A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30167/2017/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 39. §, (1) bek., 52. §, 37., 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 160. §, (2) bek. b) pont] Bíró: Bíró Péter

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

21.K.30.167/2017/13.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. Kiss Anna ügyvéd (...) által képviselt a felperes(...) , a dr. Ligeti Artúr Miklós jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala Építésügyi és Örökségvédelmi, Hatósági, Oktatási és Törvényességi Felügyeleti Főosztály (...) alperes ellen közigazgatási határozat (BPB/007/05186/2/2015.) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - tárgyaláson - meghozta az alábbi

Í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 476.859.- (Négyszázhetvenhatezer-nyolcszázötvenkilenc) forint perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után fizessen meg külön felhívásra a Magyar Állam javára 572.200.- (Ötszázhetvenkettőezer-kettőszáz) forint feljegyzett peres eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Budapest Főváros Önkormányzata Főjegyzője, mint elsőfokú hatóság helyi iparűzési adónemben a felperesi adózó bevallásainak utólagos ellenőrzését rendelte el. Az ellenőrzés eredményeként meghozott FPH001/8960-6/2015. számú határozatában rögzítette, hogy a felperes terhére megállapított adókülönbözetből 2010. évben 1.530.567.- forint adóhiány keletkezett, mely után 765.284.- forint adóbírság, és 485.457.- forint késedelmi pótlék, 2011. évi adóévben 3.406.318.- forint adóhiány keletkezett, mely után 1.703.159.- forint adóbírság, és 640.826.- késedelmi pótlék, 2012. évben 4.600.297.- forint adóhiány keletkezett, mely után 2.300.149.- forint adóbírság, és 310.197.- forint késedelmi pótlék került megállapításra. Az elsőfokú határozat a felperesi adózót tehát összesen 16.644.961.- forint befizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes, mint másodfokú hatóság a 2015. augusztus 28. napján kelt, BPB/007/05186/2/2015. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában hivatkozott arra, hogy a felperesi érveléssel szemben a felperesi lapkiadó a nyomdai előállítással felmerült költségeket, így köztük a papírköltséget sem vonhatja le a helyi iparűzési adó alapjából. A vonatkozó jogszabályhelyek helyes értelmezésével ugyanis a nyomdai termék még nem késztermék, annak költsége tehát az adóalapból nem vonható le.

A felperes a keresetében elsődlegesen a fenti alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Másodlagosan ugyanezt a hatályon kívül helyezést az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezésével. A megismételt eljárásra vonatkozóan kérte előírni a hatóság számára, hogy a keresetében részletezettek szerint a megállapított bírság mértékét mérsékelje. Álláspontja szerint a vonatkozó jogszabályhelyek helyes értelmezésével a tárgyi esetben a nyomdai költségek és a papírköltség levonható a helyi iparűzési adó adóalapjából. A nyomdában előállított termék ugyanis késztermék. Álláspontja szerint az alperes hiányosan tárta fel a tényállást, és a bizonyítási kötelezettségét megsértette. Megállapításai ellentétesek az iparűzési adó közigazgatási rendszerével, a helyi adókról szóló törvény előírásaival, és az adó alapjára vonatkozó általános irányelvekkel. Sérti a határozat a Fővárosi Közgyűlés 21/1991. (IX.5.) Közgyűlési Rendeletének 39.§-át, a Htv. 52.§-át, a Számviteli Törvény előírásait, a Ket. 52.§-át, 72.§-át, az Art. 97.§ (4-6) bekezdését, valamint 92.§-át. Sérti továbbá a Ket. 72.§-át, és az irányadó kúriai gyakorlatot. Az iparűzési adóelőleg és az összesen fennálló adóhiány szankcionálásával kétszeres büntetés is megvalósult. Kirívóan kisvállalkozás ellenes a hozott határozat. Az Art. 97.§ (6) bekezdését sértve rosszhiszeműen igyekezett a mulasztási bírság mértékét megállapítani az alperes. Mind jogalapjában, mind összegszerűségében megalapozatlan a határozat, sérti az Art. 97.§ (4) és (6) bekezdését, a Ket. 50.§ (1) bekezdését, 2.§ (3) és 5.§ (1) bekezdését. Az alperes a szolgáltatás és a termék előállítás tartalmi különbözőségeit nem értve, mesterséges kategóriákat felállítva kísérelte meg olyan adó kiszabását, amely messze-messze meghaladja az adott vállalkozás teljesítőképességét. Határozata ellentétes a Htv. 39.§ (1) bekezdése szerinti adóalap fogalommal, a fenti jogszabályhely ugyanis előírja, hogy a nettó árbevételből az alvállalkozói, az anyagköltség és a közvetített szolgáltatások értékét le kell vonni. Az alperes határozata sérti a közgazdasági alapelveket is. A papírköltség levonásának elutasításával lényegében azt az abszurd követelményt állítja fel az alperes, hogy ezt a költséget csak abban az esetben lehetne levonni, ha a papírt a kiadó maga vásárolná meg. A papír értéke a nyomdai szolgáltatói tevékenység kifejezetten alvállalkozói teljesítmény érték, és nem a kiadó (szellemi szolgáltatás) része. Az alperesi határozat tehát nélkülözi a gazdasági racionalitás és ésszerűség követelményét, és a semlegesség követelményét is. A felperesi adózó javára enyhítő körülményként kellett volna az Art. 1.§-ával és 97.§ (6) bekezdésével összhangban értékelni, hogy a felperesi mikrovállalkozás csak marginális haszonnal tudta eddig is fenntartani a tevékenységét. Az adóhiány kizárólag a Számviteli Törvénnyel összefüggő jogértelmezési kérdésből származik, és nem a felperes kötelezettségének elmulasztásából. Sérelmezte továbbá, hogy csaknem 2 és fél évig tartott a jogerős határozat kiadása. Jelentős határidő túllépéseket valósított meg ezzel az alperes. Az alperes által hivatkozott kúriai gyakorlat nem elfogadható. A bíróság ugyanis nem alkothat jogot, egyébként is a Kúria a hivatkozott ítéleteiben fizikailag terméknek tekinti a nyomdai terméket, de mégis kiveszi a késztermék fogalma alól a végkövetkeztetéseiben. A kiadó technikailag már semmilyen további hozzáadott értéket nem tesz hozzá a termékhez. A lapkiadás, az újság, mint késztermék előállításától elkülönült szellemi vagyonértékű jogon alapuló tevékenység. Az előállítás költsége teljes egészében, teljes bizonyossággal elhatárolható. Sérti a határozat az Art. 97.§ (4) bekezdését, valamint a Számviteli Törvény valódiság elvét. A papírköltség kapcsán kifejtette, hogy a papír, mint alapanyag költsége legalább nem függhet attól, hogy ki szerezte be az adott anyagot. Az anyagköltség mintegy 70 %-át teszi ki a késztermék költségének. A felperes a perköltség igényét a megbízási megállapodás alapján megállapítandó, és alanyi Áfa-mentes összegű ügyvédi munkadíjban jelölte meg.

Az alperes a felperesi kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kialakult kúriai bírói gyakorlat alapján megállapítható, hogy a nyomdaköltség nem tekinthető készterméknek, igénybe vett szolgáltatásnak minősül. Mindezek alapján a Htv. 39.§ (1) bekezdése szerint nem vonható le a helyi iparűzési adó alapjából. Mindezek alapján úgy látta, hogy a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, fenntartotta a másodfokú határozatában foglalt jogi álláspontját. Perköltség igényét a jogszabály alapján megállapítandó, és jellege folytán Áfa-mentes összegű jogtanácsosi munkadíjban jelölte meg.