A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Mpk.50012/2013/4. számú határozata. Bíró: Varga Péter Pál

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1.Mpk.50.012/2013/4.

V é g z é s

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes neve(felperes címe) kérelmezőnek - a Dr. Hovánszki Arnold Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hovánszki Arnold ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) kérelmezett ellen konzultációra vonatkozó szabály megszegése miatt indított nem peres ügyében meghozta az alábbi

v é g z é s t

A kérelmet elutasítja.

Kötelezi a kérelmezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a kérelmezettnek 12 700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint - az áfa összegét is magában foglaló - ügyvédi munkadíjat.

Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 6000 (hatezer) forint eljárási illetéket.

A végzéssel szemben a kézbesítéstől számított 5 napon belül van helye fellebbezésnek a Székesfehérvári Törvényszékhez címzetten, amelyet jelen bíróságnál írásban, 3 példányban kell előterjeszteni.

I n d o k o l á s :

A kérelmező 2013. február 13. napján terjesztett elő kérelmet a bírósághoz a konzultációra vonatkozó törvényi rendelkezések munkáltató általi megszegésének megállapítása, a kérelmezett konzultációra kötelezése végett.

Álláspontja szerint a kérelmezett több tekintetben is megsértette az Mt. 233. § (2) bekezdése rendelkezéseiből következő, a konzultációval kapcsolatos kötelezettségét.

Egyfelől azt kifogásolta, hogy a munkáltató a maga részéről nem biztosított megfelelő, döntési jogkörrel felruházott képviseletet a konzultációs tárgyaláson, amelyet a társaságnál 2013. február 1. napjától érvényes lakhatási támogatás szabályzat tárgyában kezdeményezett. Másfelől azt sérelmezte, hogy érdemi konzultációra a szociális partnerek között, azért nem nyílott lehetőség, mert annak kereteit a munkáltató indokolatlan korlátokat állítva 40 percben maximálta, tényleges pedig 30 perc elteltével lezárta. Mindemellett azt is nehezményezte, hogy a konzultáció február 1-ei kezdeményezését követően a kérelmezett azért ütemezte az ezen időponttól számított 7 napra a konzultációt, hogy az egyébként érdemi tárgyalásra nem alkalmas 30 perces egyeztetést követően az Mt. 233. § (3) bekezdése rendelkezéseire hivatkozással a konzultációt lezárhassa.

A kérelmező a fentieken túl azt is panaszolta, hogy a munkáltató a konzultáció folytatásának lehetőségétől mereven elzárkózott, így a törvény szerint is a konzultáció lényegét jelentő személyes véleménycserére, érdemi tárgyalásra nem is volt mód. Végezetül azt is kifogás tárgyává tette, hogy a kérelmezett a konzultáció időtartamára az azzal érintett lakhatási támogatás szabályzat végrehajtását annak ellenére fel nem függesztette, hogy az törvény szerint kötelezettsége lett volna.

A munkáltató a kérelem elutasítását és a kérelmezett költségekben történő marasztalását kérte.

Előjáróban arra utalt, hogy a konzultációval érintett szabályzatot elfogadását megelőzően az üzemi tanáccsal véleményeztette, azzal kapcsolatosan 2013. január 8-án kelt kérelme alapján magának a kérelmezőnek is tájékoztatást adott. Szükségesnek látta annak kiemelését, hogy a kérelmező által kezdeményezett konzultáció ilyen módon már nem a munkáltatói intézkedés tervezetére, hanem a már érvényesen megalkotott szabályzatra vonatkozott.

Tagadta, hogy a 2013. február 1-ei kezdeményezést követően az ő érdekkörében felmerült okokból került volna február 8-ra a konzultáció időpontja. Állította ezzel szemben, hogy a konzultáció február 8-ai időpontját, és helyszínét egyoldalúan maga a kérelmező jelölte ki.

Meglátása szerint a kérelmező alaptalanul vonja kétségbe a konzultáción a munkáltató képviseletében megjelent munkatársak képviseleti jogosultságát, mint kifejtette, nevezettek a tárgyalásra jogosult HR Team menedzser közvetlen helyetteseiként voltak hivatottak fellépni a személyzeti és munkaügyi kérdésekkel összefüggő ügyekben. Rámutatott mindemellett arra, hogy bár a konzultáció során a kérelmező részéről közreműködő ... "titkárhelyettes" képviseleti jogosultsága a szakszervezet alapszabályával összevetve aggályosnak mondható, a munkáltatói oldal a február 8-ai tárgyalások alkalmával a titkárhelyettes képviseleti jogát nem vitatta el. Szerinte a konzultáció biztosított időbeli keretei alkalmasak voltak arra, hogy a felek egymás érdemi álláspontját megismerjék, a munkáltató pedig ezek után, a törvényi határidő leteltével a konzultációt megalapozottan tekintette lezártnak. Mint megjegyezte, ettől függetlenül lehetőséget biztosított a kérelmezettnek arra, hogy a következő hét hétfőjén esetleges további észrevételeit előterjessze. E körben azt tartotta szükségesnek megjegyezni, hogy ezen lehetőségről szóló írásbeli tájékoztatását a kérelmezett törvényes képviselője, ... titkár megtagadta átvenni, az átvétel megtagadásának tényéről pedig jegyzőkönyv is készült. A szakszervezeti titkár ezen eljárása meglátása szerint nem értelmezhető másként, minthogy a kérelmező további észrevételekkel már nem kívánt élni, következésképp nem volt ok arra, hogy a munkáltató a konzultációt ne nyilvánítsa lezártnak.

Hangsúlyozta továbbá, hogy az egyébként 2013. február 1. napjától érvényes szabályzatot a konzultáció időtartalma alatt, vagyis február 8. napjáig nem hajtotta végre, annak alapján lakhatási támogatásról a fenti időszakban döntést nem hozott. A konzultáció megsértésével, eljárásával kapcsolatos felperesi felvetések és kifogások ebből következően nézete szerint alaptalanok.

A kérelem az alábbiak szerint nem alapos.

A 2012. évi I. törvény (Mt.) 272. § (4), (5) bekezdései szerint:

(4) A szakszervezet a munkáltatótól a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban tájékoztatást kérhet.

(5) A szakszervezet jogosult a munkáltatói intézkedéssel (döntéssel) vagy annak tervezetével kapcsolatos véleményt a munkáltatóval közölni, ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezni.

Az Mt. 233. §-a rendelkezései szerint:

(1) E rész alkalmazásban