Az Európai Energia Charta Konferencia Záróokmánya, az Európai Energia Charta Egyezmény, Döntések az Energia Charta Egyezmény tekintetében, valamint az Energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló T/807. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Az Európai Energia Charta Konferencia Záróokmánya (a továbbiakban: Záróokmány), és az annak mellékleteit képező Energia Charta Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény), Döntések az Energia Charta Egyezmény tekintetében, valamint az Energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyv (a továbbiakban: kapcsolt okmányok) aláírására 1995. február 27-én került sor.
Az Európai Energia Charta Konferencia által kidolgozott és az EU tagállamai által szorgalmazott multilaterális nemzetközi szerződés-csomag alap dokumentumát az Egyezmény képezi, amely az 1991. decemberében Hágában aláírt Európai Energia Chartában megfogalmazott politikai célkitűzések alapján jött létre.
Az Egyezmény olyan a kereskedelem és a beruházások liberalizálását előíró nemzetközi szerződés, amelynek hatálya az általa definiált energetikai szektorban folytatott gazdasági tevékenységre terjed ki. Az Egyezmény mind az energetikai termékek kereskedelme, mind pedig a beruházások terén a Kereskedelmi Világszervezet (továbbiakban: WTO) szabályainak, valamint a kétoldalú beruházás-védelmi megállapodásban szokásos feltételeknek alkalmazását írja elő a szerződésben részes országok számára, illetőleg a közöttük fenntartott kapcsolatokra, függetlenül attól, hogy tagjai-e a WTO-nak vagy kötöttek e beruházás-védelmi megállapodásokat. Általában a legnagyobb kedvezmény, illetve a nemzeti elbánás elvének alkalmazását írja elő attól függően, hogy a befektetők számára melyik a kedvezőbb.
Az Egyezmény és a kapcsolt okmányok nemzetközi ratifikálási folyamata során az 52 aláíró országból 33 országban megtörtént a megerősités, így az Egyezmény 1998. április 18-tól hatályos. A magyar országgyűlési megerősítés 1998. március 10-én megtörtént, részünkről a ratifikációs okmány letétbe helyezése után 90 nappal - azaz 1998. július 7-től - hatályos.
Az Egyezmény aláírói: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) tagországai - az USA, Kanada,Mexikó és a Koreai Köztársaság kivételével -, Közép- és Kelet-Európa országai és a Független Államok Közösségének (a továbbiakban: FÁK) tagjai. Fő célja a FÁK energetikai forrásaihoz való hozzáférés és az odairányuló befektetések feltételeinek biztosítása az OECD országok részére.
A beruházásokkal kapcsolatban a szerződő felek, valamint a szerződő fél és a beruházó közötti jogviták tekintetében az Egyezmény a nemzetközi gyakorlathoz igazodóan, de speciális céljainak megfelelően saját vitarendezési eljárás alkalmazását teszi lehetővé, illetve írja elő. A magyar fél az érvényes hazai jog értelmében e tárgyban fenntartással élt: az Egyezmény előírásaival összhangban csak akkor adja hozzájárulását a vita nemzetközi választottbíróság útján történő rendezéséhez, ha a panaszos előzőleg sem bíróság, sem előzetesen egyeztetett vitarendezési eljárás keretén belül nem kísérelte meg a jogvita rendezését.
Az Egyezménynek az energetikai anyagok tranzitálására vonatkozó cikke a WTO-hoz képest többlet kötelezettségvállalást tartalmaz, amelynek speciális pontjaira a Szolgáltatás Kereskedelméről Szóló Általános Egyezmény (GATS) sem tér ki.
Az Egyezmény figyelembe veszi, hogy a piacgazdaságra való áttérés egyes országokban hosszabb időt igényel, ezért egyes cikkek bevezetése alól - bejelentés alapján - legfeljebb 2000. július 1-ig felmentést ad. A magyar fél két cikk tekintetében jelentette be ilyen igényét (lásd: Egyezmény T Függeléke). A felmentések egyikének határideje már lejárt; az időközben elfogadott 1994. évi XLVIII. törvény "a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról" egyébként is idejét múlttá tette az erre vonatkozó átmeneti kivétel alkalmazását. A második felmentés szükségességét az 1995. évi XCV. törvény 14. cikk rendelkezése tette feleslegessé. (Egyes, az Egyezmény aláírásakor elfogadott kivételek érvényessége időközben más országok esetében is megszűnt.)
Az Egyezmény létrehozta a Charta Konferencia állandó Titkárságát, amelynek költségeit a részes államok fedezik.
A Záróokmány további mellékletét képező Döntések az Energia Charta Egyezmény Tekintetében a részes államok kérésére az Egyezmény egyes cikkeihez fűzött értelmezéseket és könnyítéseket tartalmazza. Az elfogadott döntések a magyar fél érdekeit nem sértik.
A Záróokmány 3. mellékletét képező Energiahatékonyságról és kapcsolódó környezetvédelmi vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyv tárgykörében kiegészíti, kibővíti és kiterjeszti az Energia Charta Egyezmény szövegét. Az aláíró részes államok kifejezték szándékukat az energiapolitikák és stratégiák energiahatékonyságot és környezetvédelmet elősegítő összehangolásában és megfogalmazásában.
A Záróokmány a részes államoknak az Egyezménnyel vagy annak egyes cikkeivel kapcsolatban kialakított - értelmező jellegű - megállapodásait és nyilatkozatait tartalmazza. Nincs közöttük olyan, amely a magyar fél számára hátrányos helyzetet teremtene, vagy vele szemben diszkriminációt alkalmazna.
Összességében elmondható, hogy az Európai Energia Charta Konferencián létrejött dokumentumok összhangban vannak Magyarország külpolitikai céljaival, elősegíti gazdaságpolitikai céljaink elérését a gazdaság egy speciális ágazatában, energiapolitikánk nemzetközi támaszául szolgál.