BH 2000.1.20 A jogcím téves megjelölése miatt a kereseti követelés nem utasítható el, ha a követelést előterjesztő fél által előadott tények valónak bizonyulnak [Pp. 3. § (1) bek.].

II. A tényállás tisztázatlansága és a szükséges bizonyítékok beszerzésének - szükség esetén igazságügyi szakértő kirendelésének - elmulasztása miatt az ítélet hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése [Pp. 275/A. § (2) bek.].

Az alperes a felperes megrendelésére 1995 áprilisában klímaberendezést szerelt be a felperes Audi 80 típusú személygépkocsijába. Csaknem 2000 km megtételét követően - 1995. május 22-én - a felperes a gépkocsi meghibásodását észlelte. Az Ó. Autójavító Kft. megállapította, hogy a vezérlés elállítódott. A motor kijavítása előtt a felperes megbízásából G. S. gépjárműszakértő az alperes képviselőjének jelenlétében megtartott helyszíni szemlét követően magánszakértői véleményt készített. Ebben megállapította, hogy a gépkocsi meghibásodása azért következett be, mert a klímaberendezés szerelése alkalmával a vezérmű bordáskerekét rosszul szerelték vissza (helytelenül illesztették), és a rögzítőcsavar fellazult. A szerelési hibából adódó javítási költség 212.983 forint. Az alperes a fenti szakértői véleményt vitatta, és a felperes kártérítési igényét elutasította.

A felperes a Ptk. 318. §-a, valamint 339. §-ának (1) bekezdése alapján kereseti kérelmet terjesztett elő 180.000 forint kártérítés és kamata megfizetése iránt. Az alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy nincs okozati összefüggés az alperes által végzett szerelés és a gépjármű meghibásodása között. Szerinte a felperes által beszerzett magánszakvélemény elfogadhatatlan. Tagadta, hogy a bordáskereket a szerelők kiszerelték volna, tanúbizonyítási indítványt terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és 9000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a bíróság a felek kérelmeihez, jognyilatkozataihoz kötve van a Pp. 4. §-a értelmében. A felperes által megjelölt kártérítési igény jogalapja a Ptk. 318. §-a nem lehet, mert ez a rendelkezés csak "utaló" jogszabály. A felek között vállalkozási szerződés állt fenn, ezért a szerződésen kívüli károkért való felelősség szabálya, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható. A javító-karbantartó szolgáltatások minőségvédelméről szóló 16/1976. (VI. 4.) MT rendelet 14 §-ból áll, és a felperes nem jelölte meg, hogy igényét melyik jogszabályhely rendelkezésére alapítja. Rámutatott arra, hogy a perben a bíróság rendelhet ki szakértőt, a felperes által csatolt vélemény bizonyítási eszköznek nem minősül. Végül bizonyítatlannak találta az alperes által végzett szerelés és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggést.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 180.000 forintot, ennek kamatát, valamint 58.000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget. A felperes a fellebbezési eljárásban pontosította kereseti kérelmét és a Ptk. 305. §-ának (1) bekezdésén kívül a Ptk. 310. §-ára hivatkozott. A másodfokú bíróság tévesnek találta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében, ezért a kereseti kérelmet érdemben tárgyalta. Helytállónak ítélte az alperes ellenkérelmében foglaltakat, amelyek szerint a peres fél által készített szakértői vélemény a Pp. 166. §-ának (1) bekezdése szerint bizonyítási eszköznek nem tekinthető, ezen véleményt mint a fél előadását lehet figyelembe venni. A másodfokú bíróság meghallgatta G. S.-t és nyilatkozatait mint a felperes állítását elfogadta. Az alperes ugyanis ezen állításokat nem tudta cáfolni. Az alperes előkészítő iratában is csak arra hivatkozott, hogy ha a bordáskereket kiszerelik, és hibásan teszik vissza, a gépkocsi nem tudott volna még 2000 km-t futni. A másodfokú bíróság ezzel szemben egyetértett a felperes azon álláspontjával, hogy a bordáskerék hibás rögzítésének következménye a középső csavar fellazulása, berágódása és kopása, ez a mozgás következtében fokozatosan is előidézhette a gépkocsi teljes meghibásodását. Erre tekintettel mellőzte J. G. tanúkénti kihallgatását, hogy az alperes által végzett konkrét munkálatokról a tanúnak közvetlen tudomása nem volt.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, ebben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését. Véleménye szerint helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor a keresetet megfelelő jogszabályi megjelölés hiányában elutasította. A másodfokú bíróság a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott, de a törvény nem tartalmazza szó szerint azt, hogy a bíróság a jogcímhez nincs kötve. A bíróságnak nem feladata, hogy anyagi jogi kérdésekben a felperes helyett és érdekében eljárjon. Az alperes eljárásjogi szabálysértésként hivatkozott a Pp. 247. §-ában foglaltakra. A felperes a keresetét a másodfokú tárgyaláson a Ptk. 310. §-ára alapította, ez - az alperes véleménye szerint - meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül. Végül az alperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem foganatosította az alperes bizonyítási indítványát, és tanúit nem hallgatta meg. Az alperes által kihallgatni kért egyik tanú a szerelőműhely vezetője volt a kérdéses időszakban, míg a másik klímaberendezésekkel foglalkozó szakember. A műszaki szakkérdésben mindketten nyilatkozni tudtak volna. Tekintettel arra, hogy a jogerős ítélet kizárólag egy, a felperes érdekköréből származó szakértelemmel rendelkező, de pártatlannak nem nevezhető személy nyilatkozatán alapul, ezért az ítélet megalapozatlan.