A Budapest Környéki Törvényszék K.700760/2020/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 62. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 6/C. §, 92. §, 97. §, 99. §, 138. §, 140. §, 165. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 7. §, 50. §, 53. §, 54. §, 72. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 26. §, 55. §, 56. §, 82. §, 89. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXIV. cikk] Bíró: Sándor Valter Pál

... Környéki Törvényszék

.K./2020/.

A ... Környéki Törvényszék a ... Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: ....) által képviselt ... felperesnek - a ... kamarai jogtanácsos által képviselt ... alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat (hiv. szám: ...) bírósági felülvizsgálata iránti perében tárgyaláson kívül meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 3.000.000.-Ft (hárommillió) összegű perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állami adóhatóság felhívására fizessen meg 1.500.000-Ft (egymillió ötszázezer) összegű feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A bíróság a rendelkezésre álló iratok és a felek nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél megbízólevél felhatalmazása alapján a 2009-2011. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le áfa adónemben. A hatóság a megismételt eljárásban hozott, 2017. április 5.napján kelt, ... számú határozatában a felperes terhére 1.557.569.000.- Ft összegű adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1.556.004.000.- Ft adóhiánynak minősült. Az adóhiány összege adóbírság és késedelmi pótlék alapját képezte, ezért a hatóság 778.002.000.-Ft összegű adóbírságot szabott ki, továbbá 198.345.000.- Ft összegű késedelmi pótlékot számított fel. Rögzítette, hogy a 2009. év, továbbá a 2010. január-november hónapok tekintetében az adó megállapításához való jog elévült.

A határozat tényállása szerint a felperes a vizsgált időszakban több adómentes termékértékesítést számlázott 13 üzleti partnere felé, nevezetesen az ..., az A.C., a D., az E.., a P.T., a

C., az SC., az A. E., a N., a P., a R., az SC., a KL. részére. A közösségen belüli termékértékesítés ügyletek vonatkozásában a hatóság részéről feltárásra került, hogy a közösségi partnerek által adómentesen vásárolt termékek a M. áruházakból kikerülve, vagy el sem hagyták az országot, vagy egy másik belföldi társaságnál kerültek lerakodásra, vagy átvitték az árukat a határon, de a kamionok hosszabb-rövidebb ideig tartó pihenő után visszafordultak és belföldön rakták le az árukat, vagy kivitték a termékeket az országból, de a nehezebb követhetőség érdekében ott átpakolták egy másik szállítóeszközre, aztán ezen szállítóeszközökről belföldön újra lepakolták az árukat. A felperes a közösségen belüli termékértékesítés vonatkozásában az adóhatóság megállapítása szerint olyan tényszerű bizonyítékot nem tudott szolgáltatni, amely hitelt érdemlő módon igazolná, hogy a termékértékesítés közvetlen következményeként az áru egy másik tagállamba került, így az adómentesség megtagadásának van helye, az értékesítésre az általános szabályok szerinti adókötelezettség vonatkozik, figyelemmel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.)1. § (7) bekezdésében, 2.§ (1) bekezdésében, a 97.§ (4) bekezdésében és 99. § (2) bekezdésében foglaltakra, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa törvény) 89.§ (1) bekezdésében, 26.§-ában, 55.§ (1) bekezdésében, 56.§-ában, 82.§ (1) és (3) bekezdésében rögzített előírásokra. A szövevényesen felépített számlázási láncolattal az ügyletek csalárd módon kerültek kivitelezésre, a külföldi vevők által a felperestől megvásárolt áruk papíron, többségében magyar eltűnő kereskedőkhöz kerültek, akik adókötelezettségeiket nem teljesítették. Az elsőfokú hatóság a feltárt tények és körülmények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek kellő körültekintés esetén tudnia kellett volna arról, hogy adókijátszás részesévé vált, továbbá több vevő ügylete vonatkozásában maga is tevékenyen vett részt az adóelkerülésben.

