A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20069/2016/7. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 310. §, 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 136. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.069/2016/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Volsik és Juhász Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Volsik Tibor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a ...i 6. számú Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: Istvánfalviné dr. Szijártó Lilla ügyvéd) által képviselt dr. alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék 2015. október 28. napján kelt 27.P.21.586/2013/31. számú ítélete ellen a felperes részéről 32. sorszám alatt előterjesztett és Pf/5. sorszám alatt megindokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperest kártérítő felelősség terheli az általa végzett mezoterápiás kezeléssel okozati összefüggésben a felperest ért károkért; az iratokat a követelés összegére vonatkozó tárgyalás folytatása érdekében megküldi az elsőfokú bíróságnak.

Kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg a felperesnek 10.000 (Tízezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget, továbbá 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket - felhívásra - az állam javára.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az ítélkezés alapjául szolgáló tényállás szerint az alperes bőrgyógyász szakorvos, aki 2009-ben úgynevezett mezoterápiás kozmetikai kezelésben részesítette a felperest, amelynek a célja a fenéken és a combon lévő "narancsbőr" eltüntetése, illetve javítása volt. A többszöri mikroinjekciózással végzett mezoterápia, során egy vékony tű segítségével olyan hatóanyagot juttatnak a bőr felső rétegébe, amely elősegíti a zsírlebontást és feszesíti a bőrt. Az alperes 10 alkalomból álló kezeléssorozatot ajánlott a felperes részére, a kezelés lehetséges mellékhatásaként csak az átmeneti elszíneződést ("belilulást") említette meg, arra nem hívta fel a felperes figyelmét, hogy nem mehet vízbe, mivel a kezelt területet nem lehet "áztatásnak" kitenni. Az első kezelésre 2009. április 28-án került sor, az 5. kezelés alkalmával a felperes a szúrásokat nagyon fájdalmasnak érezte, és az akkor kialakult feszítő érzés a későbbiekben sem múlt el. A 2009. június 8-án végzett 6. kezelés annyira fájdalmas volt, hogy a felperes úgy döntött: befejezi a terápiát. Ezután a felperes nyaralni ment a családjával, ekkor észlelte, hogy a kezelt területen fájdalmas duzzanatok, illetve csomók keletkeztek, amelyek később kifakadtak, és váladékozó sebekké alakultak. A felperes sebtapaszt használt, a nyaralás alatt azzal fürdött a tengerben, majd - kb. két alkalommal - a lakásánál lévő medencében. Az utolsó kezelés után hozzávetőlegesen egy hónap elteltével mutatta be a kezelt területet az alperesnek, aki rázókeveréket írt fel a felperes részére. A rázókeverék nem szüntette meg a felperes panaszait, ezért 2009 nyarán még egy alkalommal felkereste az alperest, aki azonban nem tartott szükségesnek további gyógykezelést. A váladékozó sebek helyén pigmentált hegesedések maradtak vissza, melyek eltüntetése érdekében a felperes másik bőrgyógyászhoz fordult, aki azonban az alpereshez irányította vissza. Az alperes 2010. június 30-ától 2012. január 12. napjáig dermaroller-, és vákuumkezelésben részesítette a felperest, de a kezelés nem eredményezett számottevő javulást, az elszíneződött, heges terület változatlanul látható a felperes combján.

A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján 2.000.000 forint nem vagyoni és 522.000 forint vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, ezen összegek keresetlevél benyújtásától számított törvényes mértékű késedelmi kamatával. Előadta, hogy az elszíneződött hegesedés miatt bőrének az állapota rosszabbá vált, mint amilyen a kozmetikai kezelés előtt volt, ennek következtében romlott az önképe és önbecsülése, amit jelentős pszichikai megrázkódtatásként élt meg. Külsejének a megváltozása tánctanári és aerobik oktatói hivatásának a gyakorlásában is korlátozza, hiszen csak olyan ruhát viselhet, amely eltakarja a heges bőrfelületet.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint nem neki róható fel a maradandó bőrkárosodás kialakulása, ezért nem terheli kártérítő felelősség a felperes irányába. Kifejtette, hogy a felperesnél végzett kozmetikai kezelés nem minősül orvosi beavatkozásnak, ezért arra nem alkalmazhatóak az egészségügyi törvény rendelkezései. Állítása szerint teljes körű tájékoztatást adott a felperes részére arról, hogy a kezelés a tűszúrások miatt fájdalommal járhat, és előfordulhatnak nem kívánatos egyéni reakciók is. A tájékoztatása arra is kiterjedt, hogy a kezelések ideje alatt nem érheti beszennyeződés a kezelt területet, azt "áztatni" sem lehet, tilos más külsőleges krémek alkalmazása, valamint a szolárium és szauna használat is. Hangsúlyozta, hogy a felperes a hegesedési folyamat kezdetekor jelentkezett, és elutasította a felajánlott fagyasztásos (cryo) terápiát, amely nagy valószínűséggel elmulasztotta volna a sebeket.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 120.000 forint perköltséget, továbbá 211.300 forint kereseti illetéket az állam javára. Döntésének jogi indokolása szerint az aggálytalan szakértői vélemény alapján megállapítható volt, hogy a mezoterápiás kezelésekre vonatkozóan nincsen szakmai irányelv, illetve protokoll, mivel az nem minősül orvosi beavatkozásnak, a kozmetikai kezelés viszont nem tartozik az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) hatálya alá. Kifejtette, hogy a felek között megbízási szerződés jött létre, amelynek a hibás teljesítéséből eredő károk megtérítésére a kártérítés általános szabályai vonatkoznak [régi Ptk. 310. §-a]. A régi Ptk. 339. § (1) bekezdése értelmében a kártérítési kereset eredményességéhez a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az alperes tevékenységével okozati összefüggésben áll a kára, míg az alperes mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Emellett a törvény azt is a károsult kötelezettségei közé sorolja, hogy a kár megelőzése vagy enyhítése érdekében úgy járjon el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [régi Ptk. 340. § (1) bekezdés]. Rámutatott: az aggálytalan szakértői vélemény bizonyítja, hogy a felperesnél kialakult bőrelváltozás okozati összefüggésben áll a mezoterápiás kezeléssel, hiszen a rendszeres tűszúrások fellazították a bőr védekező funkcióját, és ez lehetővé tette a bakteriális fertőződést. Az oksági folyamatban azonban a felperes magatartása is jelentősen közrehatott, hiszen a fertőzés jelentkezésekor nem ment orvoshoz, és nem gondoskodott a bőrfelület védelméről, annak érdekében, hogy ne érje olyan hatás, ami fokozhatja a fertőzést. Álláspontja szerint nem volt szükség az alperes kifejezett figyelemfelhívó tájékoztatására ahhoz, hogy a felperes tudja: a nyílt sebeket óvni kell a nedvességtől és a további fertőzésveszélytől. A felperes azonban csupán sebtapaszt tett a váladékozó sebekre és azzal fürdött a tengerben. Emellett a felperes egyéni hajlama és az úgynevezett Nicolau szindróma sem zárható ki a bakteriális fertőzés okaként. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a mezoterápiás kezelés valóban elősegítette a helyi sebfertőzés kialakulását, de a fertőződés tényleges kialakulásáért a felperest terheli a felelősség. Ezért elutasította az alaptalan kártérítési keresetet.