3020/2024. (I. 12.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.VIII.10.049/2023/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Simonka Csaba ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az indítványozó az egyedi ügy felperese volt.

[3] A jelen alkotmányjogi panasz alapját képező ügy előzménye, hogy az indítványozót egészségi állapota miatt a Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: alperes) elnökének kezdeményezésére Magyarország köztársasági elnöke 2015. március 24-én felmentette bírói tisztségéből. Az indítványozó a munkáltatói intézkedéssel szemben keresetet terjesztett elő. A per a kereset jogerős elutasításával végződött, a jogerős ítéletet a Kúria felülvizsgálati eljárása során hatályában fenntartotta. Az Alkotmánybíróság a 3035/2021. (II. 10.) AB határozattal megsemmisítette a Kúria felülvizsgálati ítéletét. A megismételt eljárás - az Alkotmánybíróság határozatában foglalt szempontokra figyelemmel - a szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására irányuló kereset jogerős részítéletben történő elutasításával végződött.

[4] A Kúria rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a sérelemdíj tekintetében folytatja.

[5] Az indítványozó azt kérte a bíróságtól, hogy kötelezze sérelemdíj megfizetésére korábbi munkáltatóját, a Fővárosi Törvényszéket. Kérelmében a következő tényállításokat tette:

- már az indítványozó kórházi kezelése alatt kezdeményezték az egészségügyi alkalmatlansági eljárás megindítását, ami az eljárás koncepciózusságára utal;

- a titkárságvezető az indítványozó betegségét pszichiátriai jellegűnek vélelmezte és a tudta nélkül kezdeményezte az egészségügyi alkalmatlansági eljárás lefolytatását, amivel a munkáltató megsértette a munkajogi együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét;

- a 30 napot meghaladó keresőképtelenség esetén jogszabály írja elő a soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat elvégzését, az alperes azonban e kötelezettség teljesítését elmulasztotta, az, hogy az indítványozóval szemben mégis elrendelte a vizsgálatot, hátrányos megkülönböztetést valósított meg;

- a foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálat elvégzésre felkért üzemorvos törvényes alap nélkül követelte az indítványozótól különleges személyes adatokat tartalmazó zárójelentését, majd szintén törvénysértő módon nem végezte el a vizsgálatot, hanem pályaalkalmassági vizsgálatot javasolt;

- az alperes elnöke az indítványozót a kórházi kezelésére vonatkozó egészségügyi adatai közlésére próbálta kényszeríteni, illetve azt részben ki is kényszerítette;

- az alperes hivatalos feljegyzése valótlanul rögzíti, hogy az üzemorvosi vizsgálatról készült iratot tartalmazó borítékot az indítványozó felbontotta, majd azt újból lezárt állapotban adta át a munkáltatónak - ez az állítás az alperes rosszhiszeműségét bizonyítja;

- az alperes az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.), valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) előírásaiba ütköző módon rendelkezett úgy, hogy az indítványozó nem ismerheti meg a saját személyére vonatkozó elnöki iratot;

- az alperes lemondásra felszólító intézkedése nem felelt meg a jogszabályoknak.

[6] Az első fokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék ítéletében rögzíti, hogy felhívta az indítványozót, hogy előkészítő iratához csatolja mellékletként azokat az okiratokat, illetve indítványozza azon bizonyítékok beszerzését, amelyek alátámasztják a tényállításait. Az indítványozó ezt elmulasztotta. A Székesfehérvári Törvényszék elutasította a keresetet.

[7] Az indítványozó egyik fő állítása az volt, hogy miután az üzemorvosi vizsgálatról készült iratot tartalmazó lezárt borítékot átadta a munkáltatójának, az alperes azt állította, hogy jogosulatlanul felbontotta, majd visszazárta azt. Ezzel kapcsolatosan a törvényszék arra mutatott rá, hogy az alperes nem állította egyértelműen, hogy az indítványozó bontotta fel a borítékot, mindössze azt jegyezte meg, hogy az felbontott, majd visszazárt állapotban került hozzá. Bár a körülmények alapján elképelhető és életszerű, hogy úgy gondolta, az indítványozó volt az, aki felbontotta a borítékot, erre irányuló kijelentést az alperes nem tett, az indítványozó pedig nem tudta bizonyítani, hogy a sérelmezett állítás kifejezetten az ő személyét érintette.

[8] A törvényszék egyebekben arra alapította a kereset elutasítását, hogy az indítványozó az állításait felhívás ellenére sem támasztotta alá bizonyítékokkal, illetve nem indítványozta a szükséges bizonyítást. Ezen túlmenően azt sem adta elő, mi volt az az őt ért nem vagyoni sérelem, ami a személyhez fűződő jogának megsértéséből következett. A jogsérelem állítása önmagában nem alapozza meg a sérelemdíj iránti követelést, ahhoz az is szükséges, hogy az indítványozót ebből származó, nem vagyoni sérelem érje.

