3316/2012. (XI. 12.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Pest Megyei Bíróság 8.K.27436/2009/39. számú ítéletével összefüggésben benyújtott a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1 993. évi II. törvény 1 2/E-K. §-ai, valamint a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének részletes szabályairól szóló 63/2005. (IV. 8.) Korm. rendelet egésze alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] Az indítványozók 2012. január 9-én alkotmányjogi panaszt nyújtott ak be a Pest Megyei Bíróság 8.K.27436/2009/39. számú ítéletével szemben.

[2] Az indítványozók alkotmányjogi panaszaik keretében kérték a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkbt.) 12/E-K. §-ai, valamint a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének részletes szabályairól szóló 63/2005. (IV. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) egésze alaptörvény-ellenességének megállapítását, és a Pest Megyei Kormányhivatal Földhivatala alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata tárgyában hozott 8.K.27436/2009/39. számú bírósági ítélettel lezárt ügyükben a támadott jogszabályi rendelkezések alkalmazhatóságának kizárását.

[3] A jogvita alapját az képezte, hogy a Monori Körzeti Földhivatal 2008-ban termőföld ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetéséről határozott. A Pest Megyei Földhivatal 2009-ben másodfokon megváltoztatta e határozatot. A másodfokú határozattal szemben az indítványozók bírósági felülvizsgálatot kezdeményeztek. A Pest Megyei Bíróság a földhivatali határozatokat hatályon kívül helyezte és a körzeti földhivatalt a felmérési, térképezési, területszámítási hiba kijavítására vonatkozóan új eljárásra kötelezte. Az ügyben - az indítvány szerint - az Fkbt. 2002. február 28. napján, a kérelem ingatlan-nyilvántartási érkezésének napján hatályos szövegét alkalmazták. A Pest Megyei Bíróság 8.K.27436/2009/39. számú ítéletének indokolása a jogszabályok 2008. október 10. napján hatályban lévő rendelkezéseire utalnak.

[4] Az indítványozók szerint a részaránykiadással kiadott, osztatlan közös tulajdonú ingatlanokon a közös tulajdon megszüntetése - amennyiben arra nem a tulajdonostársak megállapodása alapján kerül sor - kizárólag bírósági úton tekinthető alkotmányosnak. Az Fkbt. rendelkezései szerint azonban a tulajdonostársak jogvitája esetén a közös tulajdon megszüntetése az ingatlan-nyilvántartási hatóság közigazgatási határozatával rendelhető el. Az indítványozók szerint azáltal, hogy a támadott rendelkezések a tulajdonostársak között a közös tulajdon megszüntetése körében felmerült magánjogi jogvita eldöntését közigazgatási szerv hatáskörébe utalják, sértik az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdését - amelynek értelmében a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el -, továbbá az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés a) pontjába is ütköznek, mely szerint magánjogi jogvitában a bíróság dönt. Az indítványozók érvelése szerint a felek közötti magánjogi jogvita érdemi feltárását az ingatlan-nyilvántartási hatóság nem végzi el. Az Fkbt. 12/F. § (1) bekezdése értelmében az osztatlan közös tulajdon jogerős bejegyzését követően bármelyik tulajdonostárs kérelmére, további feltételek vizsgálata nélkül a közigazgatási szerv elrendelheti a közös tulajdon sorsolás útján történő megszüntetését. Ez a jogvita érdemi elbírálását nélkülöző, automatikus megszüntetés az alkotmányossági követelményeket nem elégíti ki, a részaránykiadással keletkezett közös tulajdon és a más jogcímen keletkezett közös tulajdon megszüntetése közötti különbségtételnek alkotmányos indoka nincs, ezért az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésébe is ütközik. Az indítványozók a XV. cikk (2) bekezdésével összefüggésben hivatkoznak a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz és örökléshez való jogra. Álláspontjuk szerint ugyanis a jogerősen bejegyzett közös tulajdon esetén a közös tulajdon megszüntetésére - bármely jogcímen keletkezett is - a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) alapján, kizárólag bírósági úton, a bíróság jogalakító ítéletével van alkotmányos lehetőség. A tulajdonjog jogerős bejegyzését követően álláspontjuk szerint nem tehető indokolatlan különbségtétel kizárólag a keletkezés jogcíme alapján.

