A Budapest Környéki Törvényszék M.70643/2020/28. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 41. § (2) bek.] Bírók: Krátky Ákos, Szabó Attila, Világosi Katalin

Budapest Környéki Törvényszék

Az ügy száma: 25.M.70.643/2020/28.

A felperes: Felperes1, cím2

A felperes képviselője: Dr. Frisch Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Frisch Gábor ügyvéd, cím8)

Az alperes: Alperes1, Cím1

Az alperes képviselője: Horváth Antal Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Horváth Antal János ügyvéd, cím7)

A per tárgya: rendkívüli munkavégzés ellenértékének megfizetése

í t é l e t :

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperes részére rendkívüli munkavégzés ellenértéke jogcímén 592.595,- (ötszázkilencvenkettőezer-ötszázkilencvenöt) forintot és a tőkeösszeg után 2020. július 14. napjától a kifizetés napjáig járó minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.

A pártfogó ügyvédi díj 100 (száz) százalékát az alperes viseli.

Kötelezi az alperest, hogy az államnak a Nemzeti Adó-és Vámhivatal felhívására - a felhívásban közölt időben és módon - fizessen meg 33.887,- (harmincháromezer-nyolcszáznyolcvanhét) forint meg nem fizetett eljárási illetéket, a fennmaradó 7.743,- (hétezer-hétszáznegyvenhárom) forint meg nem fizetett eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 (tizenöt) napon belül a Fővárosi Ítélőtáblának címzett, de jelen bíróságon elektronikus úton előterjesztendő fellebbezésnek van helye.

A bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, a bíróság azt indokoltnak tartja, vagy tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni. A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésében kell előterjesztenie.

Indokolás

A bíróság az eljárás adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

[1] A peres felek 2015. augusztus 21. napján határozatlan időre szóló munkaviszonyt létesítettek, a felperes eladó munkakört látott el. A munkaszerződés 7. pontja tartalmazta, hogy a havi ledolgozható munkaidő 160 óra, amit 4 hónapos munkaidőkeretben, átlag 160 óra/hó kell teljesíteni. A munkaszerződés 9. pontja szerint a munkavállaló esetenként rendkívüli munkavégzésre osztható be, amelyért a munkáltató elsősorban szabadidőt biztosít. A munkaszerződés megkötésekor a felperes az Mt. 46. § szerinti tájékoztatót nem kapott. Az alperes 2018. augusztus 20. napján kelt és szeptember 1-jén életbe lépő "Tájékoztató" megnevezésű iratot készített, amelyet előbb az érintett munkavállalók - köztük a felperes -, majd azt követően a munkáltatói jogkör gyakorlója, az alperes ügyvezetője is aláírta. A tájékoztató a) "Munkaidő" részében többek között az szerepelt, hogy a munkavállaló munkaideje havi 160 óra, melyet a munkáltató 4 hónapi munkaidőkeretben határoz meg (rendes munkaidő). A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és közzé kell tenni. Tartalmazta a tájékoztató ezen rovata azt is, hogy az esetleges túlmunkát a munkaidőkeret elszámolásakor a 4. hónap végén állapítja meg a munkáltató, a túlmunkának megfelelő órákat szabadidőben kiadja és plusz 50% túlórapótlékot fizet.

[2] Az alperes a munkaidőkereten felüli munkaidőt teljesítő munkavállalók részére 50%-os pótlékkal növelt alapbért fizetett meg. A felperes 2018. szeptember 1. napjától december 31. napjáig terjedő időszakban a 4 havi munkaidőkereten felül 69 órát, míg 2019. évben a a 4 havi munkaidőkereten felül 250 óra rendkívüli munkavégzést teljesített, amelyet az alperes 50%-os pótlékkal növelt alapbérrel honorált, ezen felül a felperes részére szabadidő kiadására nem került sor.

