A Miskolci Törvényszék K.20835/2011/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 108. §, 109. §] Bíró: Demjén Péter

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság

12.K.20.835/2011/12. szám.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A bíróság dr. Molnár Angelika (3530 Miskolc, Hunyadi J. u. 56. szám alatti székhelyű) egyéni ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe szám alatti lakos) felperesnek, dr. Iván Gyula jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe szám alatti székhelyű) alperes elleni adóügyben született közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A megyei bíróság a felperes keresetét e l u t a s í t j a .

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak az adóhatóság felhívására - a felhívásban közölt időben és módon - 674.900,- (Hatszázhetvennégyezer-kilencszáz) forint kereseti illetéket.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt napon belül 400.000,- (Négyszázezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság az alábbi tényállást állapította meg a perben:

A jogelőd APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatóság Társas Vállalkozások Ellenőrzési Osztálya 2. felperesnél 2003-2006. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó, 2004-2006. évekre vonatkozóan százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le.

Az ellenőrzés megállapításait realizáló elsőfokú adóhatósági határozatot a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság 2899215439. számú határozatával megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.

A másodfokú adóhatósági határozat előírta, hogy az elsőfokú adóhatóságnak az új eljárás során felperesi adózó 2003. január hó 1-jén fennálló nyitó megtakarításának összegszerű megállapítása során - eltekintve azon esettől, amennyiben adózó igazolja, hogy a 2003. év elején hitelt érdemlően igazolt módon fennálló megtakarítása a korábbi évekből származik - elsődlegesen a magánszemély 2002. évben elért jövedelméből kell kiindulnia.

A megtakarítás összegszerűségének meghatározása során figyelemmel kell lenni a magánszemély részéről 2002. évben felmerült életviteli, biztosításhoz kapcsolódó, kontroll adatszolgáltatásban közölt, adózó által rendelkezésre bocsátott ingóvásárlások kapcsán, valamint más egyéb, igazolhatóan felmerült kiadások összegére is.

Az elsőfokú adóhatóságnak meg kellett vizsgálnia a megismételt eljárásban, hogy felperes, valamint Cs.-né H. K. a vizsgált időszakban ténylegesen mekkora összegű megtakarítással rendelkezhetett, illetőleg amennyiben forrástöbblet keletkezett, akkor milyen összeg kerülhetett átadásra a házastárs részére.

Az elsőfokú adóhatóság az elsőfokú határozat megsemmisítése és új eljárásra utasítása miatt a megkezdett ellenőrzést tovább folytatta.

Az új eljárás során az elsőfokú adóhatóság 2010. november hó 17. napján kelt 2456608544. számú határozatával a felperes terhére 12.935.197,- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 6.467.598,- forint adóbírságot és 6.145.412,- forint késedelmi pótlékot állapított meg.

Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az adóvizsgálat tárgyát az új eljárás során a felperes életvitelére fordított kiadásainak, valamint a vizsgált időszakban nyilvántartott adóköteles bevételeinek fedezetéül szolgáló források vizsgálata képezte.

Eljárása során a rendelkezésére álló adatok alapján megállapított - illetve az adózó által bevallott - adóköteles, valamint adómentes jövedelmi adatokat összevetette az életvitelre, vagyongyarapodásra fordított kiadási adatokkal, arra vonatkozóan, hogy azok arányban állnak-e egymással.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesi adózó vagyongyarapodásának vizsgálata során 2003-2006. évet érintően 61.447.174,- forint kiadást rögzített. A felperesi adózó bevételeit vizsgálva megállapította, hogy adózó 2003-2004. évekre vonatkozóan bevallási kötelezettségének nem tett eleget, ugyanakkor a fenti kiadásokkal szemben 2005-2006. évi személyi jövedelemadó-bevallásaiban 1.584.000,- forint bruttó jövedelmet szerepeltetett.

A vizsgálat eredményeként 2003-2006. évre vonatkozóan az elsőfokú adóhatóság a kiadások pénzügyi fedezeteként összesen 52.358.168,- forintot állapított meg. Az adóhatóság a 2003. évi nyitó forráskészlet összegét 240.072,- forintban vélelmezte az alapeljárásban becsatolt bizonylatok alapján, figyelemmel felperesi adózó 2002. évi jövedelmére, ingóvásárlásainak nagyságára, a biztosításra befizetett összegekre, a kölcsönadott készpénz és a KSH létminimum szerinti megélhetési költségek összegére, mivel a vizsgálattal érintett magánszemélynek megtakarítása 2002. évben nem keletkezhetett. Ezért kéthavi létminimumnak megfelelő összegben határozta meg a 2003. január 1. napján fennálló nyitó készpénzállományát.

Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy az adózó jövedelme és egyéb forrásai az általa finanszírozott kiadások forrását csak részben biztosította, teljes egészében nem nyújtott rá fedezetet.

A fenti határozat ellen felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben előadta, hogy az adóhatóság megsértette az Art. 108-109.§-ában írt rendelkezéseket.

Rögzítette, hogy az adóhatóság a becslés jogalapjának bizonyítása körében hivatkozik arra, hogy önmagában az a tény, hogy a bevallott jövedelem és az életvitelre fordított kiadások nem állnak arányban, megalapozzák a becslés alkalmazhatóságát. Ezen adóhatósági érveléssel szemben állnak mind a jogszabályi rendelkezések, mind pedig az irányadó bírói gyakorlat.

Nem szűkíthető le a jogszabályi rendelkezés csupán a bevallott jövedelmekre, hiszen az Szja tv. is külön mellékletben foglalkozik az adómentes jövedelmekkel, illetőleg tartalmaz több olyan szabály, amely alapján az adóhatóságnak nem is lehet tudomása az adott évben megszerzett bevételről.

Sérelmezte, hogy nem vette figyelembe az adóhatóság Sz. S.-né vonatkozásában a közjegyzői okiratot. Az adóhatóság adózói hivatkozás esetén is köteles bizonyítási eljárást lefolytatni. Felperes által 2003. január 1. napjáig felhalmozott megtakarítás összegére és meglétére vonatkozóan bizonyítási indítványt terjesztett elő, azonban ennek teljesítését mellőzte az adóhatóság.

Mivel az adóhatósági határozat megalapozatlan, a határozat megváltoztatását, illetve megsemmisítését és az első fokon eljárt szerv új eljárásra utasítását kérte.

Az alperes a 2011. február hó 25. napján kelt 4071752404. számú határozatával az elsőfokú adóhatóság fenti határozatát megváltoztatta és felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben 8.597.255,- forint, százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben 2.651.695,- forint adókülönbözetet állapított meg. A 11.248.950,- forint adóhiány után 5.624.475,- forint adóbírságot és 5.433.095,- forint késedelmi pótlékot állapított meg.

Határozatának indokolásában megállapította, hogy helytállóan rögzítette az elsőfokú adóhatóság azt a körülményt, hogy a felperes által vizsgált időszakban megszerzett jövedelem összege nem biztosított fedezetet az adóhatóság által feltárt kiadásokra, mely tény már önmagában megalapozza a becslés alkalmazásának helyességét, alátámasztja a becslés feltételeinek fennállását.