[9] A Bjt. bírói személyi nyilvántartásról szóló rendelkezéseinek sérelmével kapcsolatban a törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bjt. 147. és 148. §-ai pontosan és eltérést nem engedően meghatározzák, milyen adatokat tartalmazhat a nyilvántartás és azokhoz ki férhet hozzá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a bírókról nem vezethet egyéb nyilvántartást a szolgálati jogviszonnyal összefüggésben, az Infotv. rendelkezéseinek betartásával. Az alperes adatkezelése nem felelt meg maradéktalanul az Infotv. követelményeinek, azonban ez a szabálysértés nem volt olyan súlyú, hogy megalapozná a személyiségi jogsértést.

[10] Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, annak indokolásával teljeskörűen egyetértett.

[11] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztette elő. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban hozott, Mfv.VIII.10.049/2023/5. számú ítéletével hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.

[12] 2. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz - hiánypótlással utóbb kiegészített - alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdésének, II. cikkének, VI. cikk (1) és (3) bekezdésének, XXIV. cikkének, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmére történő hivatkozással kérte a Kúria ítéletének a Győri Ítélőtábla és a Székesfehérvári Törvényszék ítéleteire kiterjedő megsemmisítését.

[13] Az indítványozó álláspontja szerint az alperes jogosulatlanul fért hozzá az adataihoz és kezelte azokat. Az eljárt bíróságok maguk is elismerték, hogy az adatkezelés nem volt minden tekintetben szabályszerű, ezért tévesen állapították meg, hogy nem megalapozott a sérelemdíj iránti követelése. Az alperes az indítványozó adatait kezelte és korlátozta őt abban, hogy a nyilvántartott adatokhoz hozzáférjen, és ennek során nem az Infotv. vonatkozó szabályai szerint járt el. Emellett az az állítás, amely azt sugalmazta, hogy az indítványozó volt az, aki felbontotta, majd visszazárta a lezárt borítékot, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. § d) pontjába, valamint 2:45. § (1) bekezdésébe ütközően sértette az indítványozó becsületét és jóhírnevét.

[14] Az alperes e törvénysértő eljárása következtében sérültek az indítványozónak az Alaptörvény II. cikkében, valamint VI. cikk (1) és (3) bekezdéseiben biztosított jogai.

[15] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt alapvető jogainak sérelmeként értékelte azt, hogy a sérelemdíj megállapítása iránti követelését a Győri Ítélőtábla ugyanazon összetételű tanácsa bírálta el másodfokon, mint a szolgálati jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítására irányuló követelést.

[16] 3. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.

[17] Az indítványozó jogi képviselője 2023. június 28-án vette át a Kúria ítéletét, majd augusztus 28-án, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti 60 napos határidőn belül nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt az elsőfokú bíróságon. A hiánypótlási felhívást 2023. szeptember 18-án vette kézhez, majd a hiánypótlást október 18-án nyújtotta be, az Abtv. 55. § (3) bekezdése szerinti 30 napos határidőn belül.

[18] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A határozott kérelem feltételeit az Abtv. 52. § (1b) bekezdése - annak a)-f) pontjai - rögzítik. A panasz ezeknek a feltételeknek megfelelt az alábbiak szerint.

[19] A panasz tartalmazza azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza. Tartalmazza az eljárás megindításának indokait és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét; megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Az Alaptörvény II. cikke és VI. cikk (1) és (3) bekezdései tekintetében tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megsértett rendelkezéseivel, továbbá kifejezett kérelmet ad elő a sérelmezett bírói döntés, valamint jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére.

[20] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jogának sérelmét állította. Az Alaptörvény e rendelkezése a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot tartalmazza és a közigazgatási hatóság eljárásának tisztességességét biztosítja. Ettől különbözik a XXVIII. cikk (1) bekezdése, amely a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogról rendelkezik. A jelen ügyben a sérelemdíj iránti követelés tárgyában bírságok jártak el, az indítványozó a bíróságok eljárását sérelmezte.

[21] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdését sértő körülményként jelöli meg azt, hogy a másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla a szolgálati jogviszony megszüntetésének jogellenessége tárgyában született jogerős részítéletet meghozó tanáccsal megegyező összetételű tanácsban járt el a sérelemdíj iránti követelés tárgyában. Az alapperben alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) nem tartalmaz olyan kizárási okot, amelynek értelmében a fél valamely keresetét elbíráló bírót ki kellene zárni ugyanazon fél másik keresetének elbírálásából. Az indítványozó a rendelkezésre álló iratok alapján nem jelölt meg olyan körülményt, ami kizárt bíró részvételét valószínűsítené. Ezért a panasz a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog tekintetében nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának.

[22] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont], továbbá az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [b) pont].

[23] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján tehát az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett: a támadott bírói döntés az ügy érdemében hozott, vagy eljárást lezáró döntésnek minősül-e, az indítványozó kimerítette-e a jogorvoslati lehetőségeit, az indítványozó érintettnek minősül-e, illetve Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítja-e a panaszban.

