A Kúria Mfv.10825/2011/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita

A határozat elvi tartalma:

Az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 140/A. § (1) és (3) bekezdés szabályozási céljának csak a munkavégzés helyén vezetett, az egyes adatok elszámolási kötelezettségéhez kötődő nyilvántartás felel meg.

***********

Mfv.II.10.825/2011/5.szám

A Kúria a dr. Horváth János Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. ... jogtanácsos által képviselt Nemzeti Munkaügyi Hivatal (mint az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség jogutóda) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt megindított és a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság 2.M.75/2011/8. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t

A Kúria a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság 2.M.75/2011/8. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt - 20.000,- Ft (Húszezer forint) elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 56.000,- Ft (Ötvenhatezer forint) együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

Az alperesi jogelőd elsőfokú hatósága 2010. augusztus 17-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes ..., ... szám alatti, 2010. szeptember 30-án pedig az ..., ... szám alatti munkavégzési helyén. Az ellenőrzés időpontjában a helyszínen napi munkaidő-nyilvántartások voltak fellelhetők, az egyik munkavégzés helyén kizárólag az ellenőrzés napjára, a másik munkavégzési helyen az ellenőrzés napján kívül az azt közvetlenül megelőző két napra vonatkozóan.

Az ellenőrzés eredményeként a jogelőd elsőfokú hatóság az MÜ.5039-21/2020-3217. számú elsőfokú határozatával a felperest az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) munkaidő-nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályainak betartására kötelezte, valamint 50.000,- Ft munkaügyi bírsággal sújtotta.

A határozat indokolása szerint a felperes napi jelenléti íveket vezetett, ezért az ellenőrzött munkavégzési helyeken sem a 2010. augusztus havi, sem a 2010. szeptember havi teljes jelenléti ívet nem tudta bemutatni. Az ilyen módon vezetett munkaidő-nyilvántartás funkcióját nem képes betölteni. A munkaidő-nyilvántartás hitelességéhez hozzátartozik az a tény is, hogy a tárgyidőszakra (tárgyhónapra) vonatkozó nyilvántartás a munkavégzés helyszínén naprakészen kerüljön vezetésre, mert ennek hiányában nem ellenőrizhető a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályok betartása. Mindezek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes az Mt. 140/A. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint az Mt. 140/A. § (3) bekezdésében foglaltakat sértette meg.

A felperes fellebbezése alapján eljárt jogelőd másodfokú hatóság elnöke a 2010. december 7-én kelt 9126-1/2010-5010. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Indokolása szerint a felperes által alkalmazott munkaidő-nyilvántartás nem annak formája, hanem a hitelesség hiánya miatt nem volt elfogadható. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy jogszerű a külön okiraton vezetett napi munkaidő-nyilvántartás, ha az tartalmazza a szükséges adatokat, illetve ha azok az adott elszámolási időszak alatt a munkavégzés helyszínén ellenőrizhetően rendelkezésre állnak.

A felperes a keresetében a másodfokú közigazgatási határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését kérte a munkaügyi bíróságon. Keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes az eljárás során nem bizonyította azt a tényt, hogy a munkaidő-nyilvántartások az ellenőrzés napján nem álltak rendelkezésre, ebből adódóan az alperesnek nem volt joga arra, hogy a felperes terhére értékeljen egy nem bizonyított tényállást. Utalva az Mt. 140/A. §-ának rendelkezéseire azt állította, hogy az előírásokat nem sértette meg, mert az általa alkalmazott napi munkaidő-nyilvántartás a jogszabály minden előírásának eleget tesz. Azon szerepelt a munkavállalók munkaideje, annak kezdő és befejező időpontja, valamint a szabadsággal és egyéb munkaidő-kedvezménnyel, rendes és rendkívüli munkaidővel kapcsolatos adatok is. A jelenléti íveket a munkavállalók aláírásukkal ellátták, így a hitelesség is biztosított. Érvelése szerint továbbá a hivatkozott jogszabályi rendelkezés nem tartalmaz olyan előírást, hogy a tárgyidőszakra vonatkozó nyilvántartásnak a munkavégzés helyszínén kell rendelkezésre állnia. Mindezek alapján az alperes túlterjeszkedett a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényben számára biztosított jogosultságokon.

Az alperes a kereset elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy a felperes által egy, illetőleg három napra vonatkozó jelenléti ívekből nem voltak megállapíthatóak azok a releváns adatok, amelyekből a Munka Törvénykönyvében foglalt szabályok megtartása vagy megsértése megállapítható lenne. Az a tény, hogy a felperes az eljárás későbbi szakaszában bemutatta a további jelenléti íveket, a jogsértés kiküszöbölésére nem volt alkalmas.