3120/2021. (IV. 14.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 2013. évi CCXL. törvény 436. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Pécsi Ítélőtábla 5.Bpkf.316/2019/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdés 27. § (1) bekezdés alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.

[2] A Tolna Megyei Bíróság 2011. március 17-én kihirdetett 5.B.95/2009/92. számú - a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.190/2011/17. számú ítéletével 2011. október 21-én jogerőre emelkedett - határozatával az indítványozót emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt halmazati büntetésként 20 év fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[3] Az indítványozót még a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) alapján ítélték el, amely nem írta elő, hogy a bíróság rendelkezzék ítéletében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, mivel azt maga a régi Btk. 47. § (2) bekezdése meghatározta. Később a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 38. § (1) bekezdése azonban előírta, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság ügydöntő határozatában megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Amennyiben az alapügyben eljáró bíróság a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem, vagy nem törvényesen rendelkezett a feltételes szabadságról, akkor a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 671. § 4. pontjában meghatározott egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatására van lehetőség.

[4] A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 436. § (2) bekezdése rögzítette, hogy a régi Btk. alkalmazásával szabadságvesztésre ítélt a 2013. június 30-án hatályban volt régi Btk. rendelkezései szerint bocsátható feltételes szabadságra.

[5] Az indítványozó egyszerűsített felülvizsgálati eljárást kezdeményezett a Szekszárdi Törvényszéknél arra hivatkozással, hogy a vele szemben szabadságvesztés kiszabó 2011. október 21-én jogerőre emelkedett ítélet nem tartalmaz a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést. Sérelmezte továbbá, hogy a Bv. tv. támadott rendelkezése diszkriminatív, mert álláspontja szerint feltételes szabadságra bocsátására az új Btk. kedvezőbb rendelkezései vonatkoznak. Ezt a következtetést a Btk. időbeli hatályánál rögzített rendelkezésekből vonta le, mert szerinte a büntetőügyben az elbíráláskori, kedvezőbb törvényi rendelkezést kell alkalmazni.

[6] A Szekszárdi Törvényszék 2019. október 29-én kelt 5.Bpk.159/2019/19/2. számú végzésével a felülvizsgálati eljárásra irányuló indítványt elutasította azzal, hogy a régi Btk. hatálya alá eső elítélésről szóló bírósági határozatban nem kellett rendelkezni a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, így az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló bírói mulasztás nem áll fenn. A bíróság megjegyezte, hogy az indítványozó valójában nem az alapügyben eljáró bíróság határozatát, hanem a törvény rendelkezését támadja.

[7] A Pécsi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2019. december 19-én kelt Bpkf.II.316/2019/6. számú határozatával az elsőfokú végzést helybenhagyta.

[8] 2. Az indítványozó 2020. február 19-én alkotmányjogi panasszal fordult közvetlenül az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság felhívására panaszát 2020. augusztus 7-én érkezett beadványában kiegészítette.

[9] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Bv. tv. 436. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint ez a törvényi rendelkezés ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal, valamint sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésben és a XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglalt jogait.

[10] Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdés alapján kérte a Szekszárdi Törvényszék 5.Bpk.159/2019/19/2. számú, valamint a Pécsi Ítélőtábla 5.Bpkf.II.316/2019/6. számú végzéseinek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó indokolása szerint a támadott határozatok sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésben, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglalt jogait.

[11] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].

[12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság támadott végzésének átvételére vonatkozó vétív nem áll rendelkezésre. Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy a másodfokú határozat kelte 2019. december 19. napja, míg az alkotmányjogi panasznak az Alkotmánybíróság által történt érkeztetésének napja 2020. február 19., így az alkotmányjogi panaszt - figyelemmel az ítélet kézbesítésének időigényére is - határidőben benyújtottnak tekinti.

[13] A panasz részben eleget tesz az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 26. § (1) bekezdés, 27. § (1) bekezdés], a támadott jogszabályi rendelkezést [Bv. tv. 436. § (2) bekezdés], a bírósági határozatok megjelölését (5.Bpk.159/2019/19/2. számú és 5.Bpkf.316/2019/6. számú végzéseket), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdést, XXIV. cikk (1) bekezdést, a XXVIII. cikk (1) bekezdést]. A panasz indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések és a támadott jogszabályi rendelkezés miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz továbbá abban a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Bv. tv. 436. § (2) bekezdés és a támadott bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat. Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó, mint az alkotmányjogi panasznak alapul szolgáló büntetőeljárás terheltje, értelemszerűen jogosultnak és érintettnek minősül, és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.

