A Fővárosi Ítélőtábla Bf.292/2018/15. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 110. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 35. §, 37. §, 62. §, 82. §, 92. §, 176. §, 461. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. §, 13. §, 547. §, 590. §, 592. §, 593. §, 604. §, 605. §, 870. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Feledi Tamás, Magócsi István

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék B.89/2017/34., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.292/2018/15.*

***********

ááFővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.292/2018/15. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten, a 2019. március 29. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta kihirdette az alábbi

Í T É L E T E T:

A kábítószer-kereskedelem bűntette miatt I.r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 17.B.89/2017/34. számú, 2018. szeptember 17. napján kelt ítéletét mindkét vádlott vonatkozásában megváltoztatja.

Az I. r. és a II. r. vádlottak terhére rótt bűncselekmény jogszabályi megjelölésénél feltünteti a Btk. 176. § (1) bekezdésének 4. fordulatát is.

Az I. r. vádlott szabadságvesztését 6 (hat) év 8 (nyolc) hónapra, a közügyektől eltiltást 7 (hét) évre enyhíti.

A II. r. vádlott szabadságvesztésének végrehajtási fokozata - a végrehajtás elrendelése esetén - börtön.

A 2., 3. és 4. szám alatt jelzett bűnjeleket a Budapest Környéki Törvényszék Gazdasági Hivatala Bj. I/59/2018. számon kezeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a II.r. vádlott személyazonosító okmányának száma: E.

Az I. r. vádlott szabadságvesztés büntetésébe az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt beszámítja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

INDOKOLÁS

A Budapest Környéki Törvényszék 17.B.89/2017/34. számú, 2018. szeptember 17. napján kihirdetett ítéletével az I.r. és a II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bekezdés, (3) bekezdés].

Ezért az I.r. vádlottat 8 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapítva, hogy a vádlott a büntetése kétharmad részének kitöltése követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt.

A II.r. vádlottat 2 év - végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett - fegyház fokozatú szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén e vádlott is a büntetése kétharmad részének kitöltése követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyak elkobzásáról és a bűnügyi költség viseléséről is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész mindkét vádlott terhére súlyosításért, az I.r. vádlott esetében hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabása végett, míg a II.r. vádlott terhére a felfüggesztő rendelkezés mellőzése érdekében végrehajtandó szabadságvesztés, és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásáért; ezzel szemben az I.r. vádlott elsődlegesen felmentésért, másodlagosan eltérő minősítésért és a büntetés enyhítéséért, védője eltérő minősítés megállapítása és a büntetés enyhítése céljából jelentett be fellebbezést.

Az elsőfokú bíróság ítéletét a II.r. vádlott és védője tudomásul vette.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.851/2017/5. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva a védelmi perorvoslatokat alaptalannak minősítette.

Kifejtett álláspontja szerint a fellebbezések tartalmára figyelemmel a felülbírálat terjedelme a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján mindkét vádlott tekintetében teljes körű, és azok elbírálására nyilvános ülés kitűzésére indítványozta.

Meglátása szerint az elsőfokú bíróság perrendszerű eljárásában ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, az ügyben releváns bizonyítékokat megvizsgálta és azokat egyenként, majd együttesen is értékelve megalapozatlansági hibáktól mentes tényállást állapított meg. Indokolási kötelezettségének is kellő terjedelemben eleget tett, majd a rögzített tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és a minősítés is törvényes.

A bizonyítékok újraértékelése útján a történeti tényállást támadó, az I.r. vádlott bűnösségét vitató és felmentését kezdeményező vádlotti fellebbezés, továbbá a fentiekre figyelemmel eltérő, enyhébb jogi minősítés megállapíthatóságát célzó védelmi fellebbezés minderre figyelemmel alaptalan.

A büntetéskiszabás keretében a törvényszék feltárta a bűnösségi körülményeket, és helyesen ismerte fel, hogy a törvénnyel már többször összeütközésbe került az I.r. vádlottal szemben csak fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabására kerülhet sor. Azonban a kiszabott büntetés mértéke nem áll arányban a vádlott társadalomra veszélyességének jelentős fokával, és az elbírált bűncselekmény kimagasló tárgyi súlyával. Különösen az egyéni visszatartás hatékonyabb eléréséhez a középmértéket elérő szabadságvesztés büntetés, és a Btk. 62. § (1) bekezdésében írt maximális időtartamú mellékbüntetés kiszabása szükséges.

A törvényszék méltányosságot gyakorolva, a II.r. vádlott személyi körülményeit messzemenően figyelembe véve döntött akkor, amikor az 5 évtől 20 évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetni rendelt bűncselekménye miatt vele szemben a Btk. 82. § (2) bekezdés b) pontjában írt enyhítő szakasz alkalmazásával a törvényi minimumban rögzített szabadságvesztés büntetést szabott ki a Btk. 37. § (3) bekezdés ad) pontja szerinti fegyház végrehajtási fokozatban. Álláspontja szerint azonban anyagi jogszabályt sértve tévedett akkor, amikor a büntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette, mert álláspontja szerint erre nincs ok, kizárólag a Btk. 35. § (2) és 38. § (3) alkalmazásának lenne helye, közügyektől eltiltás mellékbüntetés egyidejű kiszabásával.

Az I. r. vádlottal szemben korábbi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztések végrehajtásának elrendelése törvényes, és a bíróság további ítéleti rendelkezései is megfelelnek a törvényi előírásoknak.

Indítványozta ezért, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét mindkét vádlott vonatkozásában változtassa meg, az I.r. vádlottal szemben szabjon ki felemelt tartamú szabadságvesztés büntetést és közügyektől eltiltás mellékbüntetést, egyben az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetése óta a vádlott által letartóztatásban töltött időt számítsa be, a II.r. vádlottal szemben súlyosításul a Btk. a 35. § (2) és 38. § (3) bekezdésének felhívásával szabjon ki végrehajtandó szabadságvesztés büntetést, továbbá közügyektől eltiltás mellékbüntetést is, egyebekben pedig az elsőfokú határozatot hagyja helyben.

A bejelentett ügyészi fellebbezésre a II.r. vádlott védője terjesztett elő írásbeli észrevételeket.