BH 2002.8.329 Ha a gazdasági társaság ügyvezetője a tisztségét és ebből eredő munkáját munkaszerződés alapján látja el, a tisztség megszüntetése a tisztségviselő munkaviszonyát is megszünteti. A munkaügyi perre nem tartozik a társasági határozat felülvizsgálata és esetleges hatályon kívül helyezése. A perben abban a kérdésben kell dönteni, hogy a jogviszony megszüntetése a Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel összhangban történt-e, és nemleges esetben - a megszüntetés érintése nélkül - az anyagi következmények szempontjából e törvény mely rendelkezéseit kell alkalmazni [1988. évi VI. tv 30. §, 38. § (1) bek. c) pont, 45. § (1) bek., Mt. 88. § (1) és (2) bek.].

A periratok szerint a felperes üzletágvezetőként dolgozott a D. R. F. Rt. alkalmazásában. Ennek többségi tulajdonában állt az A. P. Kft., ahol a felperes ügyvezetői tisztséget is betöltött, kezdetben megbízási szerződés, majd 1997. április 1. napjától munkaviszony alapján. A felperes emellett felügyelő-bizottsági tag is volt a K. Kft.-nél, amelynél a D. R. F. Rt. szintén üzletrész-tulajdonos volt.

A felperesnek a D. R. F. Rt.-vel fennállott munkaviszonyát a munkáltató rendkívüli felmondással megszüntette. A rendkívüli felmondás jogellenessége tárgyában indult perben a munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította, majd a megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az alperes taggyűlése 1999. április 26-ával a határozatával visszahívta a felperest az ügyvezetői tisztségből. A megyei bíróság mint Cégbíróság az ügyvezető személyében történt változást bejegyezte. Az alperes az 1999. május 14-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát 1999. június 13-ával szüntette meg.

Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes a felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján egy évi átlagkeresete megtérítését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperessel határozott idejű munkaszerződést kötött, amelyet nem lehetett volna rendes felmondással megszüntetni, ugyanakkor az ügyvezetői megbízása a társasági szerződés szerint 2001. december 31-ig szólt. Az alperes a kereset elutasítását kérte, és előadta, hogy a felperes számára a bért 1999. április 23-ig számolta el, és fizette ki.

A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek munkabér címén 48 624 forintot, és ennek 1999. május 17. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. Ezt meghaladóan a bíróság elutasította a keresetet. Az elsőfokú bíróság szerint a perbeli jogviszonyt létrehozó munkaszerződés határozatlan idejű, minthogy a szerződésből nem lehet megállapítani még megközelítő pontossággal sem, hogy az ügyvezetői megbízás meddig tart, és ennek megfelelően a munkaviszony milyen időtartamú. Álláspontja szerint ügyvezetői tisztségre is lehet határozatlan idejű munkaszerződést kötni. Minthogy a határozatlan idejű munkaszerződést az alperes rendes felmondással megszüntethette, ugyanakkor az 1999. április 24-étől június 23-áig tartó felmondási időre a felperes munkabérét nem fizette ki, kötelezte az alperest arra az időszakra 48 624 forint elmaradt munkabér és ennek kamata megfizetésére.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest egy évi átlagkeresete megfizetésére kérte kötelezni. Ennek összegét a keresetében megjelölt 428 000 forinttal szemben 457 376 forintban jelölte meg.

A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben felderítette, az ítélet indokaival azonban a másodfokú bíróság csak részben értett egyet. Nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, amely szerint a felperes munkaviszonya határozatlan idejű lett volna. A munkaszerződést nem lehet a társasági szerződéstől elvonatkoztatva vizsgálni, eszerint pedig a felperes jogviszonya határozott időre szólt. Rámutatott arra, hogy az ügyvezetői tevékenységre létesített munkaviszony határozatlan időre szóló kikötése a Gt. 28. §-ának (1) bekezdése és 330. §-ának (1) bekezdése alapján semmisnek minősülne. Az ilyen semmis kikötés mellőzése esetében az Mt. 9. §-a alapján a munkaviszony megszüntetéséből eredő jogokra és kötelezettségekre a határozott idejű munkaviszony megszüntetésére vonatkozó szabályokat kellene alkalmazni. A felperes határozott időre szóló jogviszonya a Gt. 30. §-a és a 45. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával visszahívással megszűnt, ezt a tényt a másodfokú bíróság szerint a jelen perben már nem lehet vitatni, ezért nem szükséges vizsgálni azt sem, hogy a visszahívás kellően alátámasztott és valós indokok alapján történt-e. Rámutatott arra is, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint a vezető tisztségviselő határozott időre szóló munkaviszonya nem alakulhat át határozatlan idejű munkaviszonnyá. Kifejtette, hogy a rendes felmondás kiadása szükségtelen volt. Ugyanakkor, minthogy a felperes nem a visszahívást, hanem a rendes felmondást támadta, ezt jogszerűen nem tehette, hiszen a rendes felmondáshoz joghatás nem fűződik.

A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát és az alperes perköltségben marasztalását kérte. Állította, hogy az alperesnél a munkaszerződése határozott időre szólt, 2001. december 31-ig volt kinevezett ügyvezető. Ehhez képest a másodfokú bíróság az Mt. 88. §-a (1) bekezdésének megsértésével jutott arra a következtetésre, hogy a határozott időre szóló ügyvezetői tisztséghez kapcsolódó munkaviszony a vezetői tisztségből történő visszahívással megszűnt. Álláspontja szerint egy jognyilatkozattal nem lehet mindkét jogviszonyt megszüntetni. Ez esetben ugyanis a munkavállaló nem kaphatna jogi védelmet, nem nyílna lehetősége a munkaviszonya megszüntetésével kapcsolatos döntés bírósági felülvizsgálatára. Az alperesnek a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetése ellentétben áll az Mt. 88. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, ezért a (2) bekezdés szerint köteles a felperes számára egy évi átlagkeresetet megtéríteni.