BH+ 2014.4.178 A szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának munkáltatói rendkívüli felmondással való megszüntetéséhez előírt előzetes szakszervezeti véleményezés elmulasztása - a véleményhez kötöttség hiányára tekintettel - a rendkívüli felmondás jogellenességét nem eredményezi [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 28. § (1) bek.].

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2006. április 10-től állt munkaviszonyban a perbeli időben perselygyűjtő értékszállító munkakörben. Az alperes a M. Rt.-vel 2004. október 13-án megkötött vállalkozási szerződés alapján érmeperselygyűjtést, érmefeldolgozást és vizsgálóérme biztosítást látott el, a felperes feladatai ezekhez a tevékenységekhez kapcsolódtak.

A felperes 2006. október 5-én és 2007. február 9-én vett részt az alperes által szervezett képzéseken, amely magában foglalta a M. Perselygyűjtési Szabályzat megismerését is, többek között a szabályzat 5.4.1., 10.3. és 10.4. pontja is ismertetésre került.

2006. december 18-án az Értékszállító és Őrzésvédelmi Dolgozók Szakszervezete (ÉŐDSZ) elnöke arról tájékoztatta az ügyvezető igazgatót, hogy a felperest a helyi alapszervezet ügyvivőnek választotta meg.

Az alperes a 2007. február 9-ei képzést követően ellenőrzést végeztetett az érmeperselygyűjtők körében annak érdekében, hogy a M. Perselygyűjtési Szabályzatban foglaltakat a munkavállalók betartják-e. Az ellenőrzés teljes körű volt, valamennyi, az alperesnél ilyen munkakörben foglalkoztatott munkavállalót érintett, függetlenül a szakszervezeti tagságától. Amennyiben az ellenőrzés kötelezettségszegést állapított meg, a munkáltató a munkavállalót személyesen meghallgatta. Ennek során ha az érintett beismerését követően kérte, a jogviszonya közös megegyezéssel szűnt meg, ennek hiányában a munkáltató rendkívüli felmondást adott ki.

Az alperes a felperes munkaviszonyát a 2007. február 27-én kelt intézkedésével rendkívüli felmondással megszüntette. A rendkívüli felmondás indokolása szerint a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte azzal, hogy a M. Perselygyűjtési Szabályzatának 5.4.1., 10.3. és 10.4. pontjait figyelmen kívül hagyva végezte fő tevékenységét, az értékgyűjtést. Az előírt szabályok megsértésével súlyosan veszélyeztette az értékszállítás, értékgyűjtés biztonságát és az alperes gazdasági érdekeit.

A felperes rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt előterjesztett keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú ítélettel összhangban rögzítette, hogy az alperes által közölt rendkívüli felmondás a Kollektív Szerződés rendelkezéseibe nem ütközött, annak indoka világos, valós és okszerű volt, továbbá azt a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 28. §-a szerinti előzetes véleménykérés elmulasztása sem teszi jogellenessé. Mivel azonban a rendeltetésellenes joggyakorlás és a hátrányos megkülönböztetésre történő felperesi hivatkozás vonatkozásában az elsőfokú bíróság nem adta meg a Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatást, e körben az elsőfokú bíróságot a tájékoztatás megadására és további bizonyítás lefolytatására utasította.

A megismételt eljárást követően a munkaügyi bíróság a ítéletével a felperes keresetét elutasította. A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság végzésének megfelelő tájékoztatást követően széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek alapján megállapította, hogy a felperes a rendkívüli felmondásban hivatkozott M. Perselygyűjtési Szabályzatban foglaltakat több ízben megsértette. A felmondás alapjául szolgáló cselekmények megítélésénél súlyosító körülményként értékelte, hogy a felperes az adott napon a telephely elhagyását követően azonnal megállt élelmiszert vásárolni, ráadásul a megállás járaton kívüli hely volt. A felperes a per során nem tudta igazolni, hogy az általa tanúsított magatartás, vagyis az étkezés céljából történő útmegszakítás és kiszállás a munkáltató hallgatólagos beleegyezésével történt. Önmagában ugyanis az a szabályszegő gyakorlat, hogy a munkavállalók élelmiszer vásárlás céljából megálltak, a perselyt párban gyűjtötték be és a gépkocsit egyedül hagyták, nem igazolja a munkáltató hallgatólagos hozzájárulását. Az alperes 2009. februárjában lefolytatott ellenőrzése éppen arra irányult, hogy a szabályzatban foglaltakat és azok következetes betartását ellenőrizze és ennek kapcsán akinél ilyen jellegű kötelezettségszegés megállapítására sor került, annak a jogviszonyát rendkívüli felmondással megszüntesse.

A munkaügyi bíróság a tanúvallomások alapján megállapította, hogy az ellenőrzés teljes körű volt és a szakszervezeti tagságtól függetlenül valamennyi munkavállalót érintett, ezért nem lehetett megállapítani, hogy a felperes az egyébként általa beismert szabályszegések megvalósulása mellett kizárólag szakszervezeti tagsága miatt kapta a legsúlyosabb intézkedést. Mindezek alapján a rendeltetésellenes joggyakorlás nem volt igazolható.

A munkaügyi bíróság nem találta megalapozottnak a felperesnek az egyenlő bánásmód megsértésére történő hivatkozását sem. Álláspontja szerint az alperes következetesen járt el, mert hasonló kötelezettségszegések elkövetése esetén csak az érintett beismerése és erre irányuló kérelme alapján került sor a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére. Ezért nem diszkriminatív az az eljárás, ha a munkavállalói kezdeményezés hiányában az elkövetett kötelezettségszegések figyelembevételével a munkáltató rendkívüli felmondást ad ki.

A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. Rögzítette, hogy az alperesnél a M. Perselygyűjtési Szabályzatát a 2/2002. ügyvezető igazgatói utasítás tartalmazta. Annak 5.4.1. pontja szerint a munkakezdéstől a munkaidő végéig különösen tiltott tárgy a nem az alperes által rendszeresített mobiltelefon. A 10.3. pont kimondta, hogy az értékszállító járművel szigorúan tilos meghibásodás, forgalmi ok, szállítási feladat, vagy a szabályzatban meghatározott egyéb ok kivételével megállni, abból kiszállni. A 10.4. pont egyebek mellett előírta, hogy értékszállítás közben szigorúan tilos az értékszállítás biztonságát bármilyen módon veszélyeztető tevékenységet folytatni, nem az alperes által rendszeresített mobiltelefont használni, magánbeszélgetést folytatni, tiltott tárgyakat birtokolni, használni.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy 2007. február 16-án a felperes H. I.-vel teljesített szolgálatot. Az érmeszállító járat a B. utcai telephelyről kiindulva az onnan néhány utcányira található vegyesbolt előtt megállt, a járatot teljesítő mindkét munkatárs bement az üzletbe, ott kávét vásárolt, majd azt az üzlet bejárata mellett az utcán fogyasztották el a tőlük 20-30 méterre parkoló értékszállító gépkocsitól. A felperes ekkor a saját tulajdonú mobiltelefonjára - a járat rejtett megfigyelését végző személyektől - érkező telefonhívást felvette és az ellenőrzést végző E. Kft. munkatársával beszélt. Ezt követően az Sz. úti Auchan áruház telefonfülke perselyeinek kiürítése érdekében a két munkatárs együtt szállt ki a gépkocsiból és azt őrizetlenül hagyva bementek az áruház területére.