A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21370/2011/16. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 35. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék P.20455/2010/28., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21370/2011/16.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.370/2011/16.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Major Miklós ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek, a Tóth Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Halász Attila ügyvéd) által képviselt Közép-dunántúli Országos BV. Intézet (címe) I. rendű, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (címe, ügyintéző: ... főosztályvezető) által képviselt Magyar Állam II. rendű alperes ellen, kártérítés iránt indított perében, a Fejér Megyei Bíróság 2011. április 6. napján meghozott, 27.P.20.455/2010/28. számú ítélete ellen a felperes részéről 30. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 20.000 (húszezer) forint + ÁFA másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 300.000 (háromszázezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. rendű alperesek megsértették a testi épséghez, egészséghez, emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogait. Kérte az alperesek kötelezését a jogsértés abbahagyására és a további jogsértéstől eltiltásukat. Ezen túlmenően kérte az I. és II. rendű alperesek egyetemleges kötelezését 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek 2009. szeptember 21. napjától a kifizetésig járó törvényes kamatainak a megfizetésére.

A felperesi állítás szerint az alperesek azzal sértették meg személyiségi jogait, hogy közrehatottak a korábbi szívműtétével kapcsolatos rehabilitációjának elmaradásában a büntetés-végrehajtási intézetbe való bevonulását követően. A végrehajtás félbeszakítását csak 10 napos időszakra engedélyezték a részére, ezzel szemben a szükséges rehabilitációs kezelés 21 napos lett volna, ezért azt érdemben meg sem kezdhette.

A büntetés-végrehajtási intézetben uralkodó állapotok sem tették lehetővé az utógondozás és rehabilitáció megvalósulását, mert nem volt biztosított a nyugodt és stressz-mentes környezet, emiatt pedig az egészségi állapota nem kielégítő.

A Baracskai Büntetés-végrehajtási Intézet II. épület 9. és 10. számú zárkáinak alapterülete nem elégítették ki a törvényi előírásokat, figyelemmel a zárkában elhelyezett elítéltek számára. A zárkák túlzsúfoltak voltak és a levegő minősége és a szellőzés hiánya miatt nem voltak meg az emberi feltételek. Nem valósult meg továbbá a dohányzó és nemdohányzó elítéltek elkülönítése, a zárkák szellőzésének hiányosságai miatt a folyosóról is beszűrődött a felügyelők cigaretta füstje.

A fogvatartásának idején a Büntetés-végrehajtás Központi Kórház testedzés elvégzésére szobakerékpár használatát írta elő rehabilitációjának elősegítése érdekében. Ennek használatára vonatkozó kérelmét azonban az orvosi javallatot figyelmen kívül hagyva elutasították, arra hivatkozással, hogy a IV. biztonsági csoportba sorolt elítélt részére ez nem engedélyezhető.

Korábbi térdsérülése miatt térdprotézist építettek be nála, ezért térdének tehermentesítése érdekében kérte a letétéből magas szárú sportcipőjének kiadásának, melyet az intézet szintén elutasított, holott azt nem sportolás, hanem mindennapos használatra kívánta igénybe venni.

Hivatkozott továbbá arra, hogy rehabilitációja és utókezelése érdekében gyógyító csoportba való ideiglenes elhelyezését kérte, azonban ezen kérelme sem teljesült.

Előadta azt is, hogy orvosi rendelésen való megjelenését két alkalommal is kérte, azonban ezek tekintetében intézkedés nem történt, így orvosi ellátása ebben az időszakban nem volt megfelelően biztosított.

A II. rendű alperes felelősségével kapcsolatosan előadta, hogy az állam feladata biztosítani minden intézményének tárgyi és anyagi forrásait. Ezek hiánya miatt nem alakulhatott ki a gyógyulásához szükséges stressz-mentes, fertőzésveszély-mentes és dohányfüst-mentes környezet. Mindezek miatt a rehabilitációja megfelelően nem valósulhatott meg, és ez számára nem vagyoni károsodást jelentett.

Az I. rendű alperes kérte a felperes keresetének elutasítását.

A Baracskai Büntetés-végrehajtási Intézet túlzsúfoltságát elismerte azzal, hogy úgy nyilatkozott, hogy az objektumban elhelyezett fogvatartottak száma 1000-1100 főre tehető, azonban a befogadóképesség ténylegesen csak 848 fő. A fogvatartotti létszám és a rendelkezésre álló börtönkapacitás olyan objektív helyzetet teremt, amelyen saját maga változtatni nem képes. A jogszabályok nem engedik meg számára, hogy a zsúfoltság ellenére az elítélteket az intézetbe ne fogadja be. A túlzsúfoltság miatti külön felelősségét ezért nem ismerte el.

Vitatta, hogy a zsúfoltság miatt a zárkák állapota ne lett volna megfelelő. A felperesnek megvolt a lehetősége arra is, hogy ruházatát megfelelően tisztán tartsa. Nem értett egyet azzal, hogy a zárkában ne lehetne életvitelszerűen tartózkodni. Hozzátette, hogy az intézetben külön étkező áll rendelkezésre és a zárkában elhelyezett asztalt a fogvatartottak alapvetően nem étkezésre használják. Álláspontja szerint, a zárkában elhelyezett asztal elegendő a zárkában elhelyezett fogvatartottak számára.

Vitatta továbbá, hogy a zárkában megalázó, embertelen és egészségtelen körülmények között élnének az elítéltek. A zárkák tiszták, rendezettek, karbantartottak és alkalmasak arra, hogy abban a fogvatartottak a büntetésüket letöltsék.

Előadta, hogy a zárkák szellőzése megfelelően megoldott, az ablakok kialakítása a szellőzési és biztonsági követelményeknek megfelelő.

Nem valós az a felperesi előadás, hogy a dohányzó és nemdohányzó elítélteket vegyítették volna, mert az intézet területén csak a kijelölt helyen lehet dohányozni, és ez a szabály vonatkozik a felügyelőkre is.

A felperes egészségi állapotával kapcsolatosan kiemelte, hogy a felperes büntetése megkezdésekor nem volt olyan állapotban, hogy a szabadságvesztés büntetését ne kezdhesse meg, és erre nézve szakértői vélemény állt rendelkezésre. Előadta, hogy a felperesnél korábban diagnosztizált szívbetegség, az utóbb megkezdett szabadságvesztés foganatosításának körülményeivel nincs összefüggésben. Nem bizonyított az, hogy a felperes utógondozása, vagy rehabilitációja elmaradt volna. Nem bizonyított továbbá az sem, hogy a felperes szabadságvesztésének töltése alatt nem kapta meg a betegsége gyógyításához szükséges ellátást. Hangsúlyozta, hogy a felperest a Baracskai Büntetés-végrehajtási Intézetbe a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetből, illetőleg a Szombathelyi Büntetés-végrehajtási Intézetből szállították át. Arra nézve nem áll rendelkezésre adat, hogy a megelőző intézetekben a felperes a büntetését milyen körülmények között tölthette és ezeknek a fogvatartási szakaszoknak milyen hatásai voltak rá nézve.