[14] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésén alapuló indítványában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére is hivatkozott. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot rögzíti, vagyis a közigazgatási hatóságok eljárásának alkotmányossági mércéjét határozza meg. A panasznak alapul szolgáló ügyben nem közigazgatási hatóságok, hanem a bíróságok jártak el, ezért az Alaptörvény e rendelkezése a jelen esetben nem alkalmazható (legutóbb például: 3444/2020. (XII. 9.) AB végzés, Indokolás [23]).

[15] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdés és az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti indítványában egyaránt hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésre, de alkotmányjogi szempontból értékelhető indokolást nem fűzött hozzá. Az indítványozó alkotmányjogi panasza ezért ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ilyen indokolás hiánya az indítványi elem érdemi elbírálásának az akadálya (pl. 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]).

[16] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[17] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdés szerinti indítványában azzal érvelt, hogy a jogalkotó a Bv. tv. 436. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel megakadályozta, hogy a régi Btk.-n alapuló jogerős elítélését követően hatályba lépett Btk.-nak a feltételes szabadságra bocsátás kezdő időpontjára vonatkozó kedvezőbb szabályait az ügyében alkalmazzák. Az Abtv. 27. § (1) bekezdésén alapuló indítványában szintén ebből az érvelésből kiindulva úgy vélte, hogy vele szemben egyszerűsített felülvizsgálati indítványának az elutasításával a bíróságok hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak.

[18] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése a közhatalmat gyakorlók számára azt az alkotmányos parancsot fogalmazza meg, hogy valamennyi személyt egyenlő méltóságúként kezeljenek, és szempontjaikat egyenlő mércével és méltányossággal mérjék (például: 3206/2014. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [23]). Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése az alapjogok egyenlőségét és a diszkrimináció tilalmát tartalmazza, amely tiltja az ebben a bekezdésben felsorolt tulajdonságok alapján történő különbségtételt elsősorban az alapjogok tekintetében, illetve az egész jogrendszerre kiterjesztve (például: 3206/2014. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [27]-[29]).

[19] Az indítványozó az egymással összehasonlítható jogalanyok csoportjaként mindkét jogalapon benyújtott indítványában egyaránt az elítélti kört jelölte meg. Álláspontja szerint azért kell a Btk.-t feltételes szabadságra bocsátásának elbírálásakor alkalmazni, mert mindkét törvénykönyv időbeli hatályánál szerepel az az általános elv, amelynek alapján, ha a cselekmény elbírálásakor a hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni.

[20] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítványozó a homogén csoportképző ismérvet mindkét indítványában tévesen állapította meg. A két büntető törvénykönyv a kedvezményszabályok tekintetében lényeges eltéréseket tartalmaz a jogalkotó által alkalmazott jogpolitikai megfontolások alapján. Az Alkotmánybíróság korábban már rögzítette, hogy nincs jogosítványa a büntetőpolitika által megfogalmazott szükségletek, követelmények és célok helyességéről és indokairól, így különösen azok célszerűségéről és hatékonyságáról határozattal dönteni. Az Alkotmánybíróság csak a normában testet öltött politikai döntés alkotmányosságáról vagy alkotmányellenességéről határozhat (legutóbb pl. 21/2020. (VIII. 4.) AB határozat, Indokolás [67]).

[21] Az indítványozó a büntető törvénykönyvek közötti eltérést kifogásolja, továbbá tévesen értelmezi a büntető törvénykönyv időbeli hatályán belül a visszaható hatályról szóló rendelkezést. Abban ugyanis nem a kedvezményszabályokról, hanem magának a bűncselekménynek az enyhébb megítéléséről van szó. A feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezések és az arra vonatkozó eljárások nem a bűnösség kérdését rendezik, hanem egy kedvezményszabályt tartalmaznak, amely a mindenkori büntetőpolitikától függ.

[22] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ezért a régi Btk. és a Btk. hatálya alá tartozó elítéltek nem vonhatók ugyanabba a csoportba a különbségtétel vizsgálatakor. Ennek következtében az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdésében foglalt vizsgálat feltételei nem állnak fenn.

[23] Az Alkotmánybíróság mindezen tények és indokok áttekintése, illetve mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy az indítványozónak az Abtv. 26. § (1) bekezdésén, illetve az Abtv. 27. § (1) bekezdésén alapuló alkotmányjogi panasza nem tartalmaz olyan érvet, amely a Bv. tv. 436. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességét, illetve az ügyben hozott bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenességet vetne fel, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést alapozna meg.

[24] 5. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, visszautasította.

Budapest, 2021. március 9.

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Horváth Attila alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Miklós alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/395/2020.