[3] A peres felek közti munkaviszonyt az alperes 2020. május 15. napján kelt felmondással megszüntette 35 nap felmondási idővel. Jogviszonya megszüntetését követően a felperes jogi képviselőhöz fordult, aki írásban felhívta az alperest 2017. május 1. napjától 2019. december 31. napjáig terjedő időszakban a 4 havi munkaidőkereten felül teljesített 678,5 órára ki nem adott szabadidőre járó alapbér megfizetésére. Az írásbeli felszólításban rögzítette, hogy a tájékoztató a) pontja szerint a túlmunkának megfelelő órákat szabadidőben kiadja a munkáltató és plusz 50% túlórapótlékot fizet, azonban a munkáltató csupán az 50% bérpótlékkal emelt bért fizette meg az ügyfele részére, szabadidő biztosítására nem került sor.

[4] A felperes többször módosított keresetében rendkívüli munkavégzés ellenértéke jogcímén 592.595,- forint és a tőkeösszeg után a keresetlevél benyújtásától számított késedelmi kamat megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Hivatkozása szerint a 2018. augusztus 20. napi keltezéssel ellátott tájékoztató egyoldalú kötelezettségvállalásnak minősül, abban az szerepel, hogy a munkáltató a túlmunkának megfelelő órákat szabadidőben kiadja és plusz 50% túlórapótlékot fizet, azonban szabadidő felperes részére történő kiadására nem került sor. Hivatkozása szerint 2018. IV. negyedévben 69, míg 2019. évben 250 óra rendkívüli munkavégzést teljesített a 4 órás munkaidőkeret alapulvételével. Az egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a jogosult elfogadására tekintet nélkül követelhető a vállalt kötelezettség teljesítése. Alperes vállalta, hogy a szabadidőn felül további 50%-os bérpótlékot fizet, így a kötelezettségvállalás alapján az alperes fizetési kötelezettsége - tekintettel arra, hogy szabadidő biztosítására nem került sor - beállt. Hangsúlyozta, hogy a tájékoztatót jogi képviselő készítette, azt a munkáltatói jogkör gyakorlója is aláírta.

[5] Az alperes ellenkérelmében a módosított kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a tájékoztató csupán a munkáltató egyoldalú tájékoztatása a munkavégzés feltételeiről. Amennyiben a felek a munka törvénykönyvében rögzítettektől el kívántak volna térni, úgy azt kölcsönös megállapodás keretében tehették volna meg. Ilyen kétoldalú megállapodás megkötésére nem került sor, a felperes által hivatkozott tájékoztató csupán egy egyoldalas írásos tájékoztatás, melynek átvételét a felperes aláírásával igazolta. A munkaviszony alanyai a tájékoztatóban szereplő, felperes által hivatkozott mondatot nem tették a munkaszerződés részévé, arról később sem állapodtak meg. A munkaszerződés 9. pontjában a felek a túlmunka elszámolásával kapcsolatban vagylagos kitételt tettek, a munkaszerződés szerint a munkáltató a rendkívüli munkavégzés ellentételezéseként elsősorban szabadidőt biztosít. A munkaszerződés és a munkáltatói tájékoztató egybevetése, valamint a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján a felek egymás közti jogviszonyában egyértelműen a munkaszerződés és a munka törvénykönyve túlmunkára vonatkozó rendelkezései az irányadóak. A tájékoztató a) pontjában szereplő utolsó mondat egyrészt a munkaszerződéssel, másrészt a munka törvénykönyve túlmunka honorálására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseivel is ellentétes, ráadásul a rendkívüli munkavégzés munkáltató általi honorálására vonatkozó gyakorlatától is eltér. A rendkívüli munkavégzést teljesítő munkavállalók részére ugyanis 50%-os pótlékkal növelt alapbér kifizetésére került sor, ezen felül szabadidőt a munkavállalók részére soha nem biztosított és ezt a munkavállalók - köztük a felperes - egyetlen alkalommal sem kifogásolták. A tájékoztatóban elírás történt, az elírás tényét egyértelműen alátámasztja az a körülmény, hogy a tájékoztató utolsó mondata a munkaszerződéssel is ellentmondásban áll. A tájékoztató kiadásakor adminisztrációs hiba történt, melyet csak a felperes munkaviszonyának megszüntetését követően észlelt, miután a felperes erre felhívta a figyelmét. Vitatta, hogy bármikor is kötelezettséget vállalt volna arra, hogy a túlmunka felperes által történő teljesítése esetén az 50%-os pótlékkal növelt alapbéren felül még szabadidőt is kiadna.