A Szegedi Ítélőtábla Pf.21029/2015/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 163. §, 164. §, 170. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 339. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.21.029/2015/5. szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Pingiczer László ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a dr. Pokker Zoltán ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű és II.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2015. április 20. napján kelt 4.P.20.074/2014/81. számú ítélete ellen a felperes részéről 97. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolyatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az I.-II. rendű alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 100.000,- (Egyszázezer) forint másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt 400.000,- (Négyszázezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes kiskorúként édesanyjával, (személy 1 neve)-vel 2008 áprilisában költözött a nagyanyja, (személy 2 neve) tulajdonát képező (település 1 neve, utca, házszám) alatti ingatlanba szívességi lakáshasználóként. Családi viták miatt együttlakásuk elnehezült, ezért (személy 2 neve) 2009. január 6-án másik lánya és élettársa, az alperesek segítségét kérte ahhoz, hogy ingatlanát a felperes és édesanyja elhagyja, ami közreműködésükkel megtörtént.

A felperes édesanyjával még aznap (település 1)-ről (település 2)-re utazott, ahol a ... Többcélú Kirendeltségi Társulás Szociális Szolgáltató Központja segítségét kérte. A jelzést követően a gyermekjóléti szolgálat a család gondozását 2009. április 23-a és 2011. június 16-a között végezte. A családgondozó 2013. április 3-i feljegyzése szerint jelentkezésükkor állították, hogy az I. rendű alperes fizikailag bántalmazta a felperest.

A felperes (település 1)-i tartózkodását megelőzően az általános iskola nyolc osztályát (település 2)-n két általános iskolában, valamint (település 3)-on és (település 4)-en végezte. A perbeli eseményt követően (település 5)-ön folytatta tanulmányait szakközépiskolában, ahol utóbb kollégiumi elhelyezést nyert. Majd iskolai tanulmányait megszakítva - édesanyja (település 6)-i elhelyezkedése után - (település 6)-on, a (település 5)-i középiskolától eltérő szakirányú szakközépiskolában tanult.

A felperesnél a per tárgyát képező eseményt megelőzően magasvérnyomás betegséget diagnosztizáltak, erre gyógyszereket szed. Viselkedési problémák miatt kisgyermekkora óta (település 7)-en kezelték, míg pulmonológiai és vérnyomás problémája miatt a (település 8)-i Gyermekklinikán. A felperes 2012. július 4-én megjelent a (település 2)-i éjszakai ügyeleten rossz közérzetre, izzadásra, letargikus pánikérzésre hivatkozva. Ekkor előadta, hogy 3 éve szorongásos depresszív tünetek miatt (település 5)-ön gondozták, Fevarint rendeltek, de gyógyszert nem szedett. Ezt követően néhány alkalommal pszichológusnál is járt. A (település 2)-i Kórház 2013. május 6-án, a felperes kivizsgálása során felvett anamnézise rögzítette, hogy a beteg elmondása szerint 4 éve vannak szorongásos tünetei, melyet egy családi konfliktussal kötött össze, ez azóta is fennáll.

