3405/2021. (X. 15.) AB határozat
alkotmányjogi panasz elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.191/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
[1] 1. A jogi képviselővel (Juhász M. Gábor Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Juhász M. Gábor ügyvéd) eljáró indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.191/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.120.108/2019/5. számú ítéletére és a Fővárosi Törvényszék 36.P.20.427/2017/53. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapját képező egyedi ügyben megállapított tényállás szerint az indítványozó 2014. október 1-jén motorkerékpárjával összeütközött az alapügy I. rendű alperese által vezetett gépjárművel, a baleset oka az I. rendű alperes figyelmetlensége volt. Az indítványozó a baleset során nyílt, darabos lábszártörést szenvedett, mely azonnali műtéti beavatkozást igényelt. Az indítványozó baleseti sérülésének tényleges gyógytartama elhúzódó csontgyógyulás miatt 2 év volt, továbbá az indítványozónak a balesettel okozati összefüggésben 5%-os mértékű munkaképesség-csökkenése keletkezett, mely miatt az indítványozó egyes fizikai munkák elvégzésére immáron nem képes. A balesetet okozó I. rendű alperessel szemben büntetőeljárás is indult, melynek során megállapításra került a bűnössége közúti baleset okozásának vétségében.
[3] A balesetet okozó gépjármű üzembentartója (egy, a perben részt nem vevő gazdasági társaság) az alapügy II. rendű alperesével kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést 2014. január 1-jei kockázatviselési kezdettel, éves díjfizetési gyakorisággal, oly módon, hogy az üzembentartó a szerződés előzetes bonusmalus besorolását B4 osztályban jelölte meg, és ennek megfelelően fizette meg 2014. január 9. napján a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás éves díját és a baleseti adót.
[4] Az alapügy II. rendű alperese a kárnyilvántartás adatainak lekérdezése alapján a szerződés végleges bonus-malus besorolását utóbb a biztosítási időszak kezdetére visszamenő hatállyal B1 osztályban állapította meg, és 2014. február 5-i határidővel felhívta az üzembentartót a díjkülönbözet és az arra eső baleseti adó megfizetésére, melyet az üzembentartó ismételt felhívás ellenére sem teljesített. A II. rendű alperes 2014. október 8. napján arról tájékoztatta az üzembentartót, hogy a szerződés díjnemfizetés miatt 2014. szeptember 25-én megszűnt, ugyanis a 2014. január 9. napján teljesített befizetés csak eddig az időpontig nyújtott fedezetet.
[5] 1.2. Az indítványozó többször módosított kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes megsértette az egészséghez fűződő személyiségi jogát, továbbá kérte a bíróságot, hogy kötelezze az I. rendű alperest sérelemdíj megfizetésére. Az indítványozó keresetében azt is kérte, hogy a bíróság kötelezze a II. rendű alperest, valamint a III. rendű alperest (a Magyar Biztosítók Szövetségét) sérelemdíj, vagyoni kár és járadék megfizetésére. Az indítványozó a keresetét azzal indokolta, hogy az I. rendű alperes volt a felelős a baleset bekövetkezésért, a károkozó gépjárműre kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés alapján pedig a II. rendű alperes helytállásra köteles. Tekintettel azonban arra, hogy a II. rendű alperes a per folyamán azzal védekezett, hogy a baleset időpontjában a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés már nem volt biztosítási díjjal fedezett, ekként az megszűnt, ezért az indítványozó a keresetét a III. rendű alperesre is kiterjesztette.
[6] A perben első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 36.P.20.427/2017/53. számú ítéletével azt állapította meg, hogy az I. rendű alperes megsértette az indítványozó egészséghez fűződő személyiségi jogát, és a II. rendű alperes biztosítót kötelezte vagyoni kártérítés, sérelemdíj és járadék megfizetésére. Az ítélet rendelkező része szerint ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította, és a bíróság arra is kötelezte az indítványozót, hogy fizessen a III. rendű alperesnek perköltséget. Az ítélet indokolása (annak 7. oldalán) kifejezetten rögzítette, hogy "a bíróság a keresetet a III. r. alperessel szemben elutasította", ugyanis a II. és III. rendű alperesek együttes helytállása nem vezethető le a hatályos jogszabályokból.