[5] Az indítványozók hivatkoznak továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság sérelmére is, mondván, hogy a Korm. r. záró rendelkezései nem határozzák meg, hogy a már folyamatban lévő ügyekben kell-e alkalmazni, ezért jogbizonytalanságot teremtett az eljárások során, hogy ti. több részletkérdésre az alkalmazható szabály kérdéses volt.

[6] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben.

[7] Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[8] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be.

[9] Az indítványozók a vélt alaptörvény-ellenességet egyrészt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés szerinti jogállamiság, illetve a 25. cikk (1) és (2) bekezdés a) pontjára alapozták, ám az Alaptörvény ezen rendelkezéseire hivatkozással nem állították "Alaptörvényben biztosított jogaik sérelmét".

[10] Az indítványozók hivatkoznak továbbá az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerinti jogegyenlőség és a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz és örökléshez való joguk sérelmeire. Az indítványozók a XIII. cikk (1) bekezdése kapcsán részletes indokolást nem terjesztettek elő, csupán - közvetlenül a XV. cikk (2) bekezdésére való hivatkozást követően - szó szerint beidézték az Alaptörvény szövegét. Mindebből az Alkotmánybíróság arra következtetett, hogy az indítványozók a támadott rendelkezéseket nem önmagában a tulajdonhoz és örökléshez való jogba ütközőnek vélik, hanem álláspontjuk szerint a támadott rendelkezések - egyebek mellett - a tulajdonhoz való alapjog tekintetében eredményeznek hátrányos megkülönböztetést a részarány-kiadással keletkezett közös tulajdon tulajdonosai tekintetében azáltal, hogy a közös tulajdon megszüntetésére nem a Ptk. szabályai alapján - kizárólag bírósági úton - van lehetőség, így ez szerintük az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésébe ütközik.

[11] Az indítványozók alkotmányjogi panasza azonban ezáltal olyan alkotmányjogi kérdést vet fel, amelyet az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésében már elbírált, és az indítványt elutasította. A 115/2008. (IX. 26.) AB határozat [ABH 2008, 1449.] rámutatott arra, hogy "a diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya." Az Alkotmánybíróság a határozatban a Kbtv. és a Korm. r. közös tulajdonra vonatkozó szabályozása kapcsán kimondta, hogy a szabályozás szempontjából a tulajdonostársak két csoportja különül el: az egyik csoportot alkotják azok, akik az ingatlan megosztását kérik, a másik csoportot azok képezik, akik nem kérik, a megmaradó közös tulajdon tekintetében változatlanul tulajdonostársak. Ez utóbbi csoportba tartozók - akik tehát saját elhatározásukkal nem vesznek részt az Fkbt. és a Korm. rendelet szerinti eljárásban - a visszamaradó földrészleten tulajdonközösségben maradnak, és ennek a közös tulajdonnak a megszüntetésére már a Ptk. szabályait kell alkalmazni (985/B/2008. AB határozat, ABH 2010, 2424.). Az elkülönülő két csoportra természetesen külön szabályok vonatkoznak, s a Korm.r. az egy csoportba tartozókra nem állapít meg eltérő rendelkezéseket, így a diszkrimináció alkotmányos tilalmának sérelme nem állapítható meg. [115/2008. (IX. 26.) AB határozat, ABH 2008, 1449, 1458.]

[12] A jelen ügy ugyan - a konkrétan támadott jogszabályi rendelkezések különböző volta miatt - nem tekinthető ítélt dolognak, ugyanakkor az Alkotmánybíróság a korábbi döntéseiben kifejtett érveit az alkotmányossági kérdéseket illetően továbbra is fenntartja. Mivel ez az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan - az említett határozatokban kifejtettekhez képest új - alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely egy ismételt, érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a és 56. § (2) bekezdése, továbbá az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja, valamint 61. § (1) bekezdése alapján visszautasította.

Budapest, 2012. október 29.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2477/2012.