A felperes - többször módosított - keresetében 1.000.000,- forint vagyoni és 4.000.000,- forint nemvagyoni kár egyetemleges megtérítésére kérte az alperesek kötelezését késedelmi kamatokkal növelten. Vagyoni kárigényét arra alapította, hogy tanulmányai befejezését az alperesek károkozása késleltette, munkába állási ideje kitolódott. Nem vagyoni kárigénye személyiségi jogainak megsértésén alapul. Állította, az alperesek megsértették testi épségét, becsületét és emberi méltóságát, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló tagállamok közötti egyezmény 3., 5. és 8., továbbá a negyedik kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkében foglaltakat. Egyetemleges felelősségük kapcsán a Ptk. 344. § (1) bekezdésére utalt. Kifejtette, az I. rendű alperes 2009. január 6-án bántalmazta, ezért hagyta el édesanyjával a (település 1 neve, utca, házszám) alatti ingatlant. Mivel így lakhatása veszélybe került, számára tanulmányainak folytatása is megterhelést jelentett, kollégiumi elhelyezésének költségeit nem volt képes megfizetni, munkába állási ideje elhúzódott. Állította, az átélt megpróbáltatások és az I. rendű alperes részéről való további fenyegetőzések, megélhetéssel kapcsolatos félelmei hatására egészsége megrendült, azóta rendszeres pszichiátriai, pszichológusi kezelésre szorul, illetőleg kialakult magasvérnyomás betegsége miatt folyamatosan gyógyszereket szed. A helyzethez a II. rendű alperes magatartása is hozzájárult. Végül kiemelte, az alperesek közös célja az volt, hogy megfélemlítéssel távozásra bírják őt és édesanyját.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Nem vitatták, hogy (személy 2 neve) kérésére felszólították a felperest és édesanyját 2009. január 6-án az ingatlan elhagyására, azonban tagadták a felperes tettleges és szóbeli bántalmazását, megfélemlítését.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint a tanúk vallomásának értékelésével arra a következtetésre jutott, hogy a felperes szavahihetősége megkérdőjelezhető, az általa előadottak nem nyertek kétséget kizáróan bizonyítást, a bizonyítékok nem támasztották alá a személyiségi jogsértés tényét. Elfogultságára utalva nem vette figyelembe a felperes édesanyjának vallomását. A felperes, a II. rendű alperes, valamint (személy 2 neve) között folyt telefonbeszélgetések szöveges változata álláspontja szerint bizonyító erővel nem bír, mivel nem hangzik el olyan kijelentés, ami testi sértésre utalna, az előadottak önmagukban még a felperesi tényállítás megerősítésének szintjét sem érték el. Így a felperes az alperesek jogellenes, károkozó, személyiségét sértő magatartását sem bizonyította, ezért a kár mértékére és bekövetkeztére, illetőleg az oksági kapcsolatra bizonyítást nem folytatott le. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a felperes által állított iskolaváltási indokot még édesanyja sem erősítette meg, a rendelkezésre álló orvosi dokumentumok szerint pedig magasvérnyomás betegsége 2009 előtt, esetleges pánikbetegsége pedig 2009 után, évekkel később jelentkezett, ezért az átélt - állított - eseményekkel nem állnak összefüggésben. Mellőzte (tanú 1) családsegítő és (tanú 2) szociálpolitikai osztályvezető tanúkénti meghallgatását minthogy az elköltözés alkalmával jelen nem volt személyektől a keresetet alátámasztó vallomás nem várható. Ugyancsak mellőzte orvosszakértő kirendelését, miután nem nyert bizonyítást az alperesek jogellenes károkozó magatartása.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és az alperesek kereset szerinti marasztalása érdekében. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság megsértette az 1/2009. PK véleményben foglaltakat, a bizonyítandó tényekről nem megfelelően tájékoztatta. Sérelmezte a hangfelvételek kizárását a bizonyítékok köréből. Kifogásolta, hogy az ítélet indokolása sommás, hiányos a tényállás felderítése, hiszen az elsőfokú eljárás során a meghallgatott tanúkhoz kérdéseket nem intézhetett. Álláspontja szerint a II. rendű alperes nem vitatta a 2009. január 6-án történteket, meghallgatása alkalmával meg is erősítette azokat, ezzel állításai bizonyítást nyertek. Kiemelte, az eljáró bíró (személy 2 neve) tanút nem figyelmeztette mentességi jogára, így bizonyítékként tanúvallomása nem vehető figyelembe a Pp. 170. § (1), (5) és (7) bekezdései alapján. Állította, édesanyja nem elfogult, és mivel ő is a bántalmazás sértettje volt, indokolt lett volna vallomásának értékelése az érdemi döntés meghozatalánál. Ezt követően jogorvoslati kérelmében az egyes tanúk vallomásából idézett és sérelmezte az orvosszakértői bizonyítás mellőzését.