A Győri Ítélőtábla Bf.32/2017/5. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 348. §, 351. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 89. §, 164. §, 459. §] Bírók: Csák Csilla, Németh Balázs, Zólyomi Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék B.23/2016/11., *Győri Ítélőtábla Bf.32/2017/5.*

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.32/2017/5. szám

A Győri Ítélőtábla a Győrött, 2017. szeptember 21. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt I.rendű vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Székesfehérvári Törvényszék 2017. február 14. napján kihirdetett 16.B.23/2016/11. számú ítéletét megváltoztatja.

I.rendű vádlott neve vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 4 (négy) évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 4 (négy) évre súlyosítja, mely büntetéseket, mint különös visszaesővel szemben tekinti kiszabottnak.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során 5.000 (ötezer) Ft bűnügyi költség merült fel, amelyet a vádlott visel.

I n d o k o l á s

A Székesfehérvári Törvényszék a 2017. február 14. napján kihirdetett 16.B.23/2016/11. számú ítéletében I.rendű vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében (Btk. 164.§ (3), (8) bekezdés I. fordulat), ezért mint visszaesőt 2 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Határozott a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az első fokú ítélet ellen az első fokon eljárt ügyész a szabadságvesztés büntetés mértékének jelentős súlyosítása és azzal arányosan hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabása érdekében fellebbezett. Rámutatott, hogy a hajléktalan szállón I.rendű vádlott neve vádlott a bántalmazásra okot nem szolgáltató sértettet útonálló durvasággal bántalmazta, amellyel tanú 3 sértettnek közvetlen életveszélyes állapottal, elhúzódó kórházi kezeléssel járó és hosszú időtartam alatt gyógyuló sérülést okozott. Kifejtette, hogy az irányadó középmértékhez képest kiszabott szabadságvesztés mértéke nem alkalmas az általános és az egyéni megelőzés elérésére, mivel egyrészt a súlyosító körülmények nagyobb nyomatékkal bírnak álláspontja szerint, és e körben kell értékelni még, hogy I.rendű vádlott neve vádlott a terhére rótt bűncselekményt visszaesőként, fél évvel a legutóbbi elítélését követően valósította meg, illetve korábban is volt büntetve testi épség elleni bűncselekmény elkövetése miatt.

I.rendű vádlott neve vádlott és védője enyhítés - felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása - érdekében jelentett be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.95/2017/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészítéssel tartotta fenn, míg a védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak. Rámutatott, hogy az első fokú bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, és az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Álláspontja szerint a tényállás megalapozott, azonban annyiban kiegészítésre szorul egyrészt, hogy a sértett életveszélyes sérülése és a vádlott általi bántalmazása között egyenes ok-okozati összefüggés állapítható meg, másrészt, hogy a terheltet a Székesfehérvári Járásbíróság 12.B.946/2011/56. számú ítéletével többek között súlyos testi sértés miatt ítélte el 7 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra. E büntetéséből került feltételes szabadságra 2014. január 31-én, a feltételes szabadság 2015. január 31. napján telt le. Indítványozta továbbá, hogy az ítélőtábla a tényállásból mellőzze a 3. oldal 3. bekezdését - mivel az álláspontja szerint a jogi indokolás körébe tartozik -, valamint a 3. oldal 4. bekezdését, amely az ítélet kihirdetése utáni tényeket tartalmaz. Véleménye szerint a vádlott bűnösségére levont következtetés okszerű, a cselekmény minősítése törvényes. Rámutatott, hogy a vádlott a fent említett elítélésére tekintettel nem csak visszaesőnek, hanem különös visszaesőnek minősül. Kifejtette, hogy a súlyosító körülmények közül a visszaesői minőség mellőzendő, mivel a különös visszaesőként történő elkövetéshez a törvény szigorúbb büntetési rendelkezéseket kapcsol. Véleménye szerint a törvényszék a büntetés kiszabása során eltúlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek, mivel az időmúlás elenyésző, a vádlott ténybeli beismerése nem értékelhető nagyobb nyomatékkal, mivel a szemtanúk és a sértett vallomásaiból a tényállás aggálytalanul megállapítható volt. A különös visszaeső vádlottal szemben a törvényi minimumban megállapított szabadságvesztés büntetés tartama eltúlzottan enyhe megítélése szerint, ezért annak jelentős mértékű, a 7 év középmértéket megközelítő súlyosítása indokolt a mellékbüntetés tartamának felemelésével együtt. Összességében indítványozta a kifejtettek alapján az első fokú bíróság ítélet megalapozatlanságának kiküszöbölését követően az ítélet megváltoztatását, annak megállapítását, hogy a terhelt különös visszaesőként követte el a terhére rótt bűncselekményt, valamint a fő- és mellékbüntetés jelentős mértékű felemelését. Egyebekben helybenhagyási indítványt tett.

Az ítélőtábla nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratában írtakat változatlan formában fenntartotta, és annak megfelelően a szabadságvesztés büntetés és a mellékbüntetés jelentős mértékű súlyosítását indítványozta.

A védő fenntartotta az enyhítésre irányuló fellebbezést. Kifejtette, hogy a vádlott előélete és különös visszaesői minősége mellett sem tekinthető eltúlzottan enyhének a védencével szemben kiszabott joghátrány a büntetés kiszabása során feltárt körülmények alapján. Álláspontja szerint az első fokú bíróság az enyhítő és súlyosító tényezők alapos mérlegelésével határozta meg a megfelelő szankciót. Másodlagosan az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezésekre tekintettel az első fokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta a Be. 348.§ (1) bekezdése alapján, megállapította, hogy az első fokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást, eljárási szabályt nem sértett, így az érdemi felülvizsgálatnak akadálya nem volt.