[7] 1.3. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az indítványozó és a II. rendű alperes terjesztettek elő fellebbezést. Az indítványozó fellebbezésében az ítélet megváltoztatását (a sérelemdíj és a járadék összegének felemelését, valamint az indítványozó által fizetendő perköltség összegének csökkentését) kérte. A II. rendű alperes fellebbezésében elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a marasztalási összeg leszállítását és a járadék iránti követelés elutasítását kérte. A II. rendű alperes fellebbezésében megismételte azon érvelését, miszerint a baleset időpontját megelőzően a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés a díj megfizetésének elmaradása miatt megszűnt. A III. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Az indítványozó fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő a II. rendű alperes fellebbezésével szemben.
[8] A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.108/2019/5. számú ítéletében mindenekelőtt azt rögzítette, hogy fellebbezés hiányában egyebek között az elsőfokú ítélet III. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkező része jogerőre emelkedett, ekként azt a Fővárosi Ítélőtábla eljárásában már nem vizsgálhatta. A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint a II. rendű alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a gépjármű üzembentartója az esedékes biztosítási díjhátralékot nem fizette meg, ezért a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés 2014. szeptember 25. napján megszűnt, így pedig a II. rendű alperesnek a 2014. október 1. napján bekövetkezett baleset miatt helytállási kötelezettsége nincs. Erre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet teljes egészében elutasította.
[9] 1.4. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria a keresetnek helyt adva vagy a II. rendű alperest, vagy pedig a III. rendű alperest marasztalja. Az indítványozó másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, harmadlagosan pedig a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Az indítványozó szerint a másodfokú bíróság téves jogértelmezés alapján jutott arra a következtetésre, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megszűnt 2014. szeptember 25. napján, így nem áll fenn a II. rendű alperes helytállási kötelezettsége. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében azt is kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem döntött az egymással eshetőlegesen előterjesztett, látszólagos keresethalmazatban álló keresetekről, és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a III. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset elutasító rendelkezése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Ezzel összefüggésben az indítványozó külön is hivatkozott a 24/2018. (XII. 28.) AB határozatra (a továbbiakban: Abh.), hangsúlyozva, hogy a másodfokú bíróság ítélete ellentétes az Abh. megállapításaival. A II. és III. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérték.
[10] A Kúria Pfv.III.21.191/2019/6. számú ítéletében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletében azt állapította meg, hogy helytállóan jutott a Fővárosi Ítélőtábla arra a következtetésre, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szerződés a balesetet megelőzően megszűnt. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az indítványozó marasztalási kereseteit nem látszólagos, hanem valódi személyi keresethalmazatként értékelte és bírálta el, ami egyértelműen megállapítható az elsőfokú ítélet rendelkező részéből és indokolásából. Az indítványozó a keresetei egyikének elutasítása miatt fellebbezést terjeszthetett volna elő, vagy ha az elsőfokú bíróság helytelenül értelmezte volna az indítványozó kereseteinek viszonyát, úgy erre a fellebbezésében hivatkozhatott volna. Ezzel szemben azonban azt állapította meg a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével szembeni fellebbezésében az indítványozó nem hivatkozott arra, hogy kereseteit látszólagos keresethalmazatban terjesztette elő, a II. rendű alperes fellebbezésével szemben pedig nem terjesztett elő fellebbezési ellenkérelmet sem. Azáltal pedig, hogy az indítványozó sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban nem hivatkozott arra, hogy kereseteit látszólagos keresethalmazatban terjesztette elő, erre utóbb a felülvizsgálati eljárásban sem hivatkozhat. A Kúria kiemelte: a jogerős ítélet az indítványozó nyilatkozatait tartalmuk szerint vette figyelembe, a tartalom szerinti elbírálás pedig sem iratellenes, sem pedig okszerűtlen nem volt. A Kúria álláspontja szerint éppen az sértette volna az alperesek tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, ha a másodfokú bíróság nem az indítványozó kérelmének megfelelően járt volna el.
[11] 2. A jogerős ítélettel szemben az indítványozó terjesztett elő az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt, melyben kérte a Kúria Pfv.III.21.191/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.108/2019/5. számú ítéletére és a Fővárosi Törvényszék 36.P.20.427/2017/53. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírói döntések ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel, valamint 28. cikkével, az alábbiak szerint.
