A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20903/2013/20. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §, 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Pusztai Anita

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.903/2013/20.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pataki Norbert András Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Pataki Norbert András pártfogó ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, az Országos Bírósági Hivatal Elnöki titkárság Jogi Képviseleti Osztály (1363 Budapest, Pf. 24., ügyintéző: dr. Bőke Katalin titkár) által képviselt Fővárosi Törvényszék (1055 Budapest, Markó utca 27.) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Balassagyarmati Törvényszék 2013. február 21. napján meghozott, 2.P.20.403/2012/21. számú ítélete ellen a felperes részéről 22. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes azzal, miszerint azt a valós tényt, hogy a felperessel szemben a Fővárosi Bíróságon indult büntetőeljárás ... napján tartott tárgyalását a felperes egészségi állapota miatt a bíróság félbeszakította, abban a hamis színben tüntette fel, hogy rosszullétének okát a felperes saját maga idézte elő, megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes nem vagyoni kártérítési igényének elbírálása körében az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 7.500 forint perköltséget.

Megállapította, hogy a kereseti illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 76. §-át, 78. § (1), (2) bekezdéseit, 81. §-át.

Abból indult ki, hogy a felperes emberi méltósága és becsülete megsértésének megállapításához az alperesi közlésnek olyan tartalmat kell hordoznia, mely a hallgatóságban valamely negatív értékítélet kialakítását eredményezheti.

Megítélése szerint az I. rendű alperes tájékoztatása tényszerű volt, és a lefolytatott tanúbizonyítás is azt támasztotta alá, hogy a felperes sem vitatta azt, miszerint a tájékoztatás az orvosi közlésnek megfelelt. Az I. rendű alperesnek kötelezettsége volt, hogy a tárgyalás további érdemi intézkedés nélküli elhalasztásának okát megadja. Olyan információt nem közölt, amely a felperesi tárgyaláson jelenlévők előtt ismeretlen volt, mivel a cukorbetegség tényéről ismeretekkel rendelkeztek. A "sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja" közlés semleges információ, amely sem pozitív, sem negatív tartalmú következtetés levonására nem alkalmas, ezért ezen közléssel az emberi méltóság és becsület nem sérülhetett a felperes esetében.

Kitért arra, hogy kizárólag az I. és II. rendű alperesek magatartását vizsgálhatta a perben, azt azonban nem, hogy az I. rendű alperesi közlés eredményeként milyen tartalmú cikkek jelentek meg a sajtóban.

A jóhírnév megsértésével összefüggésben kiemelte, hogy az I. rendű alperes szigorúan az orvosi tájékoztatás tartalmára szorítkozott, és ezt a felperes sem vitatta. Ennek eredményeként az I. rendű alperest valótlan tényállítás nem terhelte, és valós tényt sem tüntetett fel hamis színben.

A magántitok megsértése tekintetében azt fejtette ki, hogy a büntetőeljárás során a vádlottal kapcsolatban felmerült ok, amely a tárgyalás elhalasztását eredményezi, nem minősül magántitoknak, és annak az eljárásjog alapján tárgyalási jegyzőkönyvben való rögzítése nem minősül jogosulatlan nyilvánosságra hozatalnak még akkor sem, ha ez a sajtó jelenlétében történik. A cél ugyanis ekkor nem a nyilvánosságra hozatal, hanem a tárgyalás elnapolásának okszerű és tényszerű indokolása. Megítélése szerint nyilvánosságra hozatal az I. rendű alperes részéről objektíve nem valósulhatott meg.

Tekintettel arra, hogy a felperes keresetének jogalapja hiányzott, a felperes nem vagyoni kártérítési igényét nem érintette.

A perköltség viseléséről a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak újabb tárgyalásra, és újabb határozat hozatalára utasítását indítványozta.

Álláspontja szerint kulcsmomentuma az ügynek az, hogy az orvos milyen tartalmú telefonos tájékoztatást adott az I. rendű alperesnek. Ezt kell összevetni az I. rendű alperes által a tárgyaláson adott tájékoztatással, majd pedig levonni azokat a következtetéseket, hogy ez az utóbbi tájékoztatás mennyiben tér el az orvos által közöltektől. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem adott helyt a bizonyítási indítványának, amely ... bv. alezredes orvos tanúkénti meghallgatására vonatkozott. Nevezett felettes orvosa annak a ..., aki a vizsgálatát ténylegesen elvégezte. Utóbbi nem emlékezett arra, miszerint az I. rendű alperessel az adott napon beszélt, de az nem zárható ki, hogy a felettes orvos emlékezne az esetre, ezért tanúkénti meghallgatása szükséges. ... tanúkénti meghallgatását alapvetően a vizsgálatot végző orvos nyilatkozatának ellenőriztetése miatt kívánta. Hivatkozott arra, hogy a meghallgatott orvos tanú a vércukorszint miatti rosszullét legalább három okát megjelölte, ezért nem zárható ki, hogy az I. rendű alperessel folytatott beszélgetése során valamennyit felsorolta, nem pedig csak azt az egyet, amelyet a tanácselnök közzétett.

Álláspontja szerint a bizonyítási eljárás alapján a magántitok sérelmét bizonyosan meg kellett volna állapítania az elsőfokú bíróságnak. Ennek alátámasztásául arra hivatkozott, hogy hozzájárulását követően a bv. intézet zárt borítékban küldte meg az egészségügyi adatait az eljáró elsőfokú bíróságnak. A magántitkának nyilvánosságra hozatala megtörtént, és ebben a körben hivatkozott az Info tv. fogalommeghatározására is. Álláspontja szerint az eljáró bírónak az volt a célja, hogy a tárgyaláson nyilvánosságra hozza az általa közölteket. A jegyzőkönyvben rögzítés a nyilvánosságra hozatal következménye és nem oka. Az egészségügyi személyes adatát pedig az I. rendű alperes a szükséges mértéket meghaladóan tette közzé. Arra is hivatkozott, hogy a büntetőeljárás során kérelmezte az egészségi állapotára vonatkozó eljárásrész zárt tárgyaláson való folytatását, de erre nem kapott módot.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés részben alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla a jóhírnév megsértésének megállapítása tekintetében nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, ezért határozatát a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint részben megváltoztatta. A jogsértés miatt érvényesített polgári jogi igény elbírálása miatt az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes nem vagyoni kártérítési igényének elbírálása körében az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította.