A Fővárosi Törvényszék K.33029/2011/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 5. §, 8. §, 10. §, 19. §] Bírók: Bogdányné dr. Magyar Erzsébet, Fábián Judit, Réthy Edit

Fővárosi Bíróság

8.K.33.029/2011/4.

a magyar köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda (Ügyintéző: dr. Pigler Csabaügyvéd, cím.) által képviselt felperes.(cím.), a dr. Gregor Katalinjogtanácsos által képviselt Egyenlő Bánásmód Hatóság(cím hivatkozási szám: EBH/365/22/2011.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, mely perbe az alperes pernyertessége érdekében a személyesen eljárt alperesi beavatkozó (cím.) beavatkozott, meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 20.000,- (azaz húszezer) forint kereseti illetéket a NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága külön felhívására az államnak fizessen meg.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 25.000,- (azaz huszonötezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs, rendkívüli jogorvoslatként az ítélettel szemben annak kézbesítését követő 60 napon belül a Fővárosi Bíróságon benyújtott, de a Legfelsőbb Bíróságnak címzett felülvizsgálati kérelmet lehet benyújtani, mely jogorvoslati eljárásban a jogi képviselet kötelező.

indokolás:

alperesi beavatkozó - a közigazgatási hatósági eljárásban kérelmező - 2011. március 4. napján kérte az alperest vizsgálat lefolytatására a munkahelyén az általa tapasztaltak ügyében, mert álláspontja szerint a munkáltatója, a felperesi gazdasági társaság megsértette az egyenlő bánásmód követelményét vele szemben azáltal, hogy kollégája, személy1 szexuális zaklatást megvalósító magatartása miatt nem tett megfelelő lépéseket, illetve nem kezelte a panaszt súlyának megfelelően. Előadta, hogy nevezett rendszeresen nőiességére, megjelenésére (alakjára, ruházatára) vonatkozó megjegyzéseket tett, illetőleg több alkalommal szexuális együttlétre való utalások is elhangzottak, nem egyszer mindenki füle hallatára. Az alperesi beavatkozó két konkrét, intim együttlétre történő felhívást is megnevezett, ami megítélése szerint már megengedhetetlen módon átlépte kettejük között a jó kollegiális viszony határát, mindét eset 2011. januárjában az iroda konyhájában történt a reggeli órákban szexuális életében való közreműködésre irányuló célozgatás formájában. Az alperesi beavatkozó előadása alapján, személy1 miután megjelenését végigmérte, elismerően megdicsérte, hogy milyen csinos, majd egy mozifilmről beszélt, melynek kapcsán közös mozizásra invitálta, majd konkrétan megkérdezte, hogy lefekszik-e vele, míg másik alkalommal egy férfi kolléga jelenlétében a reggeli köszönést követően megkérdezte tőle, hogy szokott-e reggelente szexuális életet élni, és a szándékot nyilvánvalóvá tette, amennyiben nem, ő szívesen partnere lenne ebben.

Az alperesi beavatkozó kérelmében leírta továbbá, hogy nem egy alkalommal személyesen kérte kollégáját magatartásának megváltoztatására, illetve közvetlen felettesének is jelezte a problémát. 2006. októberében vezetői kommunikációs tréningen vettek részt, ahol szituációs gyakorlat keretein belül az alperesi beavatkozó és személy1 egy csoportba kerültek, az eseti feladatmegoldás során az alperesi beavatkozó olyan megjegyzést továbbított személy1 felé, hogy "Tiszteld bennem a nőt és finomabban kezelj, ne tegyél kétértelmű megjegyzéseket.". A közöttük felszínre kerülő problémáról a cégnél több vezető, illetve a későbbi magyar ügyvezető személy2 is tudomást szerzett. Az alperesi beavatkozó a felperesi gazdasági társaságon belül Etikai Bizottság általi vizsgálat lefolytatását indítványozta a legutoljára tapasztalt szexuális ajánlat elhangzását követően, mivel azonban ezen kivizsgálásnak sem a módjával, sem eredményével nem volt elégedett, ezért az alperesi hatósághoz fordult. Kifogásolta, hogy az etikai vizsgálat során az általa megnevezett és fontosnak tartott személyek tanúként való meghallgatását a bizottság mellőzte, a kérelmének tárgyát általánosítani igyekeztek, azt módosítottként kezelték úgy, hogy a szexuális zaklatás vizsgálatát az általánosabb fogalmat jelentő zaklatás körében vizsgálták, és a bizottság tagjai által tett megállapítások is nélkülözték a nemiségre, szexualitásra való kitérést, vagyis a kivizsgálás nem volt alapos, inkább a probléma elkendőzése volt a célja, mintsem az igazság feltárása és az arányos szankció megállapítása.

