A Kúria Pfv.21359/2013/6. számú precedensképes határozata elszámolás tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 216. §]

A határozat elvi tartalma:

A volt házastársaknak a közös adósságaik megfizetése tárgyában kötött egyezség ráutaló magatartással történő módosítása. 1952. IV. Tv. 27. § 1959. IV. Tv. 216. § (1)

***********

Pfv.II.21.359/2013/6.

A Kúria a felperesnek az alperes ellen elszámolás iránt a Szolnoki Járásbíróság előtt 14. P. 21.899/2011. számon megindított, és a Szolnoki Törvényszék 1. Pf. 20.436/2013/4. számú ítéletével befejezett perében az említett 4. sz. alatti másodfokú határozat ellen az alperes által 37. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 29.692,- (huszonkilencezer-hatszázkilencvenkettő) forint - ÁFÁ-t is tartalmazó - felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak, külön felhívásra 93.500,- (kilencvenháromezer-ötszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet az alábbi tényálláson alapult:

A peres felek házastársak voltak, és az életközösségük fennállása alatt tetemes mennyiségű közös adósságot halmoztak fel, amelyek végrehajtása miatt az alperes munkabérének 50%-t már az életközösség fennállása alatt letiltások terhelték. Házasságukat a Szolnoki Városi Bíróság 4.P. 20.686/2008/35. számú ítéletével felbontotta. A felek a bontóper utolsó érdemi tárgyalásán egyezséget kötöttek, amely szerint a "házastársi vagyonközösségükhöz tartozó ingóságaikat megosztották, azt birtokba vették, így egymással szemben e vonatkozásban semmiféle követelésük nincsen". A felek az egyezségbe azt is belefoglalták, hogy az egyezség megkötésének napjáig - 2009. március 10-ig - keletkezett tartozásaikat közösen fizetik meg fele-fele arányban. A felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az alperesnek minden hó 5. napjáig megfizet 40.000 forint. tőkeösszeget. A felek megállapodtak abban is, hogy három havonta az alperes megküldi a felperes részére az előző három havi jövedelem kimutatását és ennek alapján a felek egymással elszámolnak, vagyis a felperes az alperes jövedelméből levont összeg felére kiegészíti az általa fizetett havi 40.000 forintos összegeket, továbbá, hogy a felperes az alperes részére megfizeti a Sz., J. A. u. 29. V/29. sz. alatti lakásból való költözködés költségeinek fele részét. Ezen túlmenően a felperes is kötelezettséget vállalt arra, hogy 2009. március 1-től kezdődően megfizet közvetlenül F. I. nevű gyermekük részére havi 10.000 forint. összeget minden hó 10. napjáig. A felek kérelmére a bíróság a felek egyezségét a 35. sorszám alatti jogerős végzésével jóváhagyta.

A felek közötti rendszeres, három havonta esedékes elszámolás az egyezségben vállaltak ellenére nem valósult meg, majd a felperes 2010. októbertől kezdődően a havi 40.000 forint. utalást az alperes felé megszüntette. Emiatt az alperes kérelmére a Szolnoki Városi Bíróság 1101-4.Vh.1243/2011/2. számon végrehajtási lapot állított ki a felperessel szemben 2011. május 17-én a folyó havi 40.000 forint és a 2010. október 1-2011. május 31-ig felmerült 330.000 forint- hátralék megfizetésére.

2011. május 31-én a felperes az ellene 0037.V.383/2008. számon indított végrehajtási eljárásban a felek közös adósságának törlesztéseként megfizetett összesen 2.499.297 forintot.

A felek gyermeke 2013. február 7. napján engedményezési szerződést kötött az alperessel, amelyben a nagykorú gyermek a felperessel a Szolnoki Városi Bíróság 4.P. 20.686/2008/35. számú jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség folytán fennálló havi 10.000 forintos folyó, és jövőben esedékes, továbbá a 2010. májustól az engedményezésig lejárt, összesen 330.000 forint. követelését az alperesre engedményezte. A felperesnek a nagykorú gyermekével szemben 2010. május 1. és 2013. május 31. között 37 havi összesen 370.000 forint. hátraléka keletkezett.

Az alperes az egyezségkötést követően a felperessel közös adósságok törlesztéseként munkabéréből való letiltás útján 1.723.810 forintot, az önkéntes nyugdíjpénztárba a tagi kölcsönre 342.284 forintot, majd további 33.000 forintot, végrehajtási költség címén 90.000 forintot, a C. Bank felé 10.000 forintot, az F. Zrt. részére összesen 121.980 forintot fizetett meg.

A felek a fentiek alapján közös tartozásokba összesen 4.984.246 forintot fizettek ki, és már csak az I. J. felé állt fenn közös tartozásuk, amelynek összege a jogerős ítélet meghozatala időpontjában 163.875 forint. volt.

A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság az alperessel 2009. március 10. napján kötött bontóperi egyezséget akként módosítsa, hogy 2010. október 1. napjától kezdődően szüntesse meg a havi 40.000 forint. fizetési kötelezettségét. Ezen túlmenően a bíróság kötelezze az alperest tételes elszámolásra a közös adósságok részleteinek megfizetése kapcsán az egyezség megkötésétől kezdődően, továbbá kötelezze az alperest 1.250.000 forint. túlfizetés megfizetésére.

Alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, és a nagykorú gyermeknek a felperessel szemben fennálló, lejárt, azonban rá engedményezett követelését a felperesi követeléssel szemben beszámítási kifogásként érvényesítette.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a felperes keresetét, mint alaptalant elutasította, és mellőzte a perköltség viselése tekintetében történő határozathozatalt. Döntését azzal indokolta, hogy a bontóperi egyezség megváltoztatására nincs jogi lehetőség, mivel a felek házastársi vagyonjogi tárgyú megállapodása nem minősül tartós családjogi viszonynak, és emiatt lényeges körülményváltozásra hivatkozva nem is lehet azt megváltoztatni. Mivel a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség az ítélettel azonos hatályú ítélt dolog, tartalma csak a felek közös megállapodása alapján módosítható. A teljes körű egymással való elszámolásra pedig csak a teljes adósságrendezést követően nyílik lehetőség, e körben előterjesztett kereset idő előtti.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte, és alperes 617.112 forint. megfizetésre történő kötelezését. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az elszámolás iránti igényét idő előttinek minősítette, és arra hivatkozott, hogy a közös adósság teljes összegének megfizetése előtt is megalapozott lehet elszámolás iránti igény az egyetemleges kötelezettek között, ha az egymás közötti viszonyukban valamelyik fél a ráeső fele résznél jóval nagyobb arányt törlesztett. Kifogásolta az elsőfokú ítélet törlesztő részleteket tartalmazó táblázatot is, és arra hivatkozott, hogy a 6. pontban az alperes javára a diákhitel kapcsán csak 290.000 forint. összeget lehetett volna figyelembe venni felperesi vállalás ellenére. Ugyancsak nem lehet a 8. pontban csak alperes javára figyelembe venni a banki engedményeket. Emiatt az elsőfokú bíróság által megállapított, az elszámolás során alperes oldalán elszámolható összeg 2.067.649 forint. helyett helyesen 1.450.537 forint., így a kettő különbözetéből eredő 617.112 forintot kell a felperes javára alperesnek megtérítenie.