A Debreceni Ítélőtábla Bf.667/2016/8. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 381. §, 566. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 17. §, 78. §, 160. §, 164. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.667/2016/8.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2017. február 22. napján megtartott fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és kihirdette a következő

végzést:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt ifj. ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2016. augusztus 29. napján kihirdetett 25.B.196/2015/20. számú ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 44.610 (negyvennégyezer-hatszáztíz) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

Indokolás

A Debreceni Törvényszék a rendelkező részben írt határozatával ifj. vádlottat az ellene testi sértés bűntettének kísérlete [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat] miatt emelt vád alól felmentette. Elrendelte egyben a vádlott kényszergyógykezelését. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést a jogi minősítés megváltoztatása és a kényszergyógykezelés mellőzése érdekében (20. számú elsőfokú bírósági tárgyalási jegyzőkönyv 6. oldal 8-9. bekezdés).

A védő a fellebbezését a másodfokú eljárásban írásban részletesen indokolta (3. számú fellebbezési irat), melyben elsődlegesen hibásnak tartotta az elsőfokú bíróság bizonyíték-értékelő és ténymegállapító tevékenységét, egyben kifogásolta a cselekmény jogi minősítését is. Álláspontja szerint a vádlott terhére a feltárt alanyi és tárgyi tényezők alapján az életveszélyt okozó testi sértés kísérlete helyett legfeljebb a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete állapítható meg. Érvelése szerint a kényszergyógykezelés törvényi előfeltételei nem állnak fenn. A tényállást e részben felderítetlennek tartotta és indítványt tett a vádlott elmeállapotának újabb szakértői vizsgálatára, mert az ügyben rendelkezésre álló szakértői vélemények alapján megnyugtatóan nem lehet állást foglalni a súlyos intézkedés alkalmazása tekintetében.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.367/2016/1-II. számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a vádlott elmeállapotával kapcsolatos tényeknek az iratok tartalma alapján történő részbeni helyesbítése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A védő a nyilvános ülésen a kényszergyógykezelés mellőzésére irányuló jogorvoslatát fenntartotta. A vádlott felszólalásában előadta, hogy állapota stabil, élete rendeződött.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban Be.) 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A törvényben előírt teljes revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül bírálta felül a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását is.

A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív perjogi hibát, amely a bizonyítás törvényességét érintené, vagy az érdemi felülbírálatot kizárná.

Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének alapvetően eleget tett és döntően megalapozott tényállást állapított meg, mely csak szűk körben a vádlott elmeállapotára nézve felderítetlen és hiányos (Be. 351. § (2) bekezdés a) és b) pont).

A megalapozatlanság oka, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás időtartamára és az elmeorvosszakértői vizsgálatok időpontjára is tekintettel, nem tisztázta megfelelő mélységben, hogy jelenleg valóban reális-e a vádlott részéről újabb, személy elleni erőszakos bűncselekmények elkövetése, mely alapvető feltétele a kényszergyógykezelés elrendelésének. Emellett a vádlott elmeállapotára vonatkozó tények nem teljes körűen kerültek rögzítésre. A részleges és nem súlyos megalapozatlanság a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételével (elmeorvosszakértői meghallgatás) és az iratok tartalma alapján kiküszöbölhető volt.

Az ítélőtábla a tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörében a következők szerint egészíti ki.

- A vádlottal szemben a kényszergyógykezelés orvosi előfeltételei fennállnak [dr. és dr. elmeoorvosszakértői véleménye (nyomozási iratok 321. lap).]

- A vádlott kóros elmeállapota folytán a jövőben is követhet el hasonló jellegű bűncselekményt (dr. és dr. szakértők fellebbezési tárgyalási előadása).

- A vádlott első elmeorvosszakértői vizsgálatának idején az elmebetegsége miatt a cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésére és a felismerésnek megfelelő megatartás tanúsítására súlyos fokban korlátozottan volt képes [dr. és dr. elmeorvosszakértői véleménye (nyomozási irat 295. lap).]

A másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyaláson - részben helyt adva a védelmi indítványnak - elmeorvosszakértői bizonyítást folytatott és meghallgatta dr. és dr. szakértőket, akik egyértelműen megerősítették, hogy a vádlott a skizofréniában megnyilvánuló kóros elmeállapota miatt a jövőben is követhet el személy elleni erőszakos bűncselekményt. A szakértők megalapozottan és részletesen indokolták meg véleményüket, egyetértve az ügyben véleményt adó másik szakértői párossal.