A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.34245/2015/15. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (HELYI ADÓ ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 39. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §, 2003. évi LX. törvény (Bit.) 45. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §] Bíró: Bögös Fruzsina

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

27.K.34.245/2015/15.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperesi képviselő (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) , a dr. Pethő Anasztázia jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (alperes címe) alperes ellen, helyi adó ügyben hozott határozat (hivatkozási szám: BPB/007/05504/2/2015) bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint perköltséget.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 389.000 (háromszáznyolcvankilencezer) forint kereseti illetéket a felperes az adóhatóság külön felhívására az állam javára köteles megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 1992. július 20. napján került bejegyzésre, fő tevékenysége: Biztosítási ügynöki, brókeri tevékenység.

Budapest Főváros Önkormányzata ... (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) az .... számú megbízólevéllel helyi iparűzési adó adónemben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 87. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperes bevallásainak utólagos ellenőrzését rendelte el. Az ellenőrzés alá vont időszak az adó alapjának és összegének vonatkozásában: 2011.01.01 - 2013.12.31., az adóelőleg számítás vonatkozásában 2011.03.15 - 2015.03.15., a pénzforgalmi teljesítés vonatkozásában a jegyzőkönyv keltéig, az Art. 14. § (1) bekezdésében meghatározott adókötelezettségek vonatkozásában pedig az ellenőrzés megkezdésének napjáig került meghatározásra.

A felperes fő tevékenysége biztosítási, alkuszi szolgáltatások nyújtása a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 45. § a) pontja alapján. A felperes a vizsgált években biztosításközvetítéssel foglalkozott, tevékenysége során a biztosítókkal együttműködési megállapodásokat kötött, hogy közvetítőként értékesítse a biztosítótársaságok biztosítási módozatait, kiegészítő biztosításait. A felperes az eredményes biztosítási közvetítésért a biztosító felé közvetített, a biztosító által elfogadott és kötvényesített biztosítási szerződés után a biztosító társaságoktól jutalékot (szerzési és fenntartási) kapott. A felperes feladatai ellátásához megbízási szerződéssel más üzletkötőket is igénybe vett, melyek az eredményes biztosításközvetítésért szintén jutalékos rendszerben kapták díjazásukat a felperestől. A felperes az egyes években elszámolt és üzletkötői felé kifizetett jutalékokat közvetített szolgáltatásként, illetőleg alvállalkozói teljesítésként számolta el, amit a felperes a helyi iparűzési adó adónemben adóalapot csökkentő tételként vett figyelembe.

A felperes 2000. december 19. napján nevet változtatott, azóta használja a felperes neve nevet, annak tényét elmulasztotta az adóhatóság felé bejelenteni.

Az elsőfokú adóhatóság 2015. április 8. napján kelt, FPH001/1002-8/2015. számú határozatával a névváltozással kapcsolatos bejelentési kötelezettség tekintetében az elévülés tényét állapította meg, a 2011. évi adóelőleg-kiegészítés összegéről szóló bevallási kötelezettség nem teljesítése miatt 100.000 forint, a 2012. és 2013. évi adóelőleg-kiegészítés összegéről szóló bevallási kötelezettség nem teljesítése miatt adóévenként 75.000 forint, összesen 150.000 forint, mindösszesen 250.000 forint mulasztási bírságot szabott ki. Határozatával a 2009. évi adóelőleg-kiegészítés fizetési kötelezettség megállapításához való jog elévülését állapította meg, a 2011. évi adóelőleg-kiegészítés fizetési kötelezettség nem teljesítése miatt 4.415 forint mulasztási bírságot szabott ki. Az elsőfokú adóhatóság határozatával továbbá a felperes terhére 2011. évre 65.479.974 forint, a főváros illetékességi területére jutó adóalap-különbözet után 1.309.599 forint, 2012. évre 62.636.257 forint, a főváros illetékességi területére jutó adóalap-különbözet után 1.252.725 forint, 2013. évre 65.125.140 forint, a főváros illetékességi területére jutó adóalap-különbözet után 1.302.502 forint adókülönbözetet állapított meg. A felperes terhére megállapított adókülönbözetből 2011. évben 1.309.599 forint adóhiány keletkezett, mely után 654.799 forint adóbírság és 280.616 forint késedelmi pótlék, 2012. évben 1.252.725 forint adóhiány keletkezett, amely után 626.362 forint adóbírság és 117.228 forint késedelmi pótlék, 2013. évben 1.302.502 forint adóhiány keletkezett, amely után 651.251 forint adóbírság és 34.742 forint késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget állapított meg az elsőfokú adóhatóság.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2015. szeptember 7. napján kelt BPB/007/05504/2/2015. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes a vizsgált években adóbevallási kötelezettségének határidőben eleget tett, azonban a 2011-2013. évi adóelőleg-kiegészítés összegéről szóló bevallási kötelezettségének nem tett eleget. Határozatának indokolásában e körben hivatkozott az Art. 172.§ (1) bekezdés c) pontjára és (21) bekezdésére és megállapította, hogy a 2011-2013. évekre vonatkozó adóelőleg-kiegészítés összegéről szóló adóbevallási kötelezettség nem teljesítése miatti mulasztási bírság kiszabása során a felperes terhére értékelendő, hogy a mulasztáskor a felperes két évtizedes adózási múlttal rendelkezett, a felperes jogi személy, számviteli, jogi szakmai háttérrel rendelkezik, amely alapján elvárható tőle a jogszabályok betartása. A felperes terhére értékelendő továbbá, hogy a mulasztás 3 alkalommal is előfordult. Mindemellett a felperes javára kell értékelni, hogy adóelőleg-kiegészítés fizetési kötelezettségét a felperes teljesítette. Az adó alapjának vizsgálata körében hivatkozott a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdésének 52. § 22. pont a) pontjának, 40. pontjának, 32. pontjának az ellenőrzés alá vont időszakban hatályos jogszabályi rendelkezéseire és megállapította, hogy a független biztosításközvetítési (biztosítási alkuszi) tevékenység azzal veszi kezdetét, hogy az ügyfél a Bit. 45. § a) pontja alapján az alkuszt megbízza, hogy kockázatait mérje fel, a kockázatelemzés eredményeként mutassa be az erre fedezetet nyújtó és a biztosítási piacon elérhető ajánlatokat azok összehasonlító elemzésével együtt és az ügyfél választása alapján közvetítse az adott biztosító biztosítási szerződését, illetve az ügyfél oldalán működjön közre a biztosítási szerződés teljesítésében. Az alkusz közreműködőket vehet igénybe. Az alkusz és az alkuszi közreműködő által megkötött szerződés alapján az alkuszi közreműködő fő kötelezettsége újabb ügyfelek szerzése és/vagy az alkuszi közvetítés az ügyfél felé az alkusz nevében, annak teljesítési segédjeként. A sikeres közvetítés eredményeként a biztosító és az ügyfél között biztosítási jogviszony jön létre, melynek keretében a biztosító fő kötelezettsége az ügyfél kockázatának átvállalása, az ügyfél részéről pedig a biztosítási díj megfizetése. Az alkusz a tevékenységének ellenértékét, vagyis a közvetítői jutalékot attól a biztosítótól kapja, amelynél az ügyfél kockázatát elhelyezte. A jutalék mértékét, illetve a kifizetésére vonatkozó feltételeket az alkuszok és a biztosítók úgynevezett együttműködési megállapodása tartalmazza. A biztosítóval kötött együttműködési megállapodás nem hoz létre megbízási jogviszonyt a biztosító és a biztosítási alkusz között, lévén, hogy a biztosítóval a Bit. 33. § (6) bekezdése alapján kizárólag a függő biztosításközvetítő (ügynök) állhat megbízási jogviszonyban. Márpedig a Bit. 46. § (2) bekezdése alapján az alkusz ügynöki tevékenységet nem végezhet, továbbá a Bit. 45. § a) pontja szerint az alkusz az ügyfél megbízásából jár el, következésképp eleve kizárt, hogy tevékenysége során a biztosító megbízásából is eljárjon, azaz egyszerre a biztosítási jogviszony mindkét szereplőjének érdekpozícióját érvényre juttassa. Kiemelte, hogy a Htv. rendelkezése szerint a közvetített szolgáltatás 3 résztvevős kapcsolatot feltételez (megrendelő, vállalkozó, megbízott) és amennyiben az alkusz az ügyfél megbízásából jár el, akkor a megrendelő a biztosítási konstrukciónál nem a biztosító, hanem a biztosítást kötő fél lesz, aki a felperesnél egyáltalán nem jelenik meg szerződő félként. Utalt arra, hogy a biztosításközvetítésre a polgári jog szerződési rendszerében sajátos jogszabályok hiányában a megbízási szerződés szabályai irányadóak. Az alkuszi jogviszonyban megrendelőnek csak a megbízó, azaz a biztosítási kockázatait a piacon elhelyezni kívánó ügyfél tekinthető. Az alkusz esetében megrendelőként csak a biztosító ügyfele jöhet számításba, aki egyben az alkusz megbízója is. Az alkuszi közreműködő által nyújtott szolgáltatás a Htv. szerinti közvetített szolgáltatások kategóriájába akkor lenne besorolható, ha a szolgáltatást az adóalany (alkusz) saját nevében vásárolja, amelyről a 3. személlyel, a megrendelővel (azaz az ügyféllel) írásban kötött szerződés rendelkezik, továbbá a szerződésben a közvetítés lehetősége megállapítható, végül pedig, ha a szolgáltatást a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában, de nem feltétlen változatlan áron értékesítik vagy számlázzák tovább.