A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22140/2010/15. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 272. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.22.140/2010/15.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a László & Társai Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Gergely és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. február 18. napján meghozott 20.P.634.842/2004/29. számú ítélete ellen az alperes részéről 30. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a felperes keresetét teljesen elutasítja.

Az alperest a terhére megállapított elsőfokú perköltség, valamint az állam által előlegezett költség térítése alól mentesíti, és a felperest kötelezi, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 800.000 (nyolcszázezer) forint elsőfokú perköltséget. A felperes által az államnak térítendő, az állam által előlegezett költség összegét 91.713 (kilencvenegyezer-hétszáztizenhárom) forintra felemeli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 1.200.000 (egymillió-kétszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a 2004. december 30. napján előterjesztett keresetében 63.000 euró és ezen összeg után 1995. május 16. napjától 2000. április 30. napjáig évi 4 %, 2000. május 1. napjától a kifizetés napjáig évi 5 % kamat + a mindenkori báziskamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamat, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest a BGB 765-767. §-ai és a 286-288. §-ai alapján.

Előadta, hogy 1991. szeptember 5-én a németországi W.-ben finanszírozási bankkölcsönszerződéseket kötött M. E.-vel 145.000 DEM és 85.000 DEM összegű kölcsön folyósításáról a W..... szám alatti lakásingatlan megvásárlásának finanszírozása céljából. Az alperes - aki 1991 februárja óta M. E. házastársa - az 1991. október 22-én W.-ben megkötött szerződéssel összesen 235.000 DEM erejéig készfizető kezességet vállalt a bankkölcsönszerződések teljesítéséért. A szerződéskötésekkor V. nevet viselő felperes elnevezése a V. K.-val történt egyesülést követően felperes nevére változott. A kölcsönök igénybevételével megvásárolt ingatlan az alperes és házastársa közös tulajdonaként került az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre, a bejegyzés szerint a vagyonközösség a magyar jog alapján jött létre. A felperes 1993. október 25-én a fizetési kötelezettség elmulasztása miatt azonnali hatállyal felmondta a giroszámlát és a bankkölcsönszerződéseket. A felmondáskor a kölcsönvevő teljes tartozása 259.382,16 DEM volt. A felperes felszólította az alperest, hogy készfizető kezessége alapján rendezze a tartozást, de az alperes a teljesítést az 1995. május 16-án kelt levelében megtagadta, így legkésőbb ebben az időpontban késedelembe esett. A tartozás összegéből - miután a bankkölcsönből finanszírozott lakást árverés útján történt értékesítése során 1996. augusztus 9-én a felperes megvásárolta - 139.585,91 DEM megtérült. Figyelemmel az 1993. október 25. és 1995. május 16. közötti időre járó kamatokra is, az alperes, mint készfizető kezes összesen 83.955 euró tőke és ennek 1995. május 16-tól járó kamatai megfizetésére lenne köteles. A 2004. december 1. napján kelt levelében az alperest 130.379,42 euró megfizetésére szólította fel a felperes, de a bank belső döntése alapján a perben nem a teljes tartozás, hanem csak a keresetben megjelölt összeg megfizetésére tart igényt. Álláspontja szerint az alperessel kötött kezesi szerződés nem érvénytelen. A BGB 138. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatók, mert a kölcsönszerződésből, illetve az ehhez kapcsolódó kezességvállalásból az alperesnek jelentős anyagi előnye származott azáltal, hogy a kölcsönből finanszírozott ingatlan fele részének tulajdonosa lett. A német joggyakorlat szerint ilyen esetben a jóerkölcsbe ütközés megállapítása kizárt. A tévedésre alapított megtámadás kapcsán az volt az álláspontja, hogy a BGB 121. §-ában foglaltakra figyelemmel a megtámadással az alperes elkésett, a német nyelv ismeretének hiánya nem teszi a szerződést érvénytelenné. Álláspontja szerint a jogvesztés jogintézménye (BGB 242. §) az adott esetben nem alkalmazható.

Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését indítványozta a Pp. 157. §-a alapján, a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés e) és i) pontjaira hivatkozással. Az volt az álláspontja, hogy mivel a bank fiókja nem jogi személy, jogképességgel nem rendelkezik, ezért a felperes perbeli jogképességének hiánya miatt a bíróságnak idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania a keresetlevelet, amely a Pp. 121. §-ának (1) bekezdésében foglalt tartalmi követelményeknek sem felelt meg a felperes székhelyének, képviselőjének megnevezése, a cégkivonat, az aláírási címpéldány valamint az egyesülésre vonatkozó okirat csatolása nélkül. Az utóbbi hiányában a felperes perbeli legitimációja is kérdéses. Álláspontja szerint a csatolt meghatalmazások hiányosságai folytán meghatalmazás csatolására sem került sor.

Az érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperessel kötött kezesi szerződés a BGB 138. §-a alapján semmis, mert a jóerkölcsbe ütközik. A joggyakorlatra utalva előadta, hogy e vonatkozásban a feltűnő, kirívó aránytalanságnak van jelentősége, melynek kapcsán vizsgálni kell, hogy a kezes a szerződéskötéskor fennálló vagyoni helyzete alapján a lejárati idő alatt meg tudja-e legalább a kamatokat fizetni. Az adott esetben a bank egyáltalán nem vizsgálta az alperes teljesítőképességét, holott tudta, hogy a német nyelvet nem beszélte, munkája, jövedelme egyáltalán nem volt. A joggyakorlat szerint nem mindig elegendő a kirívó aránytalanság megállapításához, hogy a kezes vélhetően a tartozás kamatait sem tudja majd fizetni, vizsgálható, vizsgálandó további tények fennállása is. Amennyiben az adós és a kezes között emocionális kapcsolat van, vélelmezni kell, hogy a kezességvállalásra kizárólag e kapcsolatra tekintettel került sor. Vizsgálható továbbá a felek kapcsolatának tűrhetetlen kiegyensúlyozatlansága, amely megnyilvánulhat a kötelezettségek szépítésében, a kezes járatlanságában vagy pszichikai ráhatásban is. Álláspontja szerint az esetében ezek a körülmények is megállapíthatóak. A szerződés jóerkölcsbe ütközését vélelmezni kell, mert az adós házastársa volt, járatlan volt mind a német nyelv, mind a német banki eljárások terén, megfelelő tájékoztatást nem kapott, a lakást - mely későbbi otthonuk lett - nem tudták volna megvásárolni, ha a hitelhez nem vállal kezességet. Előadta továbbá, hogy nyelvismeret hiányában nem értette a szerződésben foglaltakat, abban a feltevésben volt, hogy a megvásárolt lakás elegendő fedezetet nyújt a kölcsöntartozásra. A per során ezért megtámadta a BGB 119. §-a alapján tévedés címén a kezesi szerződést. A kereset elutasítását a BGB 242. §-ára hivatkozással is kérte. Kifejtette, hogy a jogvesztés - amely az elévülési időn belül is bekövetkezhet - értelme az illojális késés kizárása. Míg az elévülésnél csak az időnek van jelentősége, addig a jogvesztésnél számításba jön a "bona fides" elleni összes körülmény, különösen az, ha a kötelezett a jogosult magatartása alapján berendezkedhetett arra, hogy vele szemben a követelést már nem érvényesítik. Elismerte, hogy e körben a bizonyítás őt terheli, ugyanakkor szerinte azt a felperesnek kell előadnia, hogy mit tett az ügyben. A maga részéről előadta: a banktól semmilyen értesítést nem kapott, még arról sem volt tudomása, hogy a szerződést felmondták. A felperes tudta, hogy visszaköltözött Magyarországra és a címe is rendelkezésre állt, ennek ellenére 2004 decembere előtt nem szólította fel a tartozás megfizetésére, az árverésről sem értesítette, elszámolást sem küldött, csak 13 évvel a szerződéskötés után, az elévülés bekövetkezése előtt néhány nappal küldött a részére fizetési felszólítást. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a BGB 765. §-ához fűzött kommentár kimondja: a hitelező köteles mindentől tartózkodni, ami a kezes jogérvényesítését korlátozza vagy lehetetlenné teszi. Álláspontja szerint vele szemben azért sem jogosult a felperes az igényérvényesítésre, mert amennyiben helyt kellene állnia, a felperes magatartása folytán - elévülés miatt - az adóssal szemben megtérítési igényt nem érvényesíthetne. Rámutatott: a felperes bizonyítani köteles, ténylegesen milyen összegű tartozása áll fenn, tekintettel arra is, hogy a felmondó levélben rögzített követelés négy különböző szerződésen alapul, melyek közül csak kettő vonatkozásában írt alá kezesi nyilatkozatot. A felperesnek tisztáznia és igazolnia kell, hogy melyik követelésből, milyen összeg térült meg, a kamatok hogyan kerültek kiszámításra.