[12] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét az indítványozó az alábbi okból állítja. Az indítványozó érvelése szerint az ügyében felmerülő jogi probléma alapvetően azonos azzal, amelyet az Alkotmánybíróság korábban már az Abh.-ban vizsgált. Eszerint azáltal, hogy a másodfokú bíróság, illetőleg a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az ügyben a II. rendű alperes nem tartozik felelősséggel, a látszólagos keresethalmazat szabályainak megfelelően el kellett volna végezniük a III. rendű alperes felelősségének vizsgálatát, hiszen az anyagi jogi szabályokból következően a II. és III. rendű alperesek valamelyikének felelőssége kétséget kizáróan megállapítható volt (ugyanakkor azonban az egyik alperes felelősségének megállapítása kizárja a másik alperes felelősségét is). Az alkotmányjogi panasz szerint elsőként a Fővárosi Ítélőtábla döntése vált alaptörvény-ellenessé azáltal, hogy az indítványozó másodlagos kereseti kérelme (a III. rendű alperes marasztalása) kérdésében az elsődleges kereseti kérelem (a II. rendű alperes marasztalása) elutasítása ellenére nem döntött, mely alaptörvény-ellenességet utóbb a felülvizsgálati eljárásban a Kúria sem orvosolta. Az Abh.-ból az következik, hogy ha a fellebbviteli bíróság az alsóbb fokú bíróság ítéletét megváltoztatja és az indítványozó kereseti kérelmét elutasítja, ez a döntés nem eredményezheti azt még látszólagos keresethalmazat esetén sem, hogy az eshetőleges kereseti kérelmek valamely elemét egyetlen bírói fórum sem vizsgálja meg - jelen esetben azonban az indítványozó állítása szerint éppen ez történt. Az indítványozó e körben külön is kiemeli, hogy nyilvánvaló, hogy a II. rendű és a III. rendű alperesek egyidejű marasztalása kizárt, ekként pedig az indítványozó kereseti kérelme kizárólag látszólagos, és nem pedig valódi keresethalmazatként értékelhető, melyet azonban mind a Fővárosi Ítélőtábla, mind pedig a Kúria tévesen értékelt.
[13] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése és 28. cikk sérelme tekintetében indokolást nem tartalmaz.
II.
[14] Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:
"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el.
[...]
(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."
"28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."
III.
[15] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[16] 1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogi képviselője a Kúria ítéletét 2021. január 12. napján vette át, az alkotmányjogi panasz pedig 2021. március 11. napján, határidőben került benyújtásra. Az indítványozó jogi képviselője az Alkotmánybíróság eljárásában képviseleti jogosultságát igazolta. Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát.
[17] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt akkor fogadhatja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a határozott kérelem követelményének csak részben felel meg. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont értelmében pedig a kérelemnek egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével és (az egyébként az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot sem tartalmazó) 28. cikkével összefüggésben nem tartalmaz indokolást, ekként az alkotmányjogi panasz ezen elemeiben nem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja követelményének.
[18] 3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint kizárólag érdemi vizsgálat keretében állapítható meg, hogy az indítványozó kereseti kérelme látszólagos vagy valódi keresethalmazatként került-e elbírálásra, mely előkérdés megválaszolásától függően felvetődhet a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye [az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelme a bírósághoz fordulás jogának állított sérelmével összefüggésben]. Az Alkotmánybíróság éppen ezért az alkotmányjogi panaszt a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az Ügyrend 31. § (6) bekezdését alkalmazva, külön befogadási eljárás mellőzésével, érdemben bírálta el.
IV.
[19] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[20] 1. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban rögzítette, hogy a bírósághoz fordulás jogából, mint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog egyik részjogosultságából következően a bíróságok a kereseti kérelem valamennyi elemének érdemi megvizsgálására (a kereseti kérelem kimerítésére) kötelesek. A kereseti kérelem kimerítésének kötelezettsége azt a követelményt támasztja a bírói döntéssel szemben, hogy a bíróságok érdemi vizsgálat eredményeként az ítélet rendelkező részében rendelkezzenek a kereset, illetőleg a viszontkereset valamennyi eleméről (Abh., Indokolás [19]).
