A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20225/2020/6. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 143. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. §, 240. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.225/2020/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kelemen Anita pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Némethy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Némethy Barbara ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és a ... kamarai jogtanácsos által képviselt II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen személyiségi jog megsértése, sérelemdíj megfizetése iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2019. november 27. napján meghozott 3.P.20.416/2018/24. számú ítélete ellen a felperes részéről 25. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezését a II. rendű alperesnek fizetendő perköltségre is kiterjedően helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy megállapítja, a felperest képviselő pártfogó ügyvéd munkadíját a felperes viseli.

Az államnak fizetendő kereseti illeték térítése alól a felperest mentesíti és megállapítja, hogy a le nem rótt 245.600 (kétszáznegyvenötezer-hatszáz) forint kereseti illetéket a felperes személyes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletének az I. rendű alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezését - az I. rendű alperes javára megítélt perköltség kivételével - hatályon kívül helyezi és ebben a keretben az eljárást megszünteti.

A le nem rótt 327.400 (háromszázhuszonhétezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket az állam, míg a felperest képviselő pártfogó ügyvéd másodfokú munkadíját a felperes viseli.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. § (1) bekezdésére, 2:43. §-ára, 2:51. § (1) bekezdésére, 2:52. § (1) bekezdésére és 2:53. §-ára alapított keresetével kérte annak megállapítását, hogy az alperesek megsértették az élethez, a testi épséghez és az egészséghez való jogát, a magánélethez való jogát, az emberi méltóságát és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Kérte az I. rendű alperes kötelezését a szabad levegőn való tartózkodáshoz való jog megsértése miatt 1.240.000 forint sérelemdíj, valamint az alperesek egyetemleges kötelezését a kapcsolattartás akadályozása és a magánélethez való jog sérelme miatt további 2.500.000 forint sérelemdíj és 352.900 forint vagyoni kár megfizetésére. Keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy 2015. június 16-tól 2017. december 16-ig töltötte szabadságvesztését az I. rendű alperesi büntetés-végrehajtási intézetben, aminek során az alperesek nem tették lehetővé számára a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv.tv.) 122. § a) és e) pontjával biztosított szabad levegőn tartózkodás lehetőségét, mert annak a házirendben meghatározott ideje egybeesett a munkaidejével, így azt nem tudta igénybe venni. Az I. rendű alperes alkalmazottjai minderről tudtak, de ennek ellenére nem ajánlották fel számára a szabad levegőn tartózkodás más módon való biztosítását és ennek lehetőségéről sem tájékoztatták, megsértve ezzel az élethez, egészséghez és testi épséghez való jogát, amellyel összefüggésben a 2016. július 1. és 2017. november 1. közötti időszakra 1.240.000 forint sérelemdíjat érvényesített az I. rendű alperessel szemben. Előadta továbbá, hogy az I. rendű alperes a hozzátartozókkal való telefonbeszélgetés lehetőségét fogvatartotti mobiltelefon útján biztosította, azonban a büntetés-végrehajtási intézetek által rendszeresített percdíjak a lakossági csomagok percdíjaihoz képest indokolatlanul és irreálisan magasak voltak. Miután vezetékes telefon nem állt rendelkezésre, az alperesek belekényszerítették a jelentős többletköltséggel járó mobiltelefon szolgáltatási konstrukcióba. A II. rendű alperes a 2015. szeptember 15-én kiadott szakutasításban kötelezte a büntetés-végrehajtási intézeteket a fogvatartotti mobiltelefon használatára, majd a 66/2017. (X. 16.) számú szakutasításában további 35.000 forintos óvadékfizetési kötelezettséget vezetett be, melyet kénytelen volt megfizetni, ellenkező esetben a mobiltelefon használatát megvonták volna tőle. Mindezzel az alperesek akadályozták hozzátartozóival és a védőjével való kapcsolattartását, sértve ezzel a magánélethez, a védelemhez való jogát és a méltóságát. Állította, hogy mindennek következtében házassága megromlott, házastársa bontópert indított ellene, amely személyiségi jogi sérelem kompenzálására 2016. június 8. napjától 2017. december 16-ig terjedő időszakra 2.500.000 forint sérelemdíjat érvényesített és igényt tartott a mobiltelefon-használattal felmerült többletköltségei (352.900 forint) megtérítésére is.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes állított személyiségi jogait nem sértette, a felperes nem kérelmezte, hogy a szabad levegőn való tartózkodást a házirendben megállapított időtartamon kívül biztosítsa számára, s ennek kapcsán panasszal sem élt, így maga mondott le a szabad levegőn tartózkodásról, amelyre tekintettel a Ptk. 2:42. § (3) bekezdése szerint az I. rendű alperes magatartása nem sérthet személyiségi jogot. Állította, hogy a kapcsolattartás jogát nem vonta meg a felperestől, hiszen a Bv.tv. által biztosított egyéb lehetőségek rendelkezésére álltak és a felperes e jogát nem is akadályozta, lett volna ugyanis lehetősége arra, hogy vezetékes telefonon tartson kapcsolatot. A mobiltelefon szolgáltatóval nem az I. rendű alperes, hanem a felperes szerződött, így az I. rendű alperestől elkülönülő gazdálkodó szervezet által nyújtott szolgáltatással kapcsolatos kifogások eleve alkalmatlanok a felperes személyhez fűződő jogának I. rendű alperes általi megsértésének megállapítására. Hivatkozott továbbá a Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.041/2017/5. számú, hasonló ténybeli alapú ügyben meghozott ítéletében kifejtett indokokra, miszerint a telefonszolgáltatás biztosítását illetően a büntetés-végrehajtási intézet magatartása a szerződés megkötésében és a szolgáltatás működtetésében merül ki, ami nem teremt olyan közvetlen kapcsolatot a bv. intézet és az elítélt között, aminek alapján az intézettel szemben személyiségi jogi igény érvényesíthető lenne. A felperes által érvényesített sérelemdíjat és vagyoni kárt összegében is megalapozatlannak és bizonyítatlannak tartotta.

