A Budapest Környéki Törvényszék P.20416/2018/24. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 82. §, (1) bek., (2) bek., (3) bek., 83. §, (1) bek., 365. § (2) bek. a) pont, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §] Bíró: Gerber Tamás

A Budapest Környéki Törvényszék az............. által képviselt felperesnek - ........által képviselt I. rendű és......... által képviselt II. rendű alperesek ellen személyiségi jogok megsértése, sérelemdíj megfizetése és járulékai iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A felperes kereseti kérelmét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 259.889.- Ft (kétszázötvenkilencezer-nyolcszáznyolcvankilenc forint) + áfa összegű ügyvédi munkadíjat perköltség címén, a II. rendű alperesnek 15 napon belül 125.000.- Ft (százhuszonötezer forint) jogtanácsosi munkadíjat perköltség címén, az államnak külön felhívásra 245.575.- Ft (kétszáznegyvenötezer-ötszázhetvenöt forint) eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de a Budapest Környéki Törvényszéken írásban benyújtandó fellebbezéssel lehet élni.

I N D O K O L Á S

A bíróság az alábbi tényállást állapította meg.

A felperes töltötte szabadságvesztés büntetését az I. rendű alperes büntetés-végrehajtási intézetében. Ezen időszak alatt a büntetés-végrehajtási intézet konyháján munkát is végzett rendszeresen. A felperes a kereseti kérelmében kérte annak megállapítását, hogy az I. és II. rendű alperesek megsértették a fogvatartása alatt az élethez, testi épséghez és egészséghez, valamint a magánélethez való jogát, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az emberi méltósághoz való jogot. Hivatkozott arra, hogy a 2013. évi CCXL törvény (Bvtv.) 122. § e), a) pontjában biztosított a szabad levegőn tartózkodás lehetőségét az I. rendű alperes a részére nem biztosította. Ezen kereseti kérelme indokaként hivatkozott arra, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben végzett munkaideje ütközött a házirendben meghatározott szabad levegőn tartózkodás idejével, így azt ő a munkavégzésére tekintettel nem tudta igénybe venni. Hivatkozott arra, hogy az I. rendű alperes és alkalmazottai tudomással bírtak arról, hogy nem tudja igénybe venni ezt a lehetőséget de nem is kérdezték meg róla és nem is ajánlották fel a részére, hogy más módon biztosítják a szabad levegőn tartózkodás jogát. Erre tekintettel a személyiségi jogok megsértésén túl 1.240.000.- Ft sérelemdíj megfizetésére is kérte kötelezni az I. és II. rendű alpereseket a közötti időszakra. Ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy a Bvtv. 175. § szerint az alpereseknek biztosítani kell a hozzátartozókkal való telefonbeszélgetés lehetőségét. Ehhez úgynevezett fogvatartotti mobiltelefont biztosított az I. rendű alperes, amelynek viszont indokolatlanul magas volt a pénzdíja és egyéb többletköltséggel is járt a felperes részére. Ezáltal szintén a már hivatkozott személyiségi jog megsértését állította a felperes, valamint kérte kötelezni az I. és II. rendű alpereseket 352.900.- Ft sérelemdíj megfizetésére az indokolatlanul magas percdíjakra tekintettel. Továbbá miután a kapcsolattartást ily módon az indokolatlanul magas percdíjakkal az alperesek akadályozták, állítása szerint ez vezetett ahhoz, hogy a házastársával házassági bontóper került megindításra és ezért 2.500.000.- Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. A kereseti kérelme jogalapjaként hivatkozott a Ptk. 2:42. § (1) bekezdés, 43. §; 51. § (1) bekezdés, 52. § (1) bekezdés és 53. §-ára.

Az I. és II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az I. rendű alperes az érdemi ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy a szabad levegőn tartózkodás jogát, illetve azt a lehetőséget, hogy a házirendben megállapított időtartamon kívül, vagy más időpontban biztosítsa azt az I. rendű alperes a felperes részére, a felperes a fogvatartása ideje alatt nem kérte. Hivatkozott arra, hogy ezáltal a felperes részéről egy hozzájáruló magatartás volt ahhoz, hogy a szabad levegőn való tartózkodás jogával nem él, így állítása szerint az I. rendű alperes jogsértő magatartást nem tanúsított, erre tekintettel pedig jogalapjában és ezen túlmenően összegszerűségében is vitatta a felperes által előterjesztett kereseti kérelmet.

A mobiltelefonnal kapcsolatosan előterjesztett felperesi igény vonatkozásában pedig hivatkozott arra, hogy az I. rendű alperes a kapcsolattartás lehetőségét a felperestől nem vonta meg. Vitatta a kereseti kérelem jogalapját és összegszerűségét és hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla ítéletére, amelyet az iratokhoz is becsatolt. A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte, mert állítása szerint a felperes az igényét az I. rendű alperessel szemben jogosult csak érvényesíteni, másodlagosan pedig lényegében az I. rendű alperes által előadott indokok alapján kérte a kereset elutasítását, azt jogalapjában és összegszerűségében is vitatta.