusától nem fizette meg a felperes. A felek gyermeke az ebből eredő követelését az alperesre engedményezte.

A felperes a másodfokú eljárás során pontosított fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a törvényszék az alperessel szemben fennálló havi 40.000.- Ft összegű fizetési kötelezettségét az eredeti kereseti kérelmének megfelelően szüntesse meg, továbbá marasztalja az alperest 617.112.- Ft összegben. Fellebbezésében kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság idő előttinek minősítette a kereseti kérelmét, arra való hivatkozással, hogy a feleknek még jelenleg is vannak közös tartozásaik. Az ítélet meghozataláig terjedő időszakra vonatkozóan a felek által megfizetett összegek vonatkozásában a bíróságnak el kellett volna számolnia a felek között. A törlesztéseket feltüntető táblázat 6. és 8. pontja álláspontja szerint téves. A 6. pontban a még rendezetlen diákhitel van feltüntetve, holott itt csak a felperes által meg nem fizetett 290.000.- Ft-ot lehetett volna figyelembe venni. A 8. pontban a banki tartozás elengedéséből származó összeget álláspontja szerint nem lehetett volna az alperes javára elszámolni.

Összegszerűségében a felperes által megfizetett összeget 2.067.649.- Ft-ban jelölte meg, míg az alperesi oldalon 1.450.537.- Ft számolható el, így a kettő különbözetének a megfizetésére köteles az alperes. Kérte az alperes másodfokú perköltségben való marasztalását is azzal, hogy a felperesi képviselő nem tartozik Áfa-körbe.

Az alperes ellenkérelmében a fellebbezés elutasítását és az első fokú ítélet helybenhagyását, valamint a felperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte, az alperesi képviselő Áfa-körbe tartozik. Álláspontja szerint a törvényszék csak a fellebbezett rész vonatkozásában vizsgálhatja felül az elsőfokú bíróság ítéletét, nevezetesen az ítéletben szereplő tartozások közül a 6. és 8. tételt.

A felperes fellebbezése részben megalapozott.

A törvényszék túlnyomórészt elfogadta ítélkezése alapjául az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, azt a másodfokú eljárás adatai alapján az alábbiakkal egészíti ki, illetőleg pontosítja.

1. Az alperes munkabéréből levont összeg 1.723.810.- Ft.

2. Az alperes által az önkéntes nyugdíjpénztárba a tagi kölcsönre befizetett összeg 342.284.- Ft.

3. Az alperes végrehajtási költség címén kifizetett 90.000.- Ft-ot.

4. A Bank neve felé fennálló tartozásba az alperes befizetett 10.000.- Ft-ot.