A II. rendű alperes ellenkérelme elsődlegesen az eljárás megszüntetésére irányult, mert az egyetemleges marasztalás iránti kérelem nem hoz létre az alperesek között a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 37. § b) pontja szerinti pertársaságot, a II. rendű alperes tekintetében a törvényszék illetékessége a Pp. 29. §-ára figyelemmel nem állapítható meg, áttételnek pedig nincs helye, ezért a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján vissza kellett volna utasítani. Érdemi védekezése a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Álláspontja szerint a keresetlevél alapján nem állapítható meg, hogy a II. rendű alperes mely magatartásával sértette meg a felperes megjelölt személyiségi jogait, hiszen a szabad levegőn tartózkodással kapcsolatosan előadott tények a II. rendű alperesre nem vonatkoztathatók. A mobiltelefon használatra alapított jogsértést illetően sem áll a felperes a II. rendű alperessel jogviszonyban, így a keresete önmagában ebből az okból sem teljesíthető, de hivatkozott olyan eseti döntésekre, amelyekben a bíróságok hasonló ténybeli alapon nem látták megállapíthatónak a kapcsolattartáshoz való jog megsértését és az erre alapított igény érvényesítését. Kiemelte, hogy a fogvatartottak magánélethez való joga a törvény erejénél fogva korlátozott és a jogszabályi előírásoknak megfelelő korlátozás nem haladja meg a szükséges mértéket, így a felróhatóság kizárható. A felperes által hivatkozott 66/2017. (X. 16.) OP szakutasítás 2017. november 1. napján lépett hatályba, amihez képest a felperes 2015. június 16-tól 2017. december 16-ig érvényesít igényt a mobiltelefon használattal kapcsolatosan. Az óvadék fizetését a mobiltelefonok megrongálásával és elvesztésével okozott kár fedezetének biztosítása érdekében írta elő, aminek nem volt törvényi akadálya, összege pedig arányban áll a telefonok értékével.