A fellebbezés alapján másodfokon eljárt alperes a 2017. június 26. napján kelt, .... számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta, arra hivatkozással, hogy az elsőfokú döntés jogszerű, és megalapozott, a hatóság a tényállást feltárta, megalapozott jogi következtetést vont le.

A felperes meghatalmazott jogi képviselője útján a másodfokú határozattal szemben a törvényes határidőn belül keresetlevelet terjesztett elő, kérve a határozat felülvizsgálatát, elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását oly módon, hogy az adóhiány, az adóbírság és a késedelmi pótlék törlésre kerüljön. Másodlagosan kérte a határozatok hatályon kívül helyezését, szükség esetén a hatóság új eljárás lefolytatására utasításával, harmadlagosan az adóbírság és a késedelmi pótlék összegének csökkentését a felperes javára szolgáló körülmények figyelembe vételével. Keresetleveléhez mellékleteket csatolt. Előadta, hogy az alperes megállapításai román és szlovák vevőkre vonatkoznak, az eljárás és a döntés jogszabálysértő, sérült a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 7.§-ában meghatározott hatékonyság elve, mivel az ellenőrzés több mint 5 éven keresztül tartott, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének 1) pontja, mert az ellenőrzés lefolytatása nem felel meg a jogviták ésszerű időn belüli elbírálása követelményének, az Art. 1. § (2) bekezdése, mivel a bizonyítékok hatóság általi beszerzésének módja, ideje, helye a közigazgatási ügy irataiból nem minden esetben állapítható meg és nem ellenőrizhető a felperesi társaság által, az Art. 1.§ (3) és (3A) bekezdése, mivel az adóhatóság a megegyező ügyletet eltérően minősítette a felperesi társaságnál és a harmadik szereplőnél, az Art. 1.§ (7) bekezdése, mert nem megfelelően értelmezték a felek között létrejött jogviszonyt, az Art. 97. § (6) bekezdése, mert nem értékelték a felperes javára azokat a körülményeket, amelyek alapján megállapítható lett volna, hogy a felperesi társaság közösségen belüli

termékértékesítései nem vitathatóak. Utalt jogszabálysértésként továbbá az Art. 1.§ (2) bekezdésének, 92.§ (15) bekezdésének, 97.§ (3), (4), (6) bekezdésének, valamint 140.§ (2) bekezdésének a rendelkezéseire, továbbá a Ket. 50.§ (6) bekezdésének, 72.§ (1) bekezdés e) pontjának a szabályaira, hangsúlyozva, hogy az eljárási határidő betartásával kapcsolatos kötelezettségét az alperes megszegte, érdemben nem reagált a felperesi társaság bizonyítási indítványaira, a tényállás tisztázási kötelezettségét megsértette, úgy állapította meg az adókijátszásban való részvételt, hogy az adókijátszást nem azonosította. Objektív körülményeket nem nevesített, amely alapján megállapítást hozhatott volna a felperes terhére, a felperes javára szolgáló körülményeket nem tárta fel. A felperesi előadás szerint az új eljárás lefolytatására vonatkozó kötelezettségét is megsértette az elsőfokú adóhatóság, nem ismételte meg a másodfokú adóhatóság által meghatározott eljárási cselekményeket. Az alperes a bizonyítékokat egyenként és összességében nem értékelte, az indokolás hiányos, a megállapítás jogalapja nem derül ki a határozatból. Felhívta a figyelmet arra, hogy az Art. mögött álló generális eljárásjogi háttérnorma, illetve az Alaptörvény XXIV. cikke alapján a titkos adatszerzés eredménye nem lett volna felhasználható az ellenőrzés során. Utalt az Áfa törvény 89.§-ában foglaltakra akkor, mikor rögzítette, hogy jogszabálysértő módon került megtagadásra az adómentesség alkalmazása, illetve nem került figyelembe vételre a kellő körültekintés megítélésével összefüggő közösségi és magyar bírósági joggyakorlat.