A Szegedi Ítélőtábla Pf.20331/2019/4. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 187. §, (2) bek., 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, (3) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 6:142. §, 6:540. §, 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 1. §, (9) bek., 8. §, (4) bek.] Bírók: Lengyel Nóra, Tolna András, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.331/2019/4. szám

A Szegedi Törvényszék a Szegedi 4. sz. Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Pozsgai István) által képviselt I. r. és II. r. felpereseknek - dr. Kriveczky György ügyvéd által képviselt alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében - amelybe a dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott - a Szegedi Törvényszék 2019. május 29. napján kelt 7.P.21.856/2018/28. számú ítélete ellen a felperesek 31. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és a beavatkozónak külön-külön 80 000 - 80 000 (nyolcvanezer-nyolcvanezer) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi a II. r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és a beavatkozónak külön-külön 120 000 - 120 000 (százhúszezer-százhúszezer) Ft másodfokú perköltséget.

A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Néhai (néhai neve) az I. rendű felperes édesapja és a II. rendű felperes házastársa volt.

A néhait 2016. április 2. napján 13 óra 11 perckor mentő szállította be jobb oldali alhasi fájdalom tünettel az alperesi kórház SBO-jára. Felvételekor a sebészeti ügyelet vezetőjét tájékoztatták arról, hogy korábban szívinfarktusa, illetve veseköve volt. Általános, majd vizelet és EKG vizsgálatot végeztek. Mellkasröntgen nem készült.

A néhait heveny appendicitis miatt 15 óra 56 perckor a sebészeti osztályra vették fel, ahol 17 óra 15 perctől 19 óra 30 percig altatásban műtötték, melyet laparoszkópiával kezdtek meg. Részben elhalt, kilyukadt féregnyúlványt, gyulladásos, súlyos szöveti eltérést észleltek, ezért a klippel történő csonkzárást nem tartották biztonságosnak és MacBurney rácsmetszést végeztek. Eltávolították a súlyosan gyulladt féregnyúlványt, majd a hasüreget átöblítették, ellenőrizték, végül a drain felett a hasfalat, illetve a bőrt zárták.

A műtétet követően a beteget a sebészeti osztályon helyezték el, intenzív terápiás kezelését nem tartották indokoltnak. A néhai 21 órakor ágya mellé felállt, branüljét kitépte. 22 óra 30 perckor kis mennyiségű barnás folyadékot ürített, vérnyomása 85/65 Hgmm-re esett, míg a pulzusa 96/min-re emelkedett, melyet követően 500 ml infúziót kapott. 23 óra 30 perckor vérnyomása 143/100 Hgmm-re, pulzusa 74/min-re változott. Ekkor vénásan fájdalomcsillapítót adtak neki. 0 óra 00 perckor spontán vizeletet ürített és fel akart kelni. Április 3. napján 1 óra 20 perckor kivette maga alól az ágytálat, felült az ágy közepére, majd 10 perc elteltével légzése horkolóvá vált, arca elszürkült, légzése leállt, és vérnyomása nem volt mérhető. Megkezdték újraélesztését, ami azonban nem vezetett eredményre, a beteg 1 óra 50 perckor elhalálozott. A kórbonctani jegyzőkönyv szerint halálának oka heveny bal kamra elégtelenség (tüdővizenyő) volt, amely a kilyukadt, súlyos mérvű féregnyúlvány gyulladás általános szervezetre gyakorolt károsító hatásának következtében alakult ki.

A felperesek keresetükben az I. rendű felperes részére 15 000 000 Ft, míg a II. r. felperes részére 20 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint alkalmazottai az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdése szerinti kötelezettségüknek nem tettek eleget hozzátartozójuk kezelése során, a halált okozó súlyos szakmai mulasztásokat vétettek. Így a beavatkozást megelőzően - bár ismerték a néhai szívbetegségét - nem készítettek mellkasröntgent, a műtétet nem hagyományos módon kezdték, ami pedig mindössze 30 perc altatást igényelt volna, utána nem az intenzív osztályon helyezték el a beteget és haláláig orvos nem látta. Véleményük szerint a néhai élete megmenthető lett volna, ha a műtétet hagyományos módon végzik, majd az intenzív osztályon ellenőrzik, és a heveny bal kamra elégtelenség első tüneteinek jelentkezésekor helyesen kórismézik, valamint időben megfelelő kezelésben részesítik. Hivatkoztak továbbá arra, hogy hasi vérzésének hátterében Aspirin protect szedése is álhatott, amelyről tudtak az orvosok, mégsem vették figyelembe a műtétnél, nem zárták le gondosan a műtéti területet, emiatt a nagy vérveszteség a szívet terhelte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, a kezelés során a szakmai, etikai szabályok betartásával jártak el orvosai az elvárhatósági mércének megfelelően, a legnagyobb gondossággal. Érvelése szerint akut appendicitisben nem kontraindikált a laparoszkóposan végzett műtét, az jóval kisebb megterhelést jelent a betegnek, a teljes hasüreget át lehet nézni, jobban ki lehet öblíteni, és a felépülés is jóval gyorsabb mint a nyitott műtéteknél. Utalt arra, a műtét után az aneszteziológus és az operáló sebész nem tartotta szükségesnek az intenzív osztályos elhelyezést, és az ügyeletes orvos több alkalommal is látta a néhait, akinek egy alkalommal volt kisebb vérnyomás ingadozása, amely infúzió hatására gyorsan rendeződött. Kiemelte, a hasüregben talált vér mennyisége nem okozhatott sokkos állapotot, hiszen a folyadék teljes mennyisége nem vér volt, hanem öblítő folyadék keveréke, amely természetes az elvégzett beavatkozás után.

Az alperesi beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Álláspontja az volt, nem igazolt az alperesi alkalmazottak jogellenes magatartása. A sérelemdíj iránti igényt eltúlzottnak tartotta.

Az elsőfokú bíróság 7.P.22.119/2016/63. számú ítéletével a keresetet elutasította. A beszerzett szakvélemény alapján úgy foglalt állást, hogy az alperes a kártérítési felelősség alól magát kimentette. Álláspontja az volt, (személy 1. neve) és (személy 2. neve) nem szakértőként került bevezetésre, mert a perben az a szakértő, akit ilyenként a bíróság kirendelt. Ezzel szemben a nevezett személyek - bár bejegyzett igazságügyi szakértők - a felperesek mint felek szakkérdésben elfoglalt szakmai álláspontját tolmácsolták, akik ennek megfelelően tettek fel tisztázó kérdéseket a perben kirendelt intézetnek és szakkonzulens szakértőknek. Mellőzte ezért a szakértők együttes meghallgatására irányuló felperesi indítvány teljesítését. Ennek kapcsán rámutatott, nem volt két olyan szakvélemény, amelyek között feloldani szükséges ellentmondás merült volna fel. A szakértő és a szakkonzulensek (személy 1. neve) által felvetett, a felperesek szakkérdésben elfoglalt álláspontjának minősülő kérdéseire választ adtak.

Az ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérték. Álláspontjuk szerint elengedhetetlen lett volna a beavatkozást megelőzően mellkasröntgent készíteni, mert ha ez megtörténik, nem rendeltek volna el laparoszkópos műtétet, a hasat nem fújták volna fel szén-dioxiddal, aminek következtében a belek felnyomták a rekeszt, és így a folyadék a tüdő állományát komprimálta, a légzés nehezítetté vált. A műtéti technika megválasztása téves volt, a beteg állapota, helyzete miatt nem lett volna szabad a laparoszkópos beavatkozást elvégezni. Ezt bizonyítja az is, hogy a műtét nem volt eredményes. Kifogásolták, hogy az elsőfokú ítélet figyelmen kívül hagyta, hogy a szakmai szabályok szerint a beteget közvetlenül a műtét után őrzőben kell elhelyezni, az esetleges rendszerhiba nem mentesíti az intézményt a felelősség alól. Hangsúlyozták, az orvosi dokumentáció hiányos. Utaltak arra, az általuk benyújtott szakvélemények az alperesi dokumentáció és a legjobb ismeretek alapján készültek el, tehát nem volt semmi akadálya annak, hogy a bíróság figyelembe vegye azokat ítéletének meghozatalakor. Véleményük az volt, kétség esetén a bíróságnak a felperes bizonyítási indítványa alapján (személy 1. neve)-t meg kellett volna hallgatnia.