A Fővárosi Ítélőtábla Bf.67/2013/7. számú határozata szolgálatban kötelességszegés vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 291. §] Bírók: Mészáros László, Ruzsás Róbert, Török Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1719/2011/32., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.67/2013/7.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

6.Bf.67/2013/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2014. év február hó 14. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A költségvetési szerv dolgozója által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt vádlottellen folyamatban lévő büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék 2012. december 11. napján kihirdetett 21.B.1719/2011/32. számú ítéletét megváltoztatja.

A bűncselekmény jogszabályi megjelölése a 2012. évi C. törvény 291.§ (1) és (2) bekezdés a) pontja.

A vádlottat 100,- (egyszáz) napi tétel, napi tételenként 1.000,- (egyezer) forint pénzbüntetésre is ítéli.

Az 100.000,- (egyszázezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni, ebben az esetben 1 (egy) napi tétel összegének a helyébe, 1 (egy) napi szabadságvesztés lép.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Indokolás:

A Fővárosi Törvényszék a 2012. december 11. napján kihirdetett 21.B.1719/2011/32. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 251. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő költségvetési szerv dolgozója által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében, ezért 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtást 1 évi próbaidőre felfüggesztette.

A tárgyaláson az ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be a vádlott terhére súlyosítás érdekében. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, a börtönbüntetés tartamát a Btk. 87. § (2) bekezdés d./ pontja mellőzévésel súlyosítsa, a próbaidőt tartamát emelje fel, a vádlottal szemben pénzbüntetést is szabjon ki, és a Btk. 56. § (1) bekezdés b./ pontja alapján tiltsa el az orvosi foglalkozástól. A vádlott irányának megjelölése nélkül jelentett be fellebbezést. Védője a tényállás részben téves megállapítása miatt, a bűnösség körében felmentés végett, illetve téves minősítés miatt, valamint előzetes mentesítés érdekében fellebbezett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.129/2013/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát - az enyhítő rendelkezés alkalmazásának mellőzésével - súlyosítsa, a próbaidő tartamát emelje fel, a vádlottal szemben pénzbüntetést is szabjon ki, továbbá tiltsa el őt az orvosi foglalkozás gyakorlásától. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.

A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében elsőként arra hívta fel a figyelmet, hogy a másodfokú elbírálás idején hatályos büntető törvény lényegesen kedvezőbb védencére nézve, mert az új törvény a foglalkozástól eltiltást már kötelezően nem mondja ki, tehát annak alkalmazása bírói mérlegelés körébe tartozik. Kifejtette továbbá azon álláspontját, hogy megalapozatlan az elsőfokú bíróság ítélete, mert a törvényszék az általa megállapított tényekből további tényekre helytelen következtetést vont le. Hiányolta továbbá, hogy a jogi minősítés tekintetében indokolást nem tartalmaz az ítélet. Utalt arra, hogy a ... Centrum igénybevételével kapcsolatban tanú1 vallomása tekinthető pontosnak, aki lényegében úgy nyilatkozott, hogy annál a betegnél, aki a ... Centrum magasabb szintű szolgáltatásait megvásárolja, már nem vizsgálják külön az igényjogosultság kérdését. Hangsúlyozta, hogy védence az eljárás minden szakaszában konzekvens volt, mindig ugyanolyan tartalmú vallomást tett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem az ártatlanság vélelméből, hanem a bűnösség vélelméből indult ki. Kitért arra, hogy az osztályvezető főorvos rossz viszonyban volt a vádlottal, olyan korábbi ügyekre utalt, amelyek nem történtek meg, és valótlanságot állított akkor, amikor úgy nyilatkozott, hogy négyszemközt a vádlott elismerte, hogy 50.000 forintot kért, és tudja, hogy ezzel hibázott. Ezen nyilatkozatnak ellentmond a főorvos azon, telefonon tett közlése, hogy a vádlott a Centrummal védekezik. tanú2 főorvos indította az eljárást, azonban ő is tanú3-tól kapta az információt. Az édesanya és az osztályvezető főorvos is tőle hallott az ügyről. Megállapítható az, hogy közvetlenül, vagy közvetett módon, de mindneki tanú3-tól szerzett tudomást az ügyről. Megállapítható, továbbá az is, hogy ezen tanú esetében összekeveredett a Centrum igénybevétele és az altatás. Nem tudta eldönteni, hogy neki miért kell fizetnie. Jellemzően a tanú esetében csak a bírósági szakban jelenik meg az a fizetési variáció, hogy a Centrumért és az altatásért is kell fizetni. Megállapítható azonban, hogy a műtét már be volt tervezve, tanú3 már jóval korábban beszélt az aneszteziólogussal, tehát a felvétel napján már semmi helye nem volt a vádlott részéről pénzkérésnek. A műtétet nem lehetett már függővé tenni 50.000 forint fizetésétől. Az elsőfokú bíróság ítélete így megalapozatlan, ezért a védő elsődlegesen védence bizonyítottság hiányában történő felmentésére tett indítványt. Álláspontja szerint bűnösség megállapítása esetén is csak az adott bűncselekmény alapesete valósulhatott meg. A védő másodsorban az ügyészi fellebbezés elutasítása mellett, védence előzetes mentesítésére tett indítványt, figyelemmel arra, hogy egy közel 60 éves, kiváló orvosról van szó, aki a törvénnyel sohasem került összeütközésbe. Fegyelmi, etikai ügye sem volt. A hibátlan életvezetés és szakmai pályafutás kizárja a foglalkozástól eltiltás kiszabását, illetve lehetővé teszi az előztes mentesítés alkalmazását.

A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott a védője által előadottakhoz, és elmondta, hogy nem követte el a bűncselekményt.

Az ügyész, a vádlott és védője álátal bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta.