A Szegedi Törvényszék P.21856/2018/28. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:142. §] Bíró: Lakatos Péter

SVáros3i Törvényszék

7.P.21.856/2018/28

A SVáros3i Törvényszék a SVáros3i 4. sz. Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Pozsgai István ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve ...sz. alatti lakos I. r., II.rendű felperes neve ...alatti lakos II. r. felpereseknek - a dr. Kriveczky György ügyvéd által képviselt ...alperes neve ... alatti székhelyű alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében - amelybe a dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott - a SVáros3i Ítélőtábla Pf.I.20.230/2018/4. sz. hatályon kívül helyező végzése folytán lefolytatott új eljárában - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az I-II. r. felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi az I. r. felperest, fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 598.900,- (ötszázkilencvennyolcezer-kilencszáz) forint, a beavatkozónak 339.000,- (háromszázharminckilencezer) forint perköltséget.

Kötelezi az II. r. felperest, fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 860.500,- (nyolcszázhatvanezer-ötszáz) forint, a beavatkozónak 346.000,- (háromszáznegyvenhatezer) forint perköltséget.

Megállapítja, a le nem rótt 4.000.000,- (négymillió) forint illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt van helye fellebbezésnek, amelyet írásban, kizárólag elektronikus úton - a SVáros3i Ítélőtáblához címezve, de a SVáros3i Törvényszék útján - az űrlapbenyújtás támogatási szolgáltatás igénybevételével nyújthatnak be.

Amennyiben a fél nem elektronikus úton terjeszti elő a fellebbezését, az hatálytalan és úgy kell tekinteni, az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett fellebbezést nem nyújtott be, egyúttal pénzbírsággal sújtja.

Tájékoztatja a feleket, a másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha azt a Pp. 251. §-ában vagy a 252. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni.

A másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést akkor is tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha azt a felek kérték, vagy a fellebbezés csak a perköltség, vagy a le nem rótt illeték viselésére, vagy összegére vonatkozik, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul.

A másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést akkor is tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha megítélése szerint az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges (bagatell fellebbezés).

I n d o k o l á s:

Néhai Név1 az I. r. felperes édesapja, míg a II. r. felperes a házastársa volt.

Néhai Név1t 2016. április 2. napján 13 óra 11 perckor szállította be az Országos Mentőszolgálat jobb oldali alhasi fájdalom tünettel a Város1i Kórház SBO-jára. Az I. r. felperes néhai édesapját elkísérte, egyúttal magával vitte a korábbi gyógykezelésére vonatkozó iratokat. A beteg felvételekor a sebészeti ügyelet vezetőjét tájékoztatták arról, a néhainak korábban szívinfarktusa, illetve veseköve volt.

Általános vizsgálatot végeztek, majd utóbb vizeletvizsgálat és EKG is történt. A vizsgáló orvos kikérdezte, fizikális vizsgálatot végzett, mérte a vér oxigén telítettségét, vénát biztosított, majd gyógyszeres infúziót kötött be.

Heveny appendicitis miatt a sebészeti osztályra felvették 15 óra 56 perckor. Az osztályra történő felvételt követően obszerválták. A sebészeti kórlap szerint rögzítették rendszeresen szedett gyógyszereit, régebbi betegségeit (pl. szívizom elhalás utáni állapot), tüneteit, panaszait.

A lázlapon feltüntették az infúzió, egyéb gyógyszerek adását, vérnyomását, pulzusát, majd műtőbe szállították.

Az érzéstelenítési jegyzőkönyv szerint a beteg ASA-II. rizikócsoportba tartozott. Feltüntették a vizsgálati leleteit, korábbi betegségeit (köztük a régebbi szívizom elhalást), szedett, illetve altatáshoz rendelt gyógyszereket. 17 óra 15 perckor elkezdték az altatást. 17 óra 35 perckor minimál invazív technikával (laparoscopiával) elkezdték a műtétet antibiotikum védelemben. Észlelték a részben elhalt, kilyukadt féregnyúlványt. A gyulladásos súlyos szöveti eltérés miatt a klippel történő csonkzárást nem tartották biztonságosnak, ezért MacBurney rácsmetszést végeztek a néhainál altatásban. Eltávolították a súlyosan gyulladt féregnyúlványt, a hasüreget átöblítették, ellenőrizték, drain felett a hasfalat, illetve a bőrt zárták. A narcosis 17 óra 15-től 19 óra 30 percig tartott.

A műtétet követően néhait a sebészeti osztályon helyezték el, az intenzív terápiás kezelést nem tartották indokoltnak. A néhai 19 óra 45 perckor érkezett a sebészeti osztályra, vérnyomása ekkor 140/100 Hgmm, pulzusa 64/min, vér oxigénsaturatio 97% volt. A keringési paraméterek és a vér oxigenizációja normális volt.

A 21 órakor mért vérnyomás 149/100 Hgmm, pulzusa 64/min volt. Ezen értékek alapján az intenzív osztályos felvétel indokoltsága nem állapítható meg. A néhai 2016. április 2. napján 21 órakor ágya mellé felállt, branüljét kitépte.

22 óra 30 perckor kis mennyiségű barnás folyadékot ürített, vérnyomása 85/66 Hgmm, pulzusa 96/min volt, amely önmagában nem jelenti az intenzív osztályos felvétel indikációját.

Ezt követően 500 ml infúziót kapott és 23 óra 30 perckor vérnyomása 143/100 Hgmm, míg pulzusa 74/min volt. Vénásan fájdalomcsillapítót adtak részére. 0 óra 00 perckor spontán vizeletet adott és fel akart kelni.

2016. április 3-án 1 óra 20 perckor a néhai kivette maga alól az ágytálat, felült az ágy közepére. 1 óra 30 perkor légzése horkolóvá vált, arca leszürkült, majd légzése leállt, vérnyomása nem volt mérhető, légzése leállt. Újraélesztését megkezdték, azonban az eredményre nem vezetett, 1 óra 50 perckor a néhai elhalálozott.

A néhai felvételekor nem volt indokolt a mellkasröntgen vizsgálat elvégzése. A korábbi betegségeit rögzítő betegéletút adatokat tartalmazó orvosi dokumentációt a vizsgálatkor (felvételkor) megismerték.

A néhainál laparoscoposan kezdett műtéti technika adekvát volt.

A műtőben történő ébredés után átmeneti ideig megfigyelték, majd osztályra adható állapotban helyezték ki. A korábbi betegségei, műtét alatti és utáni állapota nem indokolta az intenzív terápiás osztályon történő elhelyezését.

A boncolási jegyzőkönyv adatai értelmében a beteg halálának oka heveny bal kamra elégtelenség (tüdővizenyő) volt.

A felperesek az alapeljárásban előterjesztett keresetükben kérték a bíróságot, kötelezze az alperest, fizessen meg 30 nap alatt az I. r. felperesnek 15 millió forint, a II. r. felperesnek 20 millió forint sérelemdíjat. Keresetük indokolásában kifejtették, az alperes alkalmazottai a néhai hozzátartozójuk gyógykezelése során nem a tőlük elvárható gondosságot tanúsították. A beteg felvételekor nem készítettek mellkasröntgent, amely a megelőző szívbetegség miatt mellőzhetetlen volt. A műtétet nem megfelelő technikával végezték el, miután a hagyományos feltárás csak 30 perc altatást igényelt volna. A műtéti idő túlterhelte a néhai szívét. A műtét után nem alkalmaztak intenzív terápiát, amely a hosszú altatás és műtéti komplikáció miatt mindenképpen indokolt lett volna, ez olyan súlyos mulasztás, amely a késői észlelés miatt a néhai halálához vezetett. A posztoperaív szakban szakorvos nem ellenőrizte néhai állapotát, amely ellentmond az elvárható gondosság elvének. A felperesek állították, a néhai hozzátartozójukat a műtét időpontjától a haláláig szakorvos nem látta, erre utal a dokumentáció hiánya is. Amennyiben az egészségügyi szolgáltató nem dokumentálja a tevékenységét, úgy azt a terhére kell értékelni.