A Kúria Kfv.35062/2017/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IPARŰZÉSI adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 39. §, 52. §, 2003. évi LX. törvény (Bit.) 45. §, 46. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

1. A hipa alap csökkentésének nem feltétele, hogy az adóalany a közvetített szolgáltatás mellett saját szolgáltatást is számlázzon.

2. Az adónemi ellenőrzésnél nem szűkíthető a bizonyítás más adónem dokumentációjára. Az Art., illetve a Htv. nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ellenőrzés a bizonylatok szúrópróbaszerű vizsgálatával valósuljon meg, ha az is teljes képet tud adni a vizsgált adónemről.

3. Biztosítás közvetítői tevékenységnél nincs olyan szolgáltatás, amit változatlan formában tovább lehetne számlázni.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.062/2017/5.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró, dr. Heinemann Csilla bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. Tatár Klára ügyvéd

Az alperes: alperes neve (alperes címe)

Az alperes képviselője: dr. Ligeti Artúr Miklós jogtanácsos

A per tárgya: helyi iparűzési adó tárgyában hozott közigazgatási határozat

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.34.245/2015/15. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.34.245/2015/15. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 386.500 (háromszáznyolcvanhatezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Különböző biztosító társaságok (a továbbiakban együtt: Biztosítók) és a felperes, mint alkusz együttműködési megállapodást kötöttek, melynek alapján a felperes értékesíthette a Biztosítók szerződés szerinti biztosításait. A szerződések alapján a felperes "biztosításközvetítői jutalék"-ról állított ki számlákat a Biztosítók felé. A számlákban feltüntette, hogy "A számla összege továbbértékesített szolgáltatást tartalmaz: biztosításközvetítés", de azt összegszerűen nem jelölte meg.

A felperes alkuszi feladatainak ellátásához üzletkötőket (a továbbiakban együtt: Üzletkötők) vett igénybe, akikkel megbízási-, illetve alvállalkozói szerződés megnevezésű megállapodásokat kötött. Az Üzletkötők "biztosítás közvetítés"-ről állítottak ki számlákat a felperesnek, aki azokat közvetített szolgáltatásként számolt el, és a helyi iparűzési adó (hipa) adónemben adóalapot csökkentő tételként vette figyelembe. Az Üzletkötőkkel a felperes jutalék rendszerben számolt el, azután, hogy az eredményes biztosítást követően ő maga is számlázott a Biztosítóknak.

[2] Az elsőfokú adóhatóság hipa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le a felperesnél az adó alapjának és összegének vonatkozásában a 2011. 01. 01-2013. 12. 31., az adóelőleg számítás tekintetében a 2011. 03. 15-2015. 03. 15., a pénzforgalmi teljesítésre nézve a jegyzőkönyv keltéig, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 14. § (1) bekezdésében meghatározott adókötelezettségek vonatkozásában pedig az ellenőrzés megkezdésének napjáig.

[3] A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a 2011-2013. évekre a főváros illetékességi területére jutóan összesen 3.864.826 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után 50%-os mértékű adóbírságot szabott ki, továbbá késedelmi pótlékot számított fel. Az adóelőleg-kiegészítés bevallási és befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt összesen 254.415 forint mulasztási bírságot állapított meg.

Az adó alapjának vizsgálata során a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdés, 52. § 22. pont a) pont, 40. pont, 32. pontra hivatkozva azt állapította meg, hogy a felperes által számlázott és közvetített szolgáltatásként elszámolni kívánt összeg a megkötött biztosítások után járó, annak meghatározott része alapján százalékban előírt juttatás, nem olyan szolgáltatás, amit változatlan formában lehetett volna közvetíteni, az ténylegesen igénybe vett szolgáltatásnak minősül. Az is a közvetített szolgáltatás ellen szól, hogy az Üzletkötőket csak azt követően fizette ki a felperes, amikor ő maga már érvényesítette a Biztosítók felé a jutalék igényt.

Irányadónak tekintette, hogy a felperes által a Biztosítók felé kiállított számlákban nem lett külön soron feltüntetve a saját teljesítés és a közvetített szolgáltatás.