A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22156/2012/2. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 135. §, 136. §] Bírók: Kincses Attila, Merőtey Anikó, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.22.156/2012/2.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Polecsák Mária ügyvéd (fél címe 1) által képviselt kiskorú I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű, III.rendű felperes neve (u.o.) III. rendű és kiskorú IV.rendű felperes neve (u.o.) IV. rendű felpereseknek - a dr. Salamon Ferenc ügyvéd (fél címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. szeptember 10. napján kelt 6.P.20.708/2008/41. számú ítélete ellen a II-IV. rendű felperesek részéről 42. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja az alperes kártérítő felelősségét a II-IV. rendű felperesek abból eredő káráért, hogy kiskorú ... egészségkárosodottan megszületett.

Kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül fizessen meg együttesen a II-IV. rendű felpereseknek 10.000 (Tízezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az II. rendű felperes családjában úgynevezett DMP betegség fordult elő, mely fiúgyermekeknél manifesztálódó, X kromoszómához kötötten öröklődő betegség. Tünetei

2-4 éves kor között jelennek meg, a vázizmok fokozatosan elsorvadnak, 6-8 éves korra súlyos ízületi merevségek keletkeznek, 9-11 éves korban teljes járóképtelenség alakul ki, és igen korai, 15-25 éves kor közötti halálozás várható. Az érintettek 10%-a szellemileg is visszamaradott. A II. rendű felperes a családi érintettség miatt 1995. június 27-én felkereste az alperes genetikai tanácsadását, ahol azt állapították meg, hogy 50%-os valószínűséggel a betegséget genetikai állományában hordozza, és terhességvállalást nem javasoltak. Szeptemberre visszahívták a család molekuláris genetikai vizsgálata elvégzése céljából. 1995. szeptember 26-án az alperesnél - DNS vizsgálat céljára - vérvételre került sor a II. rendű felperestől, a testvéreitől és a nagybátyjuktól. A vizsgálatot a ...en végezték el. 1995. november 14-én a II. rendű felperes felkereste az alperesi genetikai tanácsadót, ahol tájékoztatták, hogy a vizsgálat még folyamatban van, az eredményről levélben értesítik. 1996. március 7-én - első terhességének hatodik hetében - a II. rendű felperes ismételten az alpereshez fordult; elvégezték a magzat nemének meghatározására irányuló vizsgálatot, melynek során leány magzat igazolódott. Ehhez képest 1996. október 15-én a II. rendű felperes egészséges fiúgyermeket szült.

1998. október 9-én a III. rendű felperes érdeklődött az alperesnél a genetikai vizsgálat eredménye után, ahol a szegedi egyetem telefonos tájékoztatását követően azt közölték, hogy a II. rendű felperes 95%-os biztonsággal nem hordozója a betegségnek. Közvetlenül ezt követően az alperes genetikai tanácsadásán kiállított kezelési könyvben bejegyezték " a molekuláris genetikai vizsgálat eredménye alapján az anya 95%-os biztonsággal nem DMP gén hordozó". 2000. január 18-án megszületett a II-III. rendű felperesek második fiúgyermeke, a II. rendű felperes, akiről 2007 márciusában derült ki, hogy DMP betegségben szenved. Az időközben a szegedi egyetemen tovább folyó vizsgálatok eredményeként ugyancsak azt állapították meg, hogy a II. rendű felperes 95%-os valószínűséggel nem DMP hordozó.

A I-IV. rendű felperesek keresetükben kártérítésre kérték kötelezni az alperest. A II. rendű felperes 4.000.000 forint nem vagyoni és 600.000 forint vagyoni, míg a III-IV. rendű felperesek személyenként 2.000.000 forint nem vagyoni kár megtérítését kérték. Hivatkozásuk szerint az alperes nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének, amennyiben nem tájékoztatta a szülőket arról, hogy a 95%-os valószínűség nem jelenti azt, hogy teljes mértékben kizárt, miszerint beteg gyermek szülessen, és arról sem kaptak megfelelő tájékoztatást, hogy minden egyes terhességnél el kell végezni a magzati nem meghatározást és a genetikai vizsgálatot. Állították, hogy a III. rendű felperes dr. ...vel sosem találkozott, és az az orvos, aki tájékoztatást adott a 95%-os valószínűséggel kapcsolatban, a maradék 5%-ra vonatkozóan azt mondta, hogy az a Down szindrómára, illetve a dongalábra és más betegségekre értendő. Felróhatónak tartották azt is, hogy az alperes nem járt utána annak, hogy a szegedi egyetemen miért tart ilyen hosszú ideig a genetikai vizsgálat.

Az I. rendű felperes a keresetétől elállt, vonatkozásában az elsőfokú bíróság a pert megszüntette.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását kérte. Elsődlegesen a követelés elévülésére hivatkozott, arra tekintettel, hogy a genetikai tanácsadáson legutóbb 1998. október 9-én jártak a felperesek, ezt követően csak 2007 márciusában jelentkeztek, és követelésüket csak 2008-ban érvényesítették. Hivatkoztak továbbá arra, hogy megfelelő tájékoztatással látták el a II-III. rendű felpereseket, mert az a tájékoztatás, hogy 95%-ban nem hordozója a betegségnek a II. rendű felperes, egyben azt is jelenti, hogy 5%-os valószínűséggel hordozó. Érveltek azzal is, hogy a betegeket együttműködési kötelezettség terheli, melynek a II. rendű felperes nem tett eleget, mert nem tájékoztatta a terhesgondozást végző orvost a genetikai vizsgálat akkor rendelkezésre álló eredményéről.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az I. rendű (helyesen: II. rendű) felperest 292.100 forint, míg a III-IV. rendű felpereseket személyenként 127.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára. A le nem rótt 516.000 forint kereseti illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Az alperes elévülési kifogására tekintettel megállapította, hogy a felperesek kára a második gyermek megszületésekor 2003. január 18-án következett be, azonban a betegség tényéről csak 2007 márciusában szereztek tudomást, mivel ekkor vált ismertté annak a vérvizsgálatnak az eredménye, amely alapján a betegség klinikailag 100%-osan gyanítható. Utalt arra, hogy a teljesen biztos diagnózis felállításához izombiopsziát kellene végezni, erre azonban a III. rendű felperes beleegyezésének hiányában nem került sor. Mivel a felperesek a betegségről csak a 2007. márciusi vérvizsgálatot követően szereztek tudomást, ehhez képest a keresetlevelüket egy éven belül előterjesztették, ezért az elévülési kifogást megalapozatlannak tartotta.

Megállapította, hogy a II. rendű felperes és az alperes között megbízási jellegű jogviszony jött létre, melyre tekintettel az azzal kapcsolatos teljesítésből eredő kárigényt a Ptk. 318. § (1) bekezdése és a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kell elbírálni. Hivatkozott a Ptk. 348. § (1) bekezdésére is. Rámutatott, hogy a felpereseknek azt kellett bizonyítaniuk, hogy káruk az alperes felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett. Kifejtette, mivel a felperesek arra hivatkoztak, hogy az alperes nem tájékoztatta őket megfelelően az öröklődő betegséggel kapcsolatban, az alperes annak bizonyításával menthette ki magát a felelősség alól, hogy az 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) szerinti tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. Az Eütv. 13. § (1) bekezdése és 134. § (1) bekezdése felhívásával rámutatott, azt kellett vizsgálni, hogy a szülők, a II-III. rendű felperesek birtokában voltak-e mindazon információknak, amelyek az egy bizonyos módon öröklődő súlyos betegséggel kapcsolatban szükségesek ahhoz, hogy a családtervezésnél, illetve egy konkrét terhességnél a kockázatok és lehetőségek figyelembevételével tudjanak döntéseket hozni. Megállapította, hogy a II. rendű felperes már igen fiatalon, a családtervezés előtt maga kereste fel az alperes genetikai tanácsadását, mert már akkor tisztában volt vele, hogy öröklődő betegség fordul elő a családjában. Ekkor azt állapították meg, hogy 50%-os valószínűséggel hordozója a betegségnek, kifejezetten nem javasolták terhesség vállalását, és a további genetikai vizsgálatok szükségességéről tájékoztatták. Amikor első terhessége kezdetén ismét felkereste a genetikai tanácsadást, elsőként elvégezték a magzat nemének a meghatározását, mely tényből önmagában következik, hogy a II. rendű felperesnek tudnia kellett, hogy a betegség szempontjából jelentősége van a magzat nemének. Utóbb, de még a következő terhességet megelőzően kaptak tájékoztatást arról a II-III. rendű felperesek, hogy 95%-os bizonyossággal nem DMP hordozó a II. rendű felperes. Az elsőfokú bíróság ez utóbbi tájékoztatással kapcsolatban a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján nem fogadta el azt a felperesi hivatkozást, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást, ugyanis a 95%-os valószínűséget nem lehet 100%-os biztonságként értelmezni. Ha a felperesek ezt mégis így értelmezték, az az alperesnek nem róható fel. Dr. ... tanú vallomását mérlegelve nem fogadta el a III. rendű felperesnek azt az állítását, hogy a tanúval nem találkozott, és az az orvos, akitől a 95%-os biztonsággal kapcsolatos tájékoztatást kapta, a maradék 5%-ot a DMP-től eltérő különböző betegségekkel hozta összefüggésbe. A tanú határozottan emlékezett a III. rendű felperesre és arra is, hogy tájékoztatta a II-III. rendű felpereseket arról, hogy minden terhességnél meg kell állapítani a magzat nemét, és amennyiben fiú, akkor molekuláris genetikai vizsgálat szükséges. Megállapította ezért, hogy a II-III. rendű felpereseket az alperes a szükséges tájékoztatással ellátta, a terhére mulasztás nem állapítható meg. A bíróság nem tartotta a tájékoztatás lényeges elemének az arra vonatkozó információ közlését, hogy a ...en végzett részletes genetikai vizsgálat milyen módszerrel folyik. Azt sem rótta fel az alperesnek, hogy nem járt utána annak, mi az oka a vizsgálat hosszú időtartamának. A perben beszerzett igazságügyi szakértői véleményt értékelve úgy foglalt állást, hogy a szakértő kizárólag a kezelési könyvbe írt bejegyzés tartalmát vizsgálta, és abban a kérdésben, hogy a tájékoztatás megfelel-e az egészségügyi törvényben írtaknak a bíróságnak kell állást foglalnia a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. Kifejtette, genetikus szakértő kirendelésére azért nem volt szükség, mert a per tárgya a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása volt. Genetikai szakkérdésben nem volt vita a felek között. Szükségtelennek tartotta a ...i vizsgálatot végző dr. ... tanúkénti meghallgatását, mivel a vizsgálat részletei, módszerei nem tartoznak a perbeli jogvita szempontjából releváns kérdések közé, illetőleg a lényeges körülményt nevezett írásban előadta. Az alperes által indítványozott dr. ... tanú a genetikai tanácsadásban nem vett részt, ezért meghallgatása szükségtelen volt.