[21] Abban az esetben, ha a peres fél valódi (személyi vagy tárgyi) keresethalmazatot terjeszt elő, az eljáró bíróságok valamennyi kereseti kérelem megvizsgálására és elbírálására kötelesek. Abban az esetben azonban, ha a peres fél keresete csak látszólagos keresethalmazatnak minősül, a bíróságnak csak egyetlen kereseti kérelem tárgyában kell a rendelkező részben határoznia. Ilyen esetben amennyiben a bíróság az elsődleges kereseti kérelemnek helyt ad, a másodlagos kereseti kérelemről már semmilyen formában nem kell határoznia. Ha azonban az elsődleges kereseti kérelmet a bíróság látszólagos keresethalmazat esetén nem találja alaposnak, szükségképpen meg kell vizsgálnia és el kell bírálnia a másodlagos kereseti kérelmet is (Abh., Indokolás [20]). Az Alkotmánybíróság megjegyzi: a jelen alkotmányjogi panasz alapját képező eljárásban még nem alkalmazott polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 173. § (3) bekezdése a látszólagos személyi keresethalmazat lehetőségét immáron (szemben a korábban hatályos polgári perrendtartással, az 1952. évi III. törvénnyel) kifejezetten kizárja.
[22] Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban azt az esetet értékelte, amikor a látszólagos keresethalmazat elbírálása arra az eredményre vezet, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelme oly módon kerül a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek kimerítésével az ügyben végső fórumként eljáró bíróság által elutasításra, hogy a másodlagos kereseti kérelmet egyetlen bírói fórum sem vizsgálta meg érdemben. Ebben az esetben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség minden esetben közvetlenül az Alkotmánybíróság által vizsgált, az ügyben utolsóként eljáró bírói fórum által hozott, az Abtv. 27. § (1) bekezdésének megfelelő bírói döntésből fakad, hiszen még a végső fokon eljáró bíróságnak is megvan az a lehetősége, hogy az elsődleges kereseti kérelem elutasítása esetén érdemben megvizsgálja a másodlagos kereseti kérelmet (vagy az alsóbb fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa).
[23] 2. Önmagában annak megítélése, hogy egy kereseti kérelem valódi vagy látszólagos keresethalmazatnak tekinthető-e, alapvetően az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül eső szakjogi (és nem pedig alkotmányjogi) kérdésnek minősül. Az Abh.-ban elbírált eseten túlmenően azonban adott esetben felvethet alkotmányossági problémát az az eset is, ha az eljáró bíróságok tévesen minősítenek egy valódi keresethalmazatot látszólagos keresethalmazatnak, vagy fordítva. Amíg egy valódi keresethalmazat látszólagos keresethalmazattá történő téves átminősítése azzal a következménnyel jár, hogy a peres fél kereseti kérelmének valamely elemét a fél kifejezett kérelme ellenére nem vizsgálja meg a bíróság, addig egy látszólagos keresethalmazat valódi keresethalmazatként történő téves minősítése, éppen ellenkezőleg, azt eredményezi, hogy a bíróság olyan kérelmet is érdemben elbírál, melyre a fél szándéka csak az elsődleges kereseti kérelem elbírálásának eredményétől függően terjedt ki. Előbbi esetben a kereseti kérelem kimerítésére vonatkozó kötelezettség megsértése, utóbbi esetben pedig a kereseti kérelmen történő túlterjeszkedés lehetősége merülhet fel, melyek bár alapvetően törvénysértésnek tekinthetőek, azonban egyes esetekben akár a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét is felvethetik.
[24] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszok esetén mindig a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerítésével az adott ügyben végső fórumként eljáró bíróság által hozott bírói döntés alaptörvény-ellenességét vizsgálja, és vizsgálata csak kivételesen, az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján terjedhet ki az ezen bírósági döntéssel felülvizsgált más bírósági vagy hatósági döntésekre. A kereseti kérelemről az első fokon eljáró bíróság dönt, a jogorvoslati fórumok már alapvetően a fellebbezés vagy a felülvizsgálati kérelem keretei között járnak el. Ahhoz, hogy valamely, az elsőfokú eljárásban a kereseti kérelem minősítésével és elbírálásával összefüggésben felmerült esetleges alaptörvénysértés az adott ügyben a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerítésével a végső fórumként eljáró bírói fórum által hozott döntésben is megjelenjen és ezáltal az Alkotmánybíróság előtt az Abtv. 27. §-a szerinti eljárásban felhívható legyen, elengedhetetlen, hogy az indítványozó a rendelkezésére álló rendes (és adott esetben, szabad választása szerint, rendkívüli) jogorvoslatok keretében ezen állított alaptörvénysértést eredményező körülményekre az eljárási törvények szerinti formában és tartalommal hivatkozzon, melyet a jogorvoslati fórum érdemben köteles elbírálni, és döntésének indokairól az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megfelelően köteles számot adni. Ez az értelmezés egyenesen következik az alkotmányjogi panasz funkciójából éppúgy, mint a jogorvoslatok kimerítésének Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kötelezettségéből. Csak abban az esetben értékelhető ugyanis úgy, hogy valamely alsóbb fokú bíróság eljárásában felmerülő alaptörvénysértés az Alkotmánybíróság által közvetlenül vizsgált bírói döntésben is megjelent, és azt az Abtv. 29. §-ának megfelelően érdemben befolyásolta, ha a jogorvoslati fórum eljárása kiterjedt annak a kérdésnek a vizsgálatára is, amely az indítványozó állítása szerint az alaptörvény-ellenességet okozta már az alsóbb fokú bíróság(ok) eljárása során.