A felperessel szemben megindított hatósági eljárás során a felperes arra hivatkozott, hogy az etikai szabályzat alapján etikai vizsgálat keretében bizottságot állított fel, a tényállást feltárta és szankciót is alkalmazott, tehát eleget tett az ügy kivizsgálásának, hat ülést tartott és tanúkat hallgatott meg, akiket az alperesi beavatkozó által megjelölt személyek közül választott ki. Előadta, hogy az alperesi beavatkozó a panaszát bullyingra változtatta, mely egy általánosabb kategória, azaz a férfiakat és a nőket egyaránt érintő, de nem szexuális természetű zaklatás, magatartás. A bizottság megállapította, hogy szexuális zaklatás nem történt, és a zaklatás egyéb formája sem valósult meg, így nem igazolódott be, hogy az alperesi beavatkozót női mivoltában hátrányosan megkülönböztette, illetve szexuális vagy egyéb magatartással megszégyenítette, vagy megalázta volna személy1, a felperes álláspontja szerint az alperesi beavatkozó által sérelmezett megnyilvánulások nem érték el zaklatás súlyát. A belső vizsgálat során arra derült fény, hogy személy1 az alperesi beavatkozót az egyes hibáira próbálta többször is viccesnek, ironikusnak szánt formában figyelmeztetni, a megjegyzések megtételére alapvetően az alperesi beavatkozó hibás munkahelyi viselkedése adott okot, tehát a védett tulajdonság és a kifogásolt magatartás között okozati összefüggés nem lehet. A vizsgálat rámutatott arra, hogy a személy1 közvetlen és sokszor viccekbe csomagolt stílusa más munkavállalókat, beosztottakat esetlegesen sérthet, így tekintettel kell lennie mások érzékenységére, és az elvárható munkahelyi viselkedés normáit mindig szem előtt kell tartania, azonban a tanúk arról nyilatkoztak, hogy személy1 megjegyzései egy bizonyos határt nem léptek át, azaz nem minősíthetőek zaklatásnak. Kiemelte az egyik védett tanú nyilatkozatát, aki azt mondta, hogy személy1 nem is gondolta, milyen súlya van a szavainak, illetőleg, ha vicc is volt, milyen rossz vicc volt, a két konkrét konyhai incidens közül az egyiknek nem is volt tanúja, mindezek alapján írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperes személy1et. Előadta továbbá, hogy az alperesi beavatkozó és személy1 között közvetlen munkakapcsolat nem is volt, személy2 távolléte esetén ritkán fordult elő, hogy az alperesi beavatkozót utasította személy1, míg személy2 az alperesi beavatkozó közvetlen felettese nem tapasztalt olyan körülményt, ami a nyitott légterű irodában zaklatás, ellenséges és támadó munkahelyi légkör kialakulását jelezte volna, az alperesi beavatkozó és a felettese között jó viszony volt, aminek következtében a problémákat is megbeszélték egymással. Ennek tükrében személy2 meglepetten vette tudomásul, hogy nem tudott az alperesi beavatkozónak személy1cel szembeni panaszáról korábban, és kifogásolta, hogy nem számolt be erről a sérelemről, habár a közöttük lévő bizalmi viszonyra tekintettel ez természetes lett volna. A felperes szerint az alperesi beavatkozót ráadásul hátrány sem érte, hiszen személy1 közvetlen munkakapcsolat híján, ilyet nem is okozhatott, mellette a munkavégzésével kapcsolatos egyéb hátrányt sem jelzett, holott az alperesi hatóság előtt arra hivatkozott, hogy az etikai, illetve a hatósági eljárás miatt munkakörét megváltoztatták. Hangsúlyozta, hogy a felperesi gazdasági társaságon belüli átszervezések nem álltak összefüggésben az alperesi beavatkozó által bejelentett panasszal, a cég világméretű átszervezésének következménye, hogy az alperesi beavatkozó munkakörében is történtek változások, a munkavállalók körülbelül 80%-ának módosult a munkaköre ugyanúgy, ahogy az alperesi beavatkozóé is, akit eddig személyi asszisztensként foglalkoztattak. Kiemelte, hogy személy1 nem zárkózott el sem az etikai eljárás, sem a hatóság eljárás során a bocsánatkéréstől, sőt álláspontja szerint azt a tárgyaláson gyakorlatilag meg is tette. Tájékoztatta a hatóságot, hogy folyamatban van, egy, az egyenlő bánásmód követelményének betartására vonatkozó szabályzat jóváhagyása is a vállalatnál.