BH 1965.9.4571 I. Közút síkosság elleni felszórásának elmaradása és kártérítés. [Ptk. 339. §]

II. Államigazgatási jogkörben okozott kár fogalma. [Ptk. 349. §, 34/1962. (IX. 16.) Korm. sz. r. 19. §.]

Az elsőfokú bíróság a Közúti Igazgatóság II. r. alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1 bekezdése alapján állapította meg. A II. r. alperes ugyanis azzal a magatartásával, hogy felettes szervének utasítása ellenére az utak megfelelő felszórásáról nem gondoskodott, nem úgy járt el, mint ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Ezzel a jogellenes magatartásával pedig ő is okozójává vált a bekövetkezett balesetnek és az ezzel összefüggésben előállott kárnak.

Ez a rendelkezés téves. Aggálytalanul megállapítható, hogy a baleset napján a főközlekedési útvonal egészen addig a szakaszig, ahol a baleset történt, közlekedésre alkalmas, fagymentes állapotban volt, felszórást nem igenyelt, és csak H. község előtt, az úgynevezett Sz. tető elhagyása után következett átmenet nélkül, váratlanul az a síkos, eljegesedett útszakasz, ahol a gépkocsi megcsúszása folytán a kár bekövetkezett. Nincs a perben semmi adat arra, hogy a II. r. alperesnek tudomása lett volna a kérdéses útszakasz jegessé, síkossá válásáról. A II. r. alperes által vezetett hószolgálati könyvnek e napra vonatkozó bejegyzései erre vonatkozóan adatot nem tartalmaznak. De az I. r. alperes előadásában foglaltakra figyelemmel a baleset bekövetkezése előtt még nem is lehetett erről a II. r. alperesnek tudomása. A kérdéses útvonal ugyanis a közlekedés biztonsága szempontjából egyébként nem volt kifogásolható. A II. r. alperes részéről tehát nem állapítható meg olyan jogellenes magatartás, amely a felperes gépkocsijában bekövetkezett kárral okozati összefüggésben volna.

De nem helytálló az az álláspont sem, hogy a II. r. alperes felelőssége az előfeltételek fennforgása esetén a Ptk. 349. §-a alapján volna megállapítható.

A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette, továbbá az eljáró alkalmazott bűnösségét, illetőleg vétkességét büntető vagy fegyelmi eljárás során megállapították.