3233/2014. (IX. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 92. § (11) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 136. § (2) bekezdése és 143. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselőjével eljárva alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.

[2] Az indítványozó gazdasági társaság 2014. július 2-án benyújtott beadványában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában az adózás rendjéről szól 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 92. § (11) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint az Art. 136. § (2) bekezdése és 143. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól.

[3] Indítványában előadta, hogy a támadott jogszabályok alapján az általános forgalmi adó (ÁFA) hatósági ellenőrzésével kapcsolatos eljárás az indítványozó konkrét esetében jelentősen elhúzódott és ezért a visszaigényelendő ÁFÁ-t nem kapta meg. Az Art. támadott rendelkezései alapján az adózóval szembeni ellenőrzés során hivatalból, más adózóval szemben elrendelt vizsgálat (kapcsolódó vizsgálat) időtartama nem számít bele az adózóval kapcsolatos eljárás ügyintézési határidejébe. Emiatt az eljárások jelentősen elhúzódhatnak, az indítványozó konkrét esetében 2013 decemberétől - egy kapcsolódó vizsgálat kezdetétől - húzódnak és még jelenleg is folynak. A kapcsolódó vizsgálatok elhúzódása miatt az indítványozó ügyében máig nem született fellebbezéssel ill. bírósági jogorvoslattal támadható határozat. Az indítványozó törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelemmel élt, amit a hatóság kifogásként elutasított.

[4] Az indítványozó álláspontja szerint az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal támadott Art. 92. § (1) bekezdése az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését (a jogállami jogbiztonságot), az Alaptörvény XIII. cikkét (a tulajdonhoz való jogot) és XXIV. cikk (1) bekezdését, a hatósági ügyének tisztességes és ésszerű időn belül történő elintézésének elvét sérti; az Art. 136. § (2) bekezdése és 143. § (1) bekezdése pedig az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével, a jogorvoslathoz való joggal ellentétes. Az indítványozó hivatkozott az Európai Bíróság C-274/10. számú ügyre, amelyben az Európai Bíróság marasztalta Magyarországot és előírta, hogy az adóvisszatérítésnek ésszerű időn belül kell megtörténnie. A jogbiztonságra vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlaton túl az indítványozó hivatkozott az alapvető jogok országgyűlési biztosának AJB-787/2012. és AJB-4816/2013. jelentéseire, amelyek azt rögzítették, hogy az adóeljárásban alkalmazott határidők nem teszik kiszámíthatóvá és egyértelművé az ügyintézés határidejét, ezért ellentétesek a jogbiztonság és a tisztességes hatósági ügyintézés követelményével. A jogorvoslathoz való jog és a tulajdonhoz való jog sérelme kapcsán azzal érvel, hogy az ÁFA kifizetésének pillanatában a visszaigénylésre jogosult adóalanynak várománya keletkezik a kifizetett összegre, így az alkotmányjogi tulajdoni védelmet élvező jogosultságot valódi jogorvoslati lehetőséggel kellene tudni védeni. Ehhez képest az adóhatóság kifogásként, olyan címen utasította vissza jogorvoslati kérelmét, amilyen kérelmet csak az eljárás lezárultával lehetett volna előterjeszteni, és a jogosult nem is ilyenként terjesztette elő. Az adózó így nem részesült jogorvoslatban.

[5] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Art. 92. § (11) bekezdésével szemben az alkotmányjogi panaszt elkésetten nyújtották be. Az Art. 92. § (11) bekezdésének hatályos szövegét az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvény 270. § (2) bekezdése állapította meg, hatálybalépésének ideje 2013. január 1-je. Az Art. 136. § (2) bekezdésének megsemmisítését is kérte az indítványozó alkotmányjogi panaszában, amely rendelkezés szövegét a 2005. LXXXV. törvény 23. §-a állapította meg, hatályos 2005. november 1-jétől. (A rendelkezés szövegét kisebb mértékben módosította a 2010. évi CXXII. törvény 154. § 18. pontja, ami azonban a rendelkezés felülvizsgálni kért tartalmát nem érinti.) Az Art. 143. § (1) bekezdése tekintetében pedig: a támadott szakasz szövegét a 2007. évi CXXVI. törvény 204. §-a állapította meg, hatálybalépése 2008. január 1-je volt.

[6] Alkotmányjogi panaszát az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdésére alapítottan terjesztette elő, amely szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani.

[7] Az indítványozó Art. 92. § (11) bekezdését támadó alkotmányjogi panasza 2014. július 2-án, az Art. 92. § (11) bekezdése tekintetében a jogszabály hatályos szövegének hatálybalépésétől számított 547. napon, tehát támadott jogszabályok hatálybalépését követő 180 napon túl érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Art. 136. § (2) bekezdése és 143. § (1) bekezdése tekintetében is nyilvánvaló, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló 180 napos határidő a hatálybalépéstől számítva eltelt. Az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének d) pontja szerint az Alkotmánybíróság visszautasítja az alkotmányjogi panaszt, ha az indítvány elkésett.

[8] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt feltételnek, és az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt határidő elmulasztása miatt - az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva - az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének d) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2014. szeptember 15.

Dr. Kiss László s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1223/2014.

Tartalomjegyzék