A Fővárosi Törvényszék Pf.634133/2015/6. számú határozata tartásdíj leszállítása (GYERMEKTARTÁSDÍJ leszállítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 69. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Balázsné dr. Wünsch Zsuzsanna, Formanekné dr. Kókai Krisztina, Havassyné dr. Farkas Márta

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

50.Pf..../2015/6.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. Pfeifer Tamás ügyvéd (fél címe1.) által képviselt felperes neve(felperes címe.) felperesnek - a dr. Gál Andrea Anna ügyvéd (fél címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen gyermektartásdíj fizetési kötelezettség leszállítása iránt indított perében a Budai Központi Kerületi Bíróságnak - a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 50.Pf..../2012/6. számú hatályon kívül helyező végzése folytán megismételt eljárásban hozott - 14.P.../2013/66. számú ítélete ellen a felperes 68. és az alperes 69. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja,

a felperes gyermektartásdíj leszállítására irányuló keresetét teljes egészében elutasítja,

az alperes elsőfokú ítélet szerinti eljárási illetékköltségben marasztalását mellőzi,

egyben a felperest kötelezi, hogy fizessen meg az állam javára, külön felhívásra 1.113.000 (egymillió-száztizenháromezer) Ft elsőfokú eljárási illetéket,

az alperes elsőfokú ítélet szerinti perköltségben marasztalását szintén mellőzi és a felperest kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 781.279 (hétszáznyolcvanegyezer-kétszázhetvenkilenc) Ft elsőfokú perköltséget,

ezt meghaladóan az ítéletet helybenhagyja.

A jelen másodfokú eljárásban feljegyzett 684.300 (hatszáznyolcvannégyezer-háromszáz) Ft illetéket a felperes köteles az állam javára - külön felhívásra - megfizetni.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 150.000 (százötvenezer) Ft + áfa, összesen 190.500 (százkilencvenezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a törvényszék hatályon kívül helyező végzése folytán megismételt eljárásban meghozott ítéletében a felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét a 2004-ben született gyermek1 és a 2006-ban született gyermek2 utónevű gyermekei vonatkozásában - a korábbi egyezségben foglalt gyermekenkénti havi 400.000 Ft-ról - 2011. április 17. napjától kezdődően gyermekenként havi 150.000 Ft határozott összegre leszállította. Ezt meghaladóan a felperes megismételt eljárásban módosított keresetét - melyben helyesen a fizetési kötelezettsége gyermekenként havi 43.600 Ft-ra történő leszállítását kérte - elutasította.

A másodfokú eljárásban felmerült 600.000 Ft illetékből a felperest 240.000 Ft, az alperest 360.000 Ft állam javára való megfizetésére kötelezte. Az alperest 94.150 Ft másodfokú részperköltségben marasztalta a felperes javára.

A megismételt elsőfokú eljárásban feljegyzett 513.000 Ft illetékből a felperest 204.750 Ft, míg az alperest 308.250 Ft megfizetésére kötelezte, az alperest pedig a felperes javára 66.940 Ft elsőfokú részperköltségben marasztalta.

Döntésének indokolásában az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a másodfokú bíróságnak a 17.P.30.017/2012/31. sorszámú elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzése szerint a 2009. április 17-én jogerőre emelkedett egyezséget jóváhagyó végzés meghozatalát követő hét hónap múlva előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság jogszerűen utasította el az egyezség megkötésétől számított két év időtartam tekintetében. A két éven túli, tehát a 2011. április 17-ét követő időszakra vonatkozóan azonban a törvényszék által megadott szempontok szerint, vagyis az alperes jövedelmi, vagyoni viszonyainak és a gyermekek indokolt szükségleteinek tisztázása érdekében további bizonyítási eljárás lefolytatása volt szükséges.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy a felperes jövedelmi viszonyaiban a 2011. április 17-ét követő időszakban sem merült fel olyan lényeges körülményváltozás, mely a gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége leszállítását indokolta volna.

A felperes végrehajtás alá vonható jövedelmét már csak a (Cég1). igazgatótanácsának elnökeként kapott nettó 174.400 Ft jövedelme képezi, ennek 50 %-a, 87.200 Ft a gyermektartásdíj címén a felperestől levont tartásdíj. A (Cég1) azonban a felperesnek korlátlan gépkocsi- és mobiltelefon használatot, étteremköltséget, sportolási lehetőséget, tárgyi eszköz beszerzést biztosít.

Az alperes jövedelmi viszonyainak vizsgálata kapcsán rögzítette, hogy az alperes 2012 szeptemberéig a saját ügyvédi irodájában havi nettó 300.000 Ft körüli jövedelemre tett szert, majd ezt követően jogtanácsosként vállalt munkát, melyből mindhárom munkahelyén - a (Cég2)-nél, a ... Zrt-nél és 2015. január 15-től a ... Cég1-nél - havi nettó 570.000 Ft körüli jövedelme származott.

Az alperes vagyoni viszonyai körében rögzítette, hogy az a felperes luxus életvitelét meg sem közelíti, abból a gyermekeknek a felek együttélése alatti luxus színvonalú eltartását nem lehet biztosítani. Bár az alperes az általa előadott, gyermekekre fordított kiadásokat tételesen nem igazolta, arra rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy az alperes által lakott .... kerületi, 4 szintes, kertes luxusingatlan fenntartása jelentős költséggel jár, melyben azonban az alperes jelenlegi házastársa is osztozik. A gyermekek megfelelő elhelyezéséhez azonban ilyen színvonalú ingatlan fenntartására nincs szükség. Tényként rögzítette ugyanakkor azt is, hogy az alperes a per ideje alatt megkísérelte az ingatlan eladását, de - a felperes által ezzel az ingatlannal kapcsolatban indított perre tekintettel - ténylegesen nincs az alperes abban a helyzetben, hogy a házat eladja.

Az alperes által a két gyermekre havi 950.000 Ft-ban megjelölt kiadásokat az elsőfokú bíróság eltúlzottnak ítélte, kimondva, hogy a perbeli egyezségben vállalt gyermekenként 400.000 Ft tartásdíj is eltúlzott a gyermekek szükségleteihez képest.

Az elsőfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a 2011. április 17-ét követő időszakban a felperes jövedelmi viszonyaiban lényeges romlás, az alperes körülményeiben pedig lényeges javulás nem következett ugyan be, azonban a gyermekek indokolt szükségleteit az egyezségben meghatározott tartásdíj lényegesen meghaladja, ezért azt a Csjt.69.§.(1) bekezdése és a 69/C.§ rendelkezései alapján gyermekenként havi 150.000 Ft-ra látta indokoltnak leszállítani.

A pernyertesség-pervesztesség arányának megállapításánál az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy az egyezségkötést követő két éven belüli kereset kapcsán a felperes keresete alaptalan volt, az azt követő időszakban pedig csak részben vezetett a kérelme eredményre.

Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.

A felperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, a módosított keresetének való helyt adást, vagyis a fizetési kötelezettségének 2009. november 1-től gyermekenként havi 43.600 Ft-ra, összesen havi 87.200 Ft-ra történő leszállítását és az alperes másodfokú, áfával növelt mértékű perköltségben marasztalását kérte.