[24] Az indítványozó a fellebbezéssel kimerítette rendes jogorvoslati lehetőségét, egyúttal a rendkívüli jogorvoslatok köréből élt a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogával.

[25] A Kúria támadott ítélete, továbbá a Győri Ítélőtábla és a Székesfehérvári Törvényszék ítéletei az ügy érdemében születtek, ezért megfelelnek az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglalt követelménynek.

[26] Az indítványozó az egyedi ügy felpereseként érintettnek minősül.

[27] Az Alaptörvény II. cikke, valamint VI. cikk (1) és (3) bekezdései az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, Alaptörvényben biztosított jognak minősülnek. Ezzel szemben az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése nem nevesít Alaptörvényben biztosított jogot, hanem általánosságban rögzíti az alapvető jogok tiszteletben tartásának és védelmének állami kötelezettségét.

[28] Az Abtv. 31. § (2) bekezdése szerint ha egy ügyben alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanabban az ügyben érintett panaszos által, azonos jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozva alkotmánybírósági eljárásnak nincs helye. Az indítványozó által támadott kúriai ítélettel összefüggésben az Alkotmánybíróság nem folytatott le alkotmányossági vizsgálatot, ezért a res iudicata nem áll fenn.

[29] Az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ának való megfelelés szempontjából is. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.

[30] Az Alkotmánybíróság részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlattal rendelkezik az Alaptörvény egyedi üggyel érintett II. cikke, valamint VI. cikk (1) és (3) bekezdése tartalmát érintően. Az emberi méltóság és a magánszférához való jog egymással szorosan összefüggő tartalmát a 32/2013. (XI. 22.) AB határozatban bontotta ki (Indokolás [84]; később megerősítette: 11/2014. (IV. 4.) AB határozat, Indokolás [51]; 3167/2019. (VII. 10.) AB határozat, Indokolás [26]). Ugyanebben a határozatban rögzítette a jelenleg hatályos Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdésében - korábban a (2) bekezdésben - foglalt információs önrendelkezési jog tartalmát (Indokolás [86]-[88]; újabban megerősítette: 3378/2023. (VII. 27.) AB határozat, Indokolás [33]). A jelen alkotmányjogi panasz mindezekhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.

[31] A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét érintően a következőkre kell rámutatni. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja, ugyanakkor - hatáskör hiányában - nem bocsátkozik szakjogi kérdések ismételt felülbírálatába.

[32] Az alkotmányjogi panaszban előadottak egyértelműen az alapperben felmerült, a sérelemdíj iránti követelés megalapozottságával összefüggő tényállás-megállapítási és törvényértelmezési kérdések felülbírálatára irányulnak. Az indítványozó megismétli a rendes bíróságok előtti eljárásban előadott álláspontját azzal kapcsolatban, hogy az alperes jogosulatlanul kezelte a személyes adatait, ez az adatkezelés ellentétes a Bjt. 147-148. §-aiban foglalt követelményekkel, továbbá hogy őt a felbontott, majd újra lezárt boríték ügyében megrágalmazták. Az eljáró bíróságok mindezeket a kérdéseket részletesen megválaszolták. Döntéseikben számot adtak arról, miért nem követelhető alappal a sérelemdíj, rámutattak arra, hogy a Bjt. által pontosan szabályozott személyi nyilvántartás nem zárja ki a szolgálati jogviszonnyal összefüggő más adatok kezelését.

[33] Az eljáró bíróságok abban a tekintetben is világos álláspontra helyezkedtek, hogy a követelés megalapozottságához szükséges lett volna a nem vagyoni sérelem bemutatása és bizonyítása. Az elsőfokú ítélet indokolása nemcsak az indítványozó fő tényállításainak részletes felsorolását tartalmazza, hanem azt is egyértelművé teszi, hogy ezen állítások bizonyítására az indítványozó a bíróság többszöri felhívása ellenére nem tett indítványt, nem nyújtott be további előkészítő iratot, a tárgyaláson pedig szabályszerű idézés ellenére sem jelent meg. Összességében a bíróságok álláspontja szerint egyrészt az alapperben megállapítható, nem jogszerű adatkezelés nem ad alapot a sérelemdíj követelésére, másrészt a bizonyítási indítványok elmulasztása, illetve hiányosságai - a régi Pp. 3. § (3) bekezdéséből fakadóan - az indítványozó terhére esnek. Az alkotmányjogi panasz mindennek fényében nem tartalmaz a tényállás-megállapítási és törvényértelmezési kérdéseken túlmutató, az ügy érdemére kiható és alkotmányjogilag releváns érvelést.

[34] 4. Az indítvány részben nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést és nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, részben pedig nem felelt meg a törvényi feltételeknek. Ezért azt az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel - az Abtv. 29. §-a, 27. § (1) bekezdés a) pontja, 52. § (1b) bekezdés e) pontja, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2023. december 12.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Patyi András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1909/2023.