[25] 3. Az alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben az indítványozó érvelése szerint a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla nem ismerte fel, hogy az indítványozó kereseti kérelme látszólagos keresethalmazat volt, és az elsődleges kereseti kérelem elutasítását (a II. rendű alperessel szembeni követelés elbírálását) követően nem döntött a másodlagos kereseti kérelemről (a III. rendű alperessel szembeni követelésről), ekként az indítványozó esete a panasz szerint azonos az Alkotmánybíróság által az Abh.-ban elbírált esettel.
[26] Ahogyan azonban arra a Kúria is rámutatott ítéletében (lásd az ítélet [46] bekezdését), az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét nem látszólagos, hanem valódi keresethalmazatként értékelte. Ezt támasztja alá különösen az a tény, hogy az elsőfokú ítélet 7. oldala kifejezetten rögzítette, hogy "a bíróság a keresetet a III. r. alperessel szemben elutasította", továbbá a kereset elutasítására tekintettel kötelezte arra az indítványozót, hogy a III. rendű alperes számára fizessen perköltséget. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a jelen alkotmányjogi panasz alapját képező ügy egy alapvető elemében eltér az Abh.-ban elbírált esettől, azzal nem ítélhető meg analóg módon. Az alkotmányjogi panaszban megjelölt okból a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenessége nem állapítható meg azért, mert az indítványozó kereseti kérelmének valamely elemét a kereset elutasítása ellenére egyetlen bírói fórum sem vizsgálta meg érdemben, a Fővárosi Törvényszék ugyanis az indítványozó III. rendű alperessel szembeni kereseti kérelmét elbírálta.
[27] 4. Jelen esetben az indítványozó érvelésének központi eleme valójában az, hogy a Fővárosi Törvényszék tévesen minősítette az indítványozó keresetét valódi keresethalmazatnak, mely azonban nem az Abh.-ban az Alkotmánybíróság által vizsgált esethez hasonló, hanem a jelen határozat indokolásának IV/2. pontjában (Indokolás [23]-[24]) megjelölt alkotmányossági problémát (a kereseti kérelmen a peres fél akaratával szembeni túlterjeszkedés kérdését) vetheti fel. Az alkotmányjogi panaszból következő alkotmányossági probléma azonban jelen esetben még az indítványozó állításának helytállósága esetén is (azaz amennyiben az indítványozó kereseti kérelme látszólagos keresethalmazatnak minősült és ekként kellett volna elbírálni) legfeljebb a Fővárosi Törvényszék ítéletében (és nem pedig az Alkotmánybíróság által vizsgált kúriai ítéletben) jelenhetett csupán meg. Ennek oka, hogy a Fővárosi Törvényszék 36.P.20.427/2017/53. számú ítéletének III. rendű alperesre vonatkozó eleme fellebbezés hiányában első fokon jogerőssé vált. Azáltal, hogy az indítványozó maga nyugodott bele abba, hogy a kereseti kérelme valódi keresethalmazatként került elbírálásra, és erre vonatkozóan nem élt a különösen a Kúria ítéletének [51] bekezdésében nevesített eljárási lehetőségek egyikével sem, az alkotmányjogi panasz szerint alaptörvény-ellenességet eredményező probléma sem a Fővárosi Ítélőtábla, sem pedig a Kúria ítéletében nem jelenhetett meg, ezeket az ítéleteket már nem befolyásolhatta. Ilyen körülmények között pedig a Kúria Pfv.III.21.191/2019/6. számú ítéletének alaptörvény-ellenessége sem állapítható meg az indítványban szereplő okból.
[28] 5. Mindezen szempontokra tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2021. szeptember 28.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/764/2021.