AVI 2002.10.137 Vámügyben a kiléptetési eljáráshoz fűződő joghatások a befejezett eljáráshoz fűződnek [1995. évi C. tv. 36. §]

Felperes 1996. év végén részlegesen kicsontozott fagyasztott csirkét exportált, a vámhatóság az Egységes Vámárunyilatkozatot (továbbiakban: EV okmány) 1996. december 28-án átvette, és a vámvizsgálat elvégzése után 1997. január 1-jén a vámárukat kiléptette az országból.

1997. január 1-jén hatályba lépett a 38/1996. (XII. 29.) FM-PM-IKIM együttes rendelet (továbbiakban: R.) a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatásról, amelynek 8. § (6) bekezdése azt tartalmazza, hogy "az Egységes Vámárunyilatkozat 33. rovat legutolsó (ötödik) mezőjében (KTJ-szám helye) kötelezően fel kell tüntetni a mellékletekben az adott termék vámtarifaszáma előtt szereplő sorszámot". Az 1996. december 29-én, vasárnap megalkotott rendelet a 9. § (1) bekezdése szerint úgy lépett hatályba, hogy rendelkezéseit a hatálybalépést követő kiléptetés esetén kell alkalmazni.

Felperes a kiviteli vámeljárás EV okmányain a 33. rovat ötödik mezőjét nem töltötte ki.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (továbbiakban: APEH) Megyei Igazgatósága Egyéni Vállalkozók és Magánszemélyek II. Ellenőrzési Osztálya (továbbiakban: elsőfokú hatóság) megbízólevél alapján mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatás kiutalás előtti ellenőrzését végezte felperesnél 1997. december hónapra vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság 1998. április 16. napján kelt határozatában felperes terhére a bevallásához viszonyítva 9 212 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.

A határozat indokolása szerint, mivel a jegyzőkönyv mellékletét képező 5. és 8. sorszámmal felüljegyzett EV okmányokon a 33. rovat utolsó mezőjét felperes nem töltötte ki, és az 1997. évre hatályos R. 8. § (6) bekezdése értelmében a sorszám feltüntetésének elmulasztása esetén az exporttámogatás abban az esetben sem igényelhető, ha az igénybevétel egyéb feltételei egyébként teljesültek, felperes az 1997. január 1-jén kiléptetett áruk exportja után jogsértően igényelte a támogatást.

Felperes fellebbezésében előadta, hogy az indító vámolás időpontjában hatályban lévő jogi szabályozás szerint helyesen töltötte ki az EV okmányokat, önhibáján kívül történt a kiléptetés az év első napján, amikor már nem tudott eleget tenni a R. új szabályozásának.

Alperes 1998. július 14-én határozatában az elsőfokú határozatot, annak ténybeli és jogi alapossága okán helybenhagyta.

Felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte arra alapítottan, hogy a kamionnal történő kiszállítás 1996. december 28-án megkezdődött; az 1996. december 29-én megalkotott R.-et kihirdető Magyar Közlöny nyomdai átfutási ideje, az azt követő a postára adás időtartama miatt a R. megismerhetősége csak 1997. január 1-je után történhetett meg, ezért a hatályos jogszabályokon alapuló eljárása megalapozza az exporttámogatását.

Alperes a határozatokban foglaltak fenntartásával a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az első- és a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a hatóságot új eljárásra kötelezte, mert álláspontja szerint a R.-et azokra a vámeljárásokra kell alkalmazni, amelyeknél a kiléptetés megkezdése is 1997. évben történt. Mivel felperesnél a kiléptetés 1996. évben indult, exportálására a R. nem alkalmazható, ezért EV okmány 33. rovat utolsó mezőjét üresen kellett hagyni.

Alperes nyújtott be fellebbezést az ítélettel szemben, kérve annak megváltoztatásával a kereset elutasítását; arra hivatkozott, hogy a kiléptetés többfázisú folyamat, és a jogi tény akkor valósul meg, ha minden feltétel megvalósult. Felperes vonatkozásában ez 1997. január 1-jén kővetkezett be, ezért a R. joghatását felperes támogatás igénylése során alkalmazni kellett.