A Fővárosi Törvényszék K.34100/2007/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IPARŰZÉSI adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 39. §, 52. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 3. §, 78. §] Bíró: Kopinja Mária

Fővárosi Bíróság

1055. Budapest, Markó u. 27.

11.K. 34.100/2007/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A bíróság Szabó, Kelemen és Társai Ügyvédi Iroda (cím ügyintéző: dr Kiss Domonkos ügyvéd) által képviselt felperes (cím.) dr. Gyöngyösi Zoltán ügyvéd által képviselt Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal (cím) alperes ellen iparűzési adóügyben hozott - 05-126/2007. - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 180.600.- (egyszáznyolcvanezer-hatszáz) forint kereseti illetéket az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal illetékes szervének külön felhívására a Magyar Állam javára fizessen meg.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperes részére 500.000.- (ötszázezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az alperes elsőfokú adóhatósága 2006. január 30-án kelt ... számú megbízólevéllel bevallások utólagos vizsgálatára irányuló iparűzési adó- és pénzügyi ellenőrzést rendelt el felperesnél az adó alapjának és összegének vonatkozásában 2000-2004. adóévekre vonatkozóan. Az adóelőleg számítás vonatkozásában 2005. évre az iparűzési adó befizetése tekintetében pedig az ellenőrzés megkezdésének napjáig. Az ellenőrzés jegyzőkönyvvel, majd kiegészitő jegyzőkönyvvel zárult, amelynek alapján kiadásra került az elsőfokú adóhatósági határozat, amely felperes fellebbezése folytán az alperes részéről megváltoztatásra került, a tekintetben, hogy a 2001. adóévben keletkezett adóhiány után 387.742.-Ft késedelmi pótlék, és a 2003. adóévben keletkezett adóhiány után 194.381.-Ft késedelmi pótlék részében megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el. A határozatot megváltoztatta éspedig 2000. évre 164.885.535.-Ft adókülönbözetet, melyből a fővárosra jutó 35.790.701.-Ft után 715.800.-Ft adókülönbözetet megállapitó szövegrészt, illetve a határozat indokolásából a 2000.adóévre vonatkozó megállapitásokat az adó megállapitásához való jog elévülésére tekintettel törölte.

Az adózó terhére 2001, 2002, 2003. és 2004. évre vonatkozó adókülönbözeteket a korábbi évhez viszonyítva, ennek keretében a 2004. évre megállapitott, a fővárosra jutó 24.690.979.-Ft adókülönbözet után 493.800.-Ft-ot, összesen 3.009.200.-Ft adókülönbözetet állapított meg.

Felperes a jegyzőkönyvekkel szemben észrevétellel, az elsőfokú adóhatósági határozattal szemben fellebbezéssel élt. Ebben kifejtette, hogy a helyi iparűzési adó fenntartása ellentétes az Európai Unió Tanácsa VI. a tagállamok forgalmi adókra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló Irányelvvel (77/388/ÉGK, a továbbiakban: VI. Irányelv) 33 Cikkely (1) bekezdésével. A közösségi jog elsődlegessége miatt a közösségi joggal ellentétes magyar jogszabály nem állapíthat meg adókötelezettséget felperes részére 2004. május 1-ét követően, tehát iparűzési adófizetési kötelezettség felperest nem terheli.

A távfűtési dijak vonatkozásában pedig azt kifogásolta, hogy helytelen az alperes elsőfokú adóhatóságának megállapitása, mely szerint az szolgáltatás nyújtásnak minősítette a Számvitelről szóló 2000.évi C. törvény (a továbbiakban: Szv.tv.) 78 § (3) bekezdése alapján a távhődíjat, ugyanis azt felperes helyesen anyagköltségnek számolta el. Ezt támasztja alá a 82/2006. számviteli kérdésben foglalt állásfoglalás is.

A felperes fellebbezésének elutasításával az alperes az elsőfokú adóhatósági határozatot a fentiekben kifejtettek szerint változtatta meg, illetve semmisítette meg, bizonyos részében pedig hatályában fenntartotta.

Ezt követően felperes a bírósághoz keresettel élt. Keresetében kérte, hogy a bíróság az alperesi határozatot változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül, az elsőfokú adóhatóságot pedig utasítsa új eljárás lefolytatására, és ítéletében állapítsa meg, hogy felperest 2004. május 1-ét követően nem terheli helyi iparűzési adófizetési kötelezettség.

Továbbá, hogy a távfűtési díjak anyagköltségként való elszámolása jogszerűen történt. Perköltséget is igényelt felperes.

Kifejtette, hogy a Helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hptv.) helyi iparűzési adóra vonatkozó rendelkezései ellentétesek a VI. Irányelv 33. Cikkelyével. Miután mind a Megyei Bíróság, mind Legfelsőbb Bíróság az Európai Bírósághoz fordult jogértelmezésért, ezért kérte, hogy a bíróság a jelen per tárgyalását függessze fel az adott Európai Bíróság döntésének meghozataláig. Majd a bírósághoz 3. sorszám alatt előterjesztett előkészítő iratában kérte, hogy a bíróság az iparűzési adó fizetése vonatkozásában a kereset első része tekintetében a pert szüntesse meg, tekintettel arra, hogy az Európai Közösség Bíróságának C-283/2006. számú ítélete kimondta, hogy a magyar helyi iparűzési adó nincs összeütközésben az Európai Tanácsnak a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EEC számú Irányelv 33. Cikkelyével. A felperes kérelme alapján a bíróság az iparűzési adóelőleg tekintetében a pert megszüntette (87.618.200.-Ft összegben).

Ugyanakkor felperes változatlanul fenntartotta a távfűtési díj elszámolása tekintetében keresetét és kifejtette, hogy úgy az alperes elsőfokú, mint másodfokú határozata ellentétes az Szv.tv. valamint a 2001. 11. 22-én kelt 432. sz. Számviteli levél iránymutatásával, amelyet csatolt, illetve korábban kifejtett felperes, és ezzel alátámasztotta, illetve pontosította az anyagköltség körébe tartozó tételeket. A számviteli levél értelmében a felhasznált energia hordozó díja anyagköltségként kerül elszámolásra és helyi iparűzési adó szempontjából nincs annak jelentősége, hogy azt milyen tevékenység végzéséhez használja fel a fogyasztó. Felperes és az alperes között ugyanis a vita alapjául az szolgált, hogy a felperes az általa elszámolt távhődij összegével csökkentette az anyagköltségét. Ezt kifogásolta a hivatkozott Szv.tv. 78 § (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel az alperes, és irta elő a felperes terhére az adókülönbözetet.

Ugyanakkor a felperes hivatkozott az Szv.tv-t magyarázó 82/2006. számviteli kérdésben foglaltakra is, amelyek szintén a felperes gyakorlatát támasztják alá, valamint a 432. sz. Számviteli levél szerint is az Szv.tv. 78 § (2) bekezdésében rögzitett anyagköltség fogalomban hivatkozott "anyag" definicióját az Szv.tv. 3 § (6) bekezdésének 5. pontja határozza meg. A hivatkozott törvényhely szerint: "vásárolt készletek: az anyagok (alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag, alkatrészek.) A hivatkozott Számviteli levél kifejti, hogy "anyagköltségként kell elszámolni a felhasznált energiahordozók díját is", valamint utal arra, hogy "az iparűzési adó szempontjából nincs annak jelentősége, hogy az anyagot milyen tevékenység végzése során használja fel, és számolja el anyagköltségként a vállalkozó."