A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35357/2008/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (HELYI ADÓ ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 52. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 78. §] Bírók: Danziger Éva, Kárpáti Magdolna, Lomnici Zoltán

Kfv.I.35.357/2008/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kiss Domonkos ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Gyöngyösi Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 11.K.34.100/2007. számon indított és ugyanezen bíróság 2008. április 25-én kelt 11.K.34.100/2007/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11.K.34.100/2007/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 150.000 (egyszázötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 180.600 (egyszáznyolcvanezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél iparűzési adó és pénzügyi ellenőrzést rendelt el 2000-2004. adóévekre vonatkozóan, valamint a 2005. évi iparűzési adóelőleg befizetése tárgyában.

Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 2001-2004. évre adókülönbözetet állapított meg.

A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot részben megsemmisítette, részben megváltoztatta a 2000. évre vonatkozó megállapításokat elévülés miatt törölte.

A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. A felperes két ok miatt sérelmezte a határozatot. Részben állította, hogy 2004. május 1-jét követően nem terheli iparűzési adó fizetési kötelezettség, részben sérelmezte, hogy a távfűtési díjak anyagköltségként való elszámolása jogszerűen történt, az adóhatóság ezzel kapcsolatos megállapításai jogszerűtlenek.

A jelen eljárás tárgyát képezően a felperes második kifogásával kapcsolatban folyt le a peres eljárás. Az első állásponttal kapcsolatosan a felperes keresetétől elállt, e vonatkozásban a per megszüntetésre került.

A felperes változatlanul fenntartotta a távfűtési díj elszámolása tekintetében benyújtott keresetét. Álláspontja szerint az alperes határozata ellentétes volt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szv.tv.) 78. § /3/ bekezdésével, valamint a 2001. november 22-én kelt 432. számú számviteli levél iránymutatásával.

A felperes hivatkozott továbbá a számviteli törvényt magyarázó 82/2006. számú számviteli kérdésben foglaltakra is, amely szerint az anyagköltség fogalmába valamennyi fűtőanyag beleszámít, így nincs jelentősége annak, hogy ezt az anyagot milyen tevékenység során használja fel és számolja el anyagköltségként a vállalkozó.

Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta azt az álláspontját, hogy távhő szolgáltatás esetén az anyagköltséget nem változatlan formában értékesítik tovább, hanem hőenergiává alakítják, ezért ez a helyi közüzem szolgáltatásaként értékesül.