62013CJ0562[1]

A Bíróság (nagytanács) 2014. december 18-i ítélete. Centre public d'action sociale d'Ottignies-Louvain-La-Neuve kontra Moussa Abdida. A Cour du travail de Bruxelles (Belgium) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - A 19. cikk (2) bekezdése és a 47. cikk - 2004/83/EK irányelv - A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó minimumszabályok - Kiegészítő védelemre jogosult személy - A 15. cikk b) pontja - Kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása a kérelmezővel szemben a származási országában - 3. cikk - Kedvezőbb szabályok - Súlyos betegségben szenvedő kérelmező - A megfelelő kezelésnek a származási országban fennálló hiánya - 2008/115/EK irányelv - Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése - 13. cikk - Felfüggesztő hatályú, bíróság előtti jogorvoslatok - 14. cikk - Biztosítékok a kiutasítás végrehajtását megelőzően - Alapvető szükségletek. C-562/13. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2014. december 18. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - A 19. cikk (2) bekezdése és a 47. cikk - 2004/83/EK irányelv - A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó minimumszabályok - Kiegészítő védelemre jogosult személy - A 15. cikk b) pontja - Kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása a kérelmezővel szemben a származási országában - 3. cikk - Kedvezőbb szabályok - Súlyos betegségben szenvedő kérelmező - A megfelelő kezelésnek a származási országban fennálló hiánya - 2008/115/EK irányelv - Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése - 13. cikk - Felfüggesztő hatályú, bíróság előtti jogorvoslatok - 14. cikk - Biztosítékok a kiutasítás végrehajtását megelőzően - Alapvető szükségletek"

A C-562/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a cour du travail de Bruxelles (Belgium) a Bírósághoz 2013. október 31-én érkezett, 2013. október 25-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Centre public d'action sociale d'Ottignies-Louvain-la-Neuve

és

Moussa Abdida között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, M. Ilešič, L. Bay Larsen (előadó), T. von Danwitz, J.-C. Bonichot és K. Jürimäe tanácselnökök, A. Rosas, Juhász E., A. Arabadjiev, C. Toader, M. Safjan, D. Šváby, M. Berger és A. Prechal bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. június 24-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a centre public d'action sociale d'Ottignies-Louvain-la-Neuve képviseletében V. Vander Geeten ügyvéd,

- M. Abdida képviseletében O. Stein ügyvéd,

- a belga kormány képviseletében C. Pochet és T. Materne, meghatalmazotti minőségben, segítőik: J.-J. Masquelin, D. Matray, J. Matray, C. Piront és N. Schynts ügyvédek,

- a francia kormány képviseletében F.-X. Bréchot és D. Colas, meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében C. Banner barrister,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Condou-Durande és R. Troosters, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2014. szeptember 4-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelv (HL L 31., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 101. o.), a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv (HL L 304., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 96. o.), a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei, 2005/85/EK tanácsi irányelv (HL L 326., 13. o.), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 1-4. cikkének, 19. cikke (2) bekezdésének, 20., 21. és 47. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a centre public d'action sociale d'Ottignies-Louvain-la-Neuve (Ottignies-Louvain-la-Neuve-i szociális közsegélyközpont, a továbbiakban: CPAS) és a nigeri állampolgár M. Abdida között az e szervezet által vele szemben hozott, a szociális segély visszavonásáról szóló határozat tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény

3 Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt európai egyezménynek (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.; a továbbiakban: EJEE) a "Kínzás tilalma" című 3. cikke kimondja:

"Senkit sem lehet kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni."

4 Az egyezmény 13. cikke így szól:

"Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg."

Az uniós jog

A 2003/9 irányelv

5 A 2003/9 irányelv "Hatály" című 3. cikke ekképp rendelkezik:

"(1) Ezen irányelvet harmadik ország minden olyan állampolgárára és minden olyan hontalan személyre alkalmazni kell, aki egy tagállam határán vagy területén menedékjog iránti kérelmet nyújt be, s mindaddig, amíg menedékkérőként engedélyezik tartózkodását a területen [...]

[...]

(4) A tagállamok ezen irányelv alkalmazását határozhatják el a védelem olyan más formáival kapcsolatos kérelmek elbírálására irányuló eljárások esetén, amelyek nem a genfi egyezményből [a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-án Genfben aláírt egyezmény, Recueil des traités des Nations unies, 189. kötet, 150. o., 2545. sz. (1954)] adódóan érintik harmadik országok olyan állampolgárait vagy olyan hontalan személyeket, akik nem bizonyulnak menekültnek."

A 2004/83 irányelv

6 A 2004/83 irányelv "Tárgyi hatály [helyesen: Cél és hatály]" című 1. cikke kimondja:

"Ezen irányelv célja a harmadik országok állampolgárai, illetve hontalan személyek menekültként vagy más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerése feltételeinek és a védelem tartalmára vonatkozó minimumszabályok megállapítása."

7 Ezen irányelv 2. cikkének c), e) és g) pontja így rendelkezik: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...] [...] [...]

c) »menekült«: harmadik ország olyan állampolgára, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése avagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni [...]

e) »kiegészítő védelemre jogosult személy«: harmadik ország olyan állampolgára, illetve olyan hontalan személy, aki nem minősül menekültnek, de akivel kapcsolatban megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy származási országába, illetőleg hontalan személy esetében a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országba való visszatérése esetén a 15. cikk szerinti súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének lenne kitéve; [...] és nem tudja vagy az ilyen veszélytől való félelmében nem kívánja ezen ország védelmét igénybe venni;

g) »nemzetközi védelem iránti kérelem«: harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által valamely tagállamnál előterjesztett, védelem iránti olyan kérelem, amely a menekült jogállás, illetve a kiegészítő védelmi jogállás kérelmezéseként értelmezhető, és amely kapcsán a kérelmező nem kéri kifejezetten egy más jellegű, ezen irányelv hatálya alá nem tartozó olyan védelem biztosítását, amelynek megadását külön kell kérelmezni."

8 Az említett irányelv 3. cikke előírja:

"A tagállamok kedvezőbb szabályokat vezethetnek be, illetve tarthatnak fenn annak meghatározására, hogy ki minősül menekültnek, illetve kiegészítő védelemre jogosult személynek; valamint úgyszintén a nemzetközi védelem tartalmának meghatározására is, amennyiben e vonatkozó szabályok összeegyeztethetők ezen irányelvvel."

9 Az irányelvnek "A kiegészítő védelemre való jogosultság feltételei" című V. fejezetében foglalt, "Súlyos sérelem" című 15. cikke a következőképpen rendelkezik: "Az alábbiak minősülnek súlyos sérelemnek:

a) halálbüntetés kiszabása vagy végrehajtása; vagy

b) kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása a kérelmezővel szemben a származási országban; vagy

c) nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktushelyzetekben felmerülő megkülönböztetés nélküli erőszak következtében polgári személy életének vagy sértetlenségének súlyos és egyedi fenyegetettsége."

A 2005/85 irányelv

10 A 2005/85 irányelv "Hatály" című 3. cikke a következőképpen fogalmaz:

"(1) Ezen irányelvet a tagállamok területén, ideértve a határon vagy a tranzitzónákban benyújtott menedékjog iránti kérelem elbírálására [helyesen: Ezen irányelvet azon menedékjog iránti kérelem elbírálására, amelyet a tagállamok területén - ideértve a határt vagy a tranzitzónákat - nyújtottak be,] és a menekültstátusz visszavonására kell alkalmazni.

[...]

(3) Amennyiben a tagállamok olyan eljárást vezetnek be vagy alkalmaznak, amelyben a menedékjog iránti kérelmek elbírálására mind a genfi egyezmény [a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-án Genfben aláírt egyezmény] alapján, mind pedig a 2004/83/EK tanácsi irányelv 15. cikkében megállapított körülmények alapján másfajta nemzetközi védelemre irányuló kérelemként sor kerül, úgy az eljárás minden szakaszában ezen irányelv rendelkezéseit kell alkalmazniuk.

(4) Mindezeken túl a tagállamok jogosultak ezen irányelv rendelkezéseit olyan eljárásokban is alkalmazni, melyekben másfajta nemzetközi védelemért benyújtott kérelmeket bírálnak el."

A 2008/115/EK irányelv

11 A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 348., 98. o.) (2) és (12) preambulumbekezdése a következőképpen szól: [...]

"(2) Az Európai Tanács 2004. november 4-5-i brüsszeli ülése sürgette egy közös normákon alapuló hatékony visszatérési és hazatelepülési politika létrehozását annak érdekében, hogy az érintett személyek emberséges módon, és emberi jogaik és méltóságuk teljes mértékű tiszteletben tartása mellett térhessenek vissza.

(12) Foglalkozni kell az illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó, ám még nem kitoloncolható harmadik országbeli állampolgárok helyzetével. Létfenntartásuk alapvető feltételeit a nemzeti jogszabályok alapján kell meghatározni. [...]"

12 Ezen irányelv 3. cikkének 4. pontja a következőképpen rendelkezik: "Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek: [...]

(4) »kiutasítási határozat«: közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés, amely valamely harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának jogszerűtlenségét [helyesen: jogellenességét] megállapítja vagy kimondja, és visszatérési kötelezettséget állapít meg vagy mond ki."

13 Az említett irányelv 5. cikke előírja: "Az irányelv végrehajtása során a tagállamok megfelelő figyelmet fordítanak [...] és tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét."

c) az érintett harmadik országbeli állampolgár egészségi állapotára,

14 A 2008/115 irányelvnek "A kitoloncolás elhalasztása" című 9. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "A tagállamok elhalasztják a kitoloncolást

a) ha az megsértené a visszaküldés tilalmának elvét, vagy

b) mindaddig, amíg a 13. cikk (2) bekezdésének megfelelően felfüggesztették a kitoloncolást."

15 Az említett irányelv 12. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

"A kiutasítási határozatok, és - amennyiben elrendelik - a beutazási tilalomról és a kitoloncolásról szóló határozatok meghozatalára írásban, a tényállás ismertetésével és jogi indokolással, valamint a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek feltüntetésével kerül sor.

[...]"

16 Ugyanezen irányelv 13. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket mondja ki:

"(1) Az érintett harmadik országbeli állampolgár számára biztosítani kell a hatékony jogorvoslathoz való jogot, hogy illetékes bíróság vagy közigazgatósági hatóság, vagy pártatlan és a függetlenség biztosítékával rendelkező tagokból álló illetékes szerv előtt fellebbezéssel élhessen a kiutasításhoz kapcsolódó, a 12. cikk (1) bekezdésében említett határozatok ellen, vagy kérhesse azok felülvizsgálatát.

(2) Az (1) bekezdésben említett hatóságnak vagy szervnek hatáskörében áll felülvizsgálni a kiutasításhoz kapcsolódó, a 12. cikk (1) bekezdésében említett határozatokat, beleértve a határozatok végrehajtásának ideiglenes felfüggesztését, kivéve, ha a nemzeti jog értelmében az ideiglenes felfüggesztés már érvényben van."

17 A 2008/115 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik: "A 16. és 17. cikkek hatálya alá eső helyzet kivételével a tagállamok a harmadik országbeli állampolgárok tekintetében a lehetőségekhez mérten biztosítják az alábbi elvek figyelembevételét a 7. cikknek megfelelően az önkéntes távozásra engedélyezett időszak alatt, valamint azon időszakok alatt, amelyekre a 9. cikknek megfelelően a kitoloncolást elhalasztották: [...] [...]"

b) biztosítani kell a sürgősségi egészségügyi ellátást és a betegségek alapvető kezelését;

A belga jog

18 A külföldiek beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és kiutasításáról szóló, 1980. december 15-i törvény (loi du 1980. december 15 sur l'accès au territoire, le séjour, l'établissement et l'éloignement des étrangers; a továbbiakban: az 1980. december 15-i törvény) alapeljárás tényállásának idején hatályos változata 9b. cikkének 1. §-a a következőt mondja ki:

"Az a Belgiumban tartózkodó külföldi, aki a személyazonosságát a 2. §-nak megfelelően igazolja, és aki olyan betegségben szenved, amely valós veszélyt jelent életére vagy testi épségére nézve, vagy embertelen vagy megalázó bánásmód valós veszélyével jár, amennyiben származási országában, vagy abban az országban, ahol tartózkodik, nem létezik megfelelő kezelés, a minisztertől vagy megbízottjától tartózkodási engedélyt kérhet a Királyságban."

19 Az 1980. december 15-i törvény 48/4. cikke a következőképpen szól: "1. § Kiegészítő védelmi jogállást kap az a külföldi, aki nem ismerhető el menekültként, és akire a 9b. cikk nem vonatkozik, valamint aki tekintetében megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy származási országába, illetőleg hontalan személy esetében a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országba való visszatérése esetén a 2. § szerinti súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének lenne kitéve, és aki nem tudja, vagy az ilyen veszélytől való félelmében nem kívánja ezen ország védelmét igénybe venni, feltéve, hogy nem tartozik az 55/4. cikkben szereplő kizárók okok hatálya alá. 2. § Súlyos sérelemnek minősül:

a) halálbüntetés kiszabása vagy végrehajtása; vagy

b) kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása a kérelmezővel szemben a származási országban; vagy

c) nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktushelyzetekben felmerülő megkülönböztetés nélküli erőszak következtében polgári személy életének vagy testi épségének súlyos és egyedi fenyegetettsége."

20 Az 1980. december 15-i törvény 39/82., 39/84. és 39/85. cikke meghatározza a külföldiek tartózkodására és kiutasítására vonatkozó közigazgatási határozat felfüggesztésére irányuló különböző eljárásokat.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

21 2009. április 15-én M. Abdida az 1980. december 15-i törvény 9b. cikke alapján egészségügyi okokra alapított tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be, azzal az indokkal, hogy különösen súlyos betegségben szenved.

22 E kérelmet 2009. december 4-én elfogadhatóvá nyilvánították, ennek alapján M. Abdida a CPAS által nyújtott szociális segélyben részesült.

23 A 2011. június 6-i határozattal elutasították M. Abdida tartózkodási engedély iránti kérelmét azzal az indokkal, hogy a kérelmező származási országa rendelkezik olyan egészségügyi infrastruktúrával, amely lehetővé teszi a betegségében szenvedő betegek kezelését. E határozatot 2011. június 29-én egy kiutasítási végzéssel együtt kézbesítették M. Abdida részére.

24 M. Abdida 2011. július 7-én keresetet nyújtott be a tartózkodási engedélyt megtagadó határozat ellen a conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) előtt.

25 2011. július 13-án a CPAS M. Abdidával szemben a szociális segély visszavonásáról szóló határozatot hozott, és megtagadta a sürgős orvosi ellátást. A CPAS ezt a határozatát 2011. július 27-én felülvizsgálta, és biztosította a sürgős orvosi ellátást.

26 2011. augusztus 5-én M. Abdida keresetet indított a CPAS határozata ellen a tribunal du travail de Nivelles (nivelles-i munkaügyi bíróság, Belgium) előtt.

27 A 2011. szeptember 9-én hozott ítéletében ez a bíróság e keresetnek helyt adott, és arra kötelezte a CPAS-t, hogy az egyedülállóknak járó mértékű integrációs jövedelemnek megfelelő szociális segélyt nyújtson, figyelembe véve többek között azt, hogy a szociális segélyhez való jog elengedhetetlen feltétele a jogorvoslathoz való jog tényleges gyakorlásának, valamint hogy az M. Abdida részére nyújtott szociális segélyt fenn kell tartani, amíg meg nem hozzák a tartózkodási engedély iránti kérelmét elutasító határozattal szemben benyújtott jogorvoslatot elbíráló határozatot.

28 A CPAS 2011. október 7-én fellebbezést nyújtott be a cour du travail de Bruxelles-hez.

29 E bíróság megállapítja, hogy a releváns nemzeti jogszabályok alapján M. Abdida nem rendelkezik a tartózkodási engedély iránti kérelmét elutasító határozat végrehajtását felfüggesztő hatályú jogorvoslattal, és az e jogorvoslattal kapcsolatos döntést megelőzően a sürgős orvosi ellátás kivételével semmilyen más szociális segélyre nem jogosult.

30 E körülmények között a cour du travail de Bruxelles úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a [2004/83, a 2005/85 és a 2003/9] irányelveket, hogy azok arra kötelezik azt a tagállamot, amely előírja, hogy az a külföldi állampolgár, aki »olyan betegségben szenved, amely valós veszélyt jelent életére vagy testi épségére nézve, vagy embertelen vagy megalázó bánásmód valós veszélyével jár, amennyiben származási országában [...] nem létezik megfelelő kezelés«, a [2004/83] irányelv 15. cikkének b) pontja értelmében vett kiegészítő védelemre jogosult, hogy

- biztosítson felfüggesztő hatályú jogorvoslatot a tartózkodási engedélyt és/vagy kiegészítő védelmet megtagadó, és a kiutasítást elrendelő közigazgatási határozattal szemben,

- szociális segélyezési vagy befogadási rendszere keretében elégítse ki a felperes nem egészségügyi alapvető szükségleteit, ameddig döntenek az említett közigazgatási határozat ellen benyújtott jogorvoslatról?

2) Nemleges válasz esetén [a Charta], és különösen 1-3. cikke [...], 4. cikke [...], 19. cikkének (2) bekezdése [...], 20. és 21. cikke [...] és/vagy 47. cikke [...] arra kötelezik-e a [2004/83, a 2005/85 és a 2003/9] irányelveket átültető tagállamot, hogy biztosítsa [a fenti első] kérdésben szereplő felfüggesztő hatályú jogorvoslatot és az alapvető szükségletek kielégítését?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

31 Az együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy adott esetben a Charta 1-4. cikkével, 19. cikkének (2) bekezdésével, 20., 21. és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 2003/9, 2004/83 és 2005/85 irányelveket úgy kell-e értelmezni, hogy a tagállamnak, amelynek a hatáskörrel rendelkező hatóságai valamely harmadik országbeli állampolgár e tagállamban való tartózkodás engedélyezése iránti kérelmét elutasító - és e harmadik országbeli állampolgárt kiutasító - határozatot hozott az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti jogszabály alapján, amely kimondja, hogy az említett tagállamban való tartózkodást engedélyezni kell annak a külföldinek, aki olyan betegségben szenved, amely valós veszélyt jelent életére vagy testi épségére nézve, illetve embertelen vagy megalázó bánásmód tényleges veszélyével jár, amennyiben származási országában, vagy abban a harmadik országban, ahol korábban tartózkodott, nem létezik megfelelő kezelés, e határozattal szemben felfüggesztő hatályú jogorvoslatot kell biztosítania, és gondoskodnia kell e harmadik országbeli állampolgár alapvető szükségleteiről mindaddig, amíg az említett határozat ellen benyújtott jogorvoslat tárgyában határozat nem születik.

32 Először is meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy ezek a kérdések abból az előfeltevésből indulnak ki, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti jogszabály alapján benyújtott kérelmek a 2004/83 irányelv értelmében vett nemzetközi védelem iránti kérelemnek minősülnek, és így ezen irányelv hatálya alá tartoznak.

33 Márpedig, amint az a M'Bodj-ítélet (C-542/13, EU:C:2014:2452) 27., 41., 45. és 46. pontjából kitűnik, a 2004/83 irányelv 2. cikkének c) és e) pontját, 3. cikkét és 15. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e nemzeti jogszabály alapján benyújtott kérelmek nem minősülnek az ezen irányelv 2. cikkének g) pontja értelmében vett nemzetközi védelem iránti kérelmeknek. Következésképpen az ilyen kérelmet benyújtó, valamely harmadik országbeli állampolgár helyzete nem tartozik az említett irányelvnek az 1. cikkében meghatározott hatálya alá.

34 Ami a 2005/85 irányelvet illeti, a 3. cikkéből az következik, hogy az a menedékjog iránti kérelemre alkalmazható, illetve a kiegészítő védelem iránti kérelmekre is, ha a tagállam olyan egységes eljárást vezet be, amelynek a keretében a kérelmet a két nemzetközi védelmi forma alapján vizsgálja (M.-ítélet, C-277/11, EU:C:2012:744, 79. pont; N.-ítélet, C-604/12, EU:C:2014:302, 39. pont), és hogy a tagállamok úgy határozhatnak, hogy ezt az irányelvet a nemzetközi védelem más formája iránti kérelmekre is alkalmazzák.

35 Nem vitatott, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti jogszabály alapján benyújtott kérelmek nem minősülnek nemzetközi védelem iránti kérelemnek.

36 A 2003/9 irányelv sem alkalmazandó az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben, mivel egyrészt a 3. cikkének (1) és (4) bekezdése a hatályát a menedékjog iránti kérelemre korlátozza, meghatározva azt is, hogy a tagállamok ezen irányelv alkalmazását határozhatják el a védelem más formáival kapcsolatos kérelmek elbírálására, másrészt pedig mivel a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy a Belga Királyság úgy határozott volna, hogy az említett irányelvet alkalmazza az alapügyben szóban forgó nemzeti jogszabály alapján benyújtott kérelmekre.

37 Ezzel együtt a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti, az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Következésképpen még ha a kérdést előterjesztő bíróság formálisan csupán a 2003/9, 2004/83 és 2005/85 irányelvre hivatkozott is, e körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság részére az uniós jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához hasznos, valamennyi értelmezési szempontját megadja, függetlenül attól, hogy a nemzeti bíróság a kérdései megfogalmazásában utalt-e azokra, vagy sem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározni az említett jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges (lásd ebben az értelemben: Fuß-ítélet, C-243/09, EU:C:2010:609, 39. és 40. pont; Hadj Ahmed-ítélet, C-45/12, EU:C:2013:390, 42. pont).

38 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések az M. Abdidát a Belgiumban való jogellenes tartózkodása miatt Belgiumból kiutasító határozattal szemben lehetséges jogorvoslat jellemzőire, valamint az e határozattal szemben benyújtott jogorvoslat elbírálásáig az M. Abdida számára nyújtandó biztosítékokra vonatkoznak.

39 Nem vitatott, hogy az említett határozat valamely harmadik országbeli állampolgár tartózkodását jogellenesnek nyilvánító és visszatérési kötelezettséget megállapító közigazgatási jogi aktusnak minősül. A 2008/115 irányelv 3. cikkének 4. pontja értelmében vett "kiutasítási határozatnak" kell tehát minősíteni.

40 Márpedig ez az irányelv a 13. és 14. cikkében meghatározza a kiutasítási határozat elleni jogorvoslati lehetőségekre és az e határozat által érintett harmadik országbeli állampolgárnak a kiutasítás végrehajtását megelőzően nyújtott biztosítékokra vonatkozó szabályokat.

41 Ennélfogva meg kell határozni, hogy az említett cikkeket úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kiutasítási határozat elleni jogorvoslatnak nem biztosít felfüggesztő hatályt, és amely nem írja elő az érintett harmadik országbeli állampolgár alapvető szükségleteinek az ilyen határozat elleni jogorvoslat elbírálásáig való biztosítását.

42 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 2008/115 irányelv rendelkezéseit, amint arra az irányelv (2) preambulumbekezdése emlékeztet, az érintett személyek emberi jogainak és méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett kell értelmezni.

43 Először is az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kiutasítási határozat elleni jogorvoslati lehetőségek jellemzőit illetően a 2008/115 irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 13. cikkének (1) bekezdéséből az tűnik ki, hogy a harmadik országbeli állampolgár a vele szemben hozott kiutasítási határozat megtámadása érdekében hatékony jogorvoslattal kell, hogy rendelkezzen.

44 Ezen irányelv 13. cikkének (2) bekezdése pedig meghatározza, hogy a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező hatóság vagy szerv ideiglenesen felfüggesztheti a kiutasítási határozat végrehajtását, kivéve, ha a nemzeti jog értelmében az ideiglenes felfüggesztés már érvényben van. Ebből következik, hogy az említett irányelv nem írja elő, hogy a 13. cikk (1) bekezdésében meghatározott jogorvoslat szükségszerűen felfüggesztő hatályú legyen.

45 Mindazonáltal e jogorvoslat jellemzőit a Charta 47. cikkével összhangban kell meghatározni, amely a hatékony bírói jogvédelem elvének megerősítését képezi (lásd ebben az értelemben: Unibet-ítélet, C-432/05, EU:C:2007:163, 37. pont; Agrokonsulting-04 ítélet, C-93/12, EU:C:2013:432, 59. pont), és amelynek értelmében mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

46 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Charta 19. cikkének (2) bekezdése többek között kimondja, hogy senki sem toloncolható ki olyan államba, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy embertelen vagy megalázó bánásmódnak vetik alá.

47 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából kitűnik, amelyet a Charta 52. cikkének (3) bekezdése értelmében a 19. cikkének (2) bekezdése értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy bár azok a külföldi állampolgárok, akik ellen kitoloncolási határozatot alkalmaznak, főszabály szerint nem hivatkozhatnak arra, hogy jogukban áll valamely állam területén maradni annak érdekében, hogy továbbra is részesülhessenek az ezen állam által nyújtott orvosi, szociális vagy egyéb segítségnyújtásban és szolgáltatásokban, a súlyos testi vagy szellemi betegségben szenvedő külföldi kitoloncolása egy olyan országba, ahol e betegség kezelése kevésbé fejlett, mint az adott államban, igen kivételes esetekben kérdést vethet fel az EJEE 3. cikk szempontjából, amikor nyomós humanitárius megfontolások szólnak a kitoloncolás ellen (lásd különösen az EJEB, 2008. május 27-i N. kontra Egyesült Királyság ítéletet, 42. §).

48 Igen kivételes esetekben, amikor a harmadik országbeli, súlyos betegségben szenvedő állampolgárnak a megfelelő kezelést nyújtani nem tudó országba való kitoloncolása sérti a visszaküldés tilalmának elvét, a tagállamok a 2008/115 irányelvnek a Charta 19. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikke értelmében tehát nem rendelhetik el a kiutasítást.

49 Valamely súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgárnak egy olyan országba való kitoloncolását eredményező kiutasítási határozat végrehajtása, amelyben nem biztosított a megfelelő kezelés, tehát bizonyos esetekben a 2008/115 irányelv 5. cikke megsértésének minősülhet.

50 Ezeket az igen kivételes eseteket a súlyos és helyrehozhatatlan kár jellemzi, amely a harmadik országbeli állampolgárnak egy olyan országba való kitoloncolásából ered, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy embertelen vagy megalázó bánásmódnak vetik alá. Az olyan kiutasítási határozat elleni jogorvoslat hatékonysága, amelynek végrehajtása a szóban forgó harmadik országbeli állampolgárt az egészségi állapota súlyos és visszafordíthatatlan romlása komoly veszélyének teheti ki, azt feltételezi - e körülmények között -, hogy e harmadik országbeli állampolgár felfüggesztő hatályú jogorvoslattal élhessen, annak biztosításához, hogy a kiutasítási határozatot ne hajtsák végre mindaddig, amíg a 2008/115 irányelvnek a Charta 19. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkének megsértésére vonatkozó panaszt a hatáskörrel rendelkező hatóság meg nem vizsgálta.

51 Ezt az értelmezést a Charta 47. cikkéhez fűzött magyarázatok is megerősítik, amelyek szerint e cikk első bekezdése az EJEE 13. cikkén alapul (Réexamen Arango Jaramillo és társai kontra EBB ítélet, C-334/12 RX-II, EU:C:2013:134, 42. pont).

52 Az Emberi Jogok Európai Bírósága ugyanis kimondta, hogy amint egy állam úgy határoz, hogy a külföldi állampolgárt olyan országba küldi, ahol alapos okkal feltételezhető, hogy az EJEE 3. cikkét sértő bánásmód tényleges veszélyének lesz kitéve, az EJEE 13. cikkében meghatározott jogorvoslat hatékonyságához az szükséges, hogy az érdekeltek felfüggesztő hatályú jogorvoslattal élhessenek a kiutasításukat elrendelő intézkedés végrehajtásával szemben (lásd különösen az EJEB, 2007. április 26-i Gebremedhin kontra Franciaország ítéletet, 67. §, valamint a 2012. február 23-i Hirsi Jamaa és társai kontra Olaszország ítéletet, 200. §).

53 A fentiekből az következik, hogy a 2008/115 irányelvnek a Charta 19. cikke (2) bekezdésével és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 5. és 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely nem biztosít felfüggesztő hatályú jogorvoslatot egy olyan kiutasítási határozattal szemben, amelynek végrehajtása a szóban forgó harmadik országbeli állampolgárt az egészségi állapota súlyos és visszafordíthatatlan romlása komoly veszélyének teheti ki.

54 Másodsorban, ami az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben lévő harmadik országbeli állampolgár alapvető szükségleteiről való gondoskodást illeti, bár a 2008/115 irányelv (12) preambulumbekezdéséből az tűnik ki, hogy a jogellenesen tartózkodó, ám még nem kitoloncolható harmadik országbeli állampolgárok létfenntartásának alapvető feltételeit a nemzeti jogszabályok alapján kell meghatározni, mindazonáltal e jogszabályoknak összhangban kell állniuk az ezen irányelvből eredő kötelezettségekkel.

55 Márpedig az említett irányelv 14. cikke bizonyos biztosítékokat ír elő a kiutasítás végrehajtását megelőzően, különösen azon időszakok alatt, amelyekre az ugyanezen irányelv 9. cikkének megfelelően a kitoloncolást elhalasztották.

56 A 2008/115 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamok elhalasztják a kitoloncolást mindaddig, amíg ezen irányelv 13. cikke (2) bekezdésének megfelelően felfüggesztették a kitoloncolást.

57 Márpedig a 2008/115 irányelvnek a rendelkezései értelmezésekor figyelembe veendő általános rendszeréből kitűnik (lásd ebben az értelemben: Abdullahi-ítélet, C-394/12, EU:C:2013:813, 51. pont), hogy ezen irányelv 9. cikke (1) bekezdése b) pontjának minden olyan helyzetre vonatkoznia kell, amelyben valamely tagállamnak fel kell függesztenie a kiutasítási határozat végrehajtását az e határozattal szemben kezdeményezett jogorvoslat következtében.

58 A fentiekből az következik, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani a 2008/115 irányelv 14. cikkében meghatározott biztosítékokat a kiutasítás végrehajtását megelőzően a súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgárnak, aki jogorvoslattal élt egy olyan kiutasítási határozattal szemben, amelynek végrehajtása őt az egészségi állapota súlyos és visszafordíthatatlan romlása veszélyének teheti ki.

59 Különösen az alapügyhöz hasonló helyzetben az érintett tagállam az említett irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében köteles a lehetőségekhez mérten biztosítani a súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgár alapvető szükségleteit, amennyiben nincs módja arra, hogy a szükségleteiről maga gondoskodjon.

60 A 2008/115 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott sürgősségi egészségügyi ellátás és a betegségek alapvető kezelése ugyanis egy ilyen helyzetben nem fejti ki tényleges hatását, ha azt nem kíséri az érintett harmadik országbeli állampolgár alapvető szükségleteinek biztosítása.

61 Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a tagállamok feladata annak meghatározása, hogy milyen formát kell öltenie az érintett harmadik országbeli állampolgár alapvető szükségleteiről való gondoskodásnak.

62 Ennélfogva a 2008/115 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely nem írja elő a súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgár alapvető szükségleteinek a sürgősségi egészségügyi ellátás és a betegségek alapvető kezelésének hatékony nyújtása érdekében való biztosítását - a lehetőségekhez mérten - mindaddig, amíg az érintett tagállam az e harmadik országbeli állampolgárral szemben hozott kiutasítási határozat elleni jogorvoslat következtében köteles elhalasztani a kitoloncolást.

63 A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2008/115 irányelvnek a Charta 19. cikke (2) bekezdésével és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 5. és 13. cikkét, valamint 14. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály:

- amely nem biztosítja a súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgárt kiutasító határozat elleni jogorvoslat felfüggesztő hatályát, amikor e határozat végrehajtása a szóban forgó harmadik országbeli állampolgárt az egészségi állapota súlyos és visszafordíthatatlan romlása komoly veszélyének teheti ki, és

- amely nem írja elő az említett harmadik országbeli állampolgár alapvető szükségleteinek a sürgősségi egészségügyi ellátás és a betegségek alapvető kezelésének hatékony nyújtása érdekében való biztosítását - a lehetőségekhez mérten - mindaddig, amíg e tagállam az ugyanezen harmadik országbeli állampolgárral szemben hozott kiutasítási határozat elleni jogorvoslat következtében köteles elhalasztani a kitoloncolást.

A költségekről

64 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 19. cikke (2) bekezdésével és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 5. és 13. cikkét, valamint 14. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály:

- amely nem biztosítja a súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgárt kiutasító határozat elleni jogorvoslat felfüggesztő hatályát, amikor e határozat végrehajtása a szóban forgó harmadik országbeli állampolgárt az egészségi állapota súlyos és visszafordíthatatlan romlása komoly veszélyének teheti ki, és

- amely nem írja elő az említett harmadik országbeli állampolgár alapvető szükségleteinek a sürgősségi egészségügyi ellátás és a betegségek alapvető kezelésének hatékony nyújtása érdekében való biztosítását - a lehetőségekhez mérten - mindaddig, amíg e tagállam az ugyanezen harmadik országbeli állampolgárral szemben hozott kiutasítási határozat elleni jogorvoslat következtében köteles elhalasztani